Kevevári vallomás

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Kevevári vallomás

Az anyanyelvápoló csoport és tanárnőjük, Binecz MargitFama volant, vagyis a tényeket kizárólag az ún. kukacposta útján vallató hivatásos krónikás(ok) szerint a dél-bánsági magyarokat kissé több figyelem illeti meg az utóbbi időben, mint a korábbi évtizedekben. Irigylésre méltó állapot? Ezt...

Az anyanyelvápoló csoport és tanárnőjük, Binecz Margit

Fama volant, vagyis a tényeket kizárólag az ún. kukacposta útján vallató hivatásos krónikás(ok) szerint a dél-bánsági magyarokat kissé több figyelem illeti meg az utóbbi időben, mint a korábbi évtizedekben. Irigylésre méltó állapot? Ezt maguk az ott élők ítélhetik meg a legmérvadóbban, miképpen a seb is, melyet a szűk cipő okozott, csupán a viselőjének sajog. Sajnos, ha a szórványközösség nem hallatja hangját... Ennek apropóján kerestük meg a kevevárai (kovini) szórványmagyarság egyik biztos támpillérét, Binecz Margit tanárnőt. Helyenként személyes hangvételű nyilatkozatából nemcsak a Bánság déli csücskében található Duna menti kisvárosnak, de a régió magyarságának több síkon futó és lüktető szálai is kibontakoznak előttünk.
- Székelykevei születésű vagyok, ott végeztem az általános iskolát, majd a rövid ideig fennálló pancsovai magyar tannyelvű gimnáziumban érettségiztem. Miután az újvidéki Bölcsészettudományi Kar Magyar Tanszékén diplomáztam, visszatértem szülőfalumba. Azóta is ott dolgozom, de egy évet Kevevárán meg Pancsován is tanítottam az akkor éppen utolsó évét élő ''kilenc-tizedik” osztályban. Férjem kevevári, így itt élünk a családommal. Kevevárán kevés a magyar, a lakosságnak talán csak az 5-6 százaléka. Itt már évtizedek óta nincs magyar nyelvű oktatás. A hetvenes évek elején szűnt meg teljesen, addig az alsós tagozatokon tanulhattak magyarul a gyerekek. 1994-ben a VMPE tagjaként ismerkedtem meg az anyanyelvápolás lehetőségével, így született meg az ötlet, hogy megpróbáljam itt Kevevárán is. Kérdezősködtem a szülőknél, gyerekeknél, érdekli-e őket, igénylik-e vagy sem az ilyen jellegű foglalkozást. Miután biztató válaszokat kaptam, elhatároztam, hogy belevágok. Kissé nehézkesen indult a dolog, hiszen a gyerekek hétközben az iskolai kötelezettségekkel vannak elfoglalva, így csak szombatonként foglalkozhatom velük, de sokszor fontosabb volt számukra egy-egy edzés, mint az anyanyelvápolás. Tíz-tizenkét gyerekkel kezdtem el a munkát, ma huszonöt tagja van a csoportnak. Kezdetben a gyerekek jöttek is meg nem is, hiszen nem kötelező, a távolmaradást nem kellett igazolniuk, a tanultakat pedig nem osztályozom. Két csoportot alakítottam. Amíg az egyik hittanórán volt, addig a másik anyanyelvápolásin, az órákat ugyanis a plébánia hittantermében tartom. Tankönyveink nincsenek, de a pancsovai székhelyű Börcsök Erzsébet Vajdasági Módszertani Központ ''közvetítésé”-vel az Illyés Közalapítványtól, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától és a Magyar Oktatási Minisztériumtól sok ajándékkönyvet kaptunk, ezeket használjuk az órákon. Egy ideig a Mézeskalács és a Jó Pajtás gyermeklapokra is előfizettem a különböző pályázatokon megnyert eszközökből. Sajnos ez megszűnt. A csoport tagjai nyaranta az anyanyelvápoló nyári tábor résztvevői lehettek Fejértelepen. Viszont megfelelő támogatás híján ezekre a táborokra is már csak visszaemlékezünk.
Megtudtuk továbbá, hogy 2004-ben a Gyökerek nevű budapesti táborba négy kevevárai gyerek utazhatott el egy kísérővel. Budapesten kívül láthatták a Balatont, Esztergomot... Ezek a táborok, rendezvények ingyenesek voltak, de az utaztatást a Módszertani Központ és a katolikus egyház segítségével oldották meg.
Az anyanyelvápoló csoport tagjai egyébként rendszeresen részt vesznek a Dél-bánáti Betlehemesek és Karácsonyi Szokások Találkozóján. 2004 decemberében ők voltak e vándorjellegű találkozó házigazdái. A maroknyi kevevárai magyar 300 fellépőt látott akkor vendégül, példát statuálva összetartozásból és áldozatkészségből. Ilyen szellemiség jellemezte az eseményt megelőzően 2002-ben megalakult helybeli Keve Magyar Művelődési Egyesületet is. Első elnökének a halála után pár év út- és csapatkapitányt kereső kényszerszünet következett. Az elnöki teendőket végül Margit tanárnő férje, Binecz János vállalta el. Az egyesület öt éve aktív résztvevője a Dél-bánáti Magyar Művelődési Egyesületek Szemléjének, 2009-ben a székelykevei Magyar Konyha Napjai című rendezvényen is képviseltette magát, az idén pedig - hosszú évtizedek után először - a március 15-ei nemzeti ünnepünkről is megemlékeztek. A régió alkalmi ünnepségsorozata Kevevárán rajtolt a tanárnő által vezetett anyanyelvápoló csoporttal és a Dél Pacsirtái Gyermekkórus összefogódzásával.
- Nem szólam ez: a Kevevárán élő magyarok esetében már valóban a szórványok szórványáról kell beszélnünk. Az anyanyelvápolásra járó gyerekek nagy része alig beszéli anyanyelvét, így előfordul néha, hogy anyanyelvü(n)ket idegen nyelvként tanítom. A fiatalok fogékonyabbak, könnyen, játszva tanulják a nyelvet, az idősebbeknek azonban gátlásaik vannak beszéd közben. Sokszor egy-egy rosszul kiejtett szó miatt. Ezt kudarcként élik meg, és utána nehéz újra szóra bírni őket. Viszont szeretettel és türelemmel náluk is lehet eredményt elérni. Munkánkhoz kezdettől fogva a helybeli Avillai Szent Teréz katolikus egyházközség gondoskodik helyiségről, a gyerekeknek pedig, az említetteken kívül, a vallási ünnepeink adnak fellépési lehetőséget. Az egyházzal való gyümölcsöző együttműködésnek különösképpen örülök, mert vallom és hiszem, megmaradásunk - itt, a déli végeken különösképpen - az anyanyelv és a hit egymásra találása nélkül elképzelhetetlen volna.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Kevevári vallomás
Művelődési Körkép
  • gyg
  • 2012.05.02.
  • LXVII. évfolyam 18. szám
Kevevári vallomás
Művelődési Körkép
Facebook

Támogatóink