Sokan megirigyelhetnék az oroszlámosi Gombos Amál kézügyességét, hiszen a horgolásban és a kézimunkázásban a nyugdíjas asszony nem ismer lehetetlent. Elmondása szerint annyi kézimunkát készített már élete során, hogy a majdani dédunokáinak se kellene varrótűt vagy éppen horgolótűt a kezükbe venniük, hacsak nem örökölték azt a fékezhetetlen alkotási vágyat, ami őbenne van. Sokan nem tudják róla, hogy nemcsak a maga részére készít kézimunkákat. Az oroszlámosi templomot és a nagybecskereki püspökséget is megajándékozta már néhány alkalommal.

— Szigeten születtem. Szüleim földműves emberek voltak. Kilencen voltunk testvérek, de sajnos csak hárman maradtunk életben. Oroszlámoson jártam iskolába, ott kezdtem el kézimunkázni. Abban az időben az iskolában is volt ilyen foglalkozás. Először a faliszőnyeg készítési módját sajátítottam el, majd megtanultam csipkét horgolni, hímezni, kötni és gobelinezni is. Nagylánykoromban kispárnahajakat varrtam, akkor még divat volt stafírungot készíteni a lányoknak. Azután sokáig nem foglalkoztam kézimunkázással, férjhez mentem, megszületett a lányom. Földműveléssel foglalkoztunk, amellett pedig nem sok szabad időm maradt. Miután nyugdíjas lettem, újra kézimunkázni kezdtem. Tévét nézni sosem szerettem, ezért inkább berendeztem magamnak egy sarkot a szobában, ahol az éjjeli lámpa mellett elidőzhettem egy-egy készülő munka felett. A helyi templomnak már több garnitúrát csináltam, a nagybecskereki püspökségnek pedig eddig három abroszt készítettem, kettőt hímeztem, egyet pedig horgoltam. A legutóbbi munkámat beküldtem egy nagybecskereki pályázatra. Előre megadott méretre dolgoztam, készítettem egy arannyal díszített karácsonyi terítőt és egy horgolt abroszt is.

Az alapanyagokat Magyarországról szerzem be. Tiszaszigeten él egy unokatestvérem, aki megveszi mindazt, amit kérek. Amikor a templomnak tervezek valamilyen kézimunkát, a hívek összeadják a pénzt az alapanyagokra, én beszerzem őket, és elkészítem a munkát.

— Átadta-e valakinek a tudását?

— A lányom tud hímezni, kötni, horgolni, de nem nagyon foglalkozik vele. Nincs is rá szükség, hiszen annyi kézimunka van, hogy talán az ő lánya, de még az unokája sem szaggatja el.

Sok munkámat elajándékoztam már, főleg a házi áldásokat. Mindig akadt egy, amit el lehetett vinni születésnapra vagy akár március 8-ára. Általában marad ki fonalam, hiszen nem lehet kiszámolni pontosan, hogy mennyi kell egy nagyobb terítőhöz. Ezeket használom fel a házi áldás elkészítéséhez, vagy kisebb virágokat hímzek belőle.