Kevevári találkozások

Kevevári találkozások

Clarone di Bandur. Egy öttagú fafúvós zenekar. Nevében élni tetszik a ragaszkodás. Nemcsak a választott hangszerhez, de a kibocsátó „műhelyhez” is. A pancsovai Jovan Bandur-zeneiskolához. Első személyes találkozásunk színhelye Kevevára volt. Egy városka az Al-Duna csücskében, ahol nyelvében és felekezeti hovatartozásában egyaránt kisebbséget alkot a magyar közösség.

Mottó: „Amikor végre egyedül vagyok, nem vagyok egyedül” (J. W. von Goethe).

Az esemény apropóját az októberi templombúcsú adta, a lehetőséget pedig a helyi Keve Magyar Művelődési Egyesület kezdeményezése. A csapatról Kiss Samu hertelendyfalvi zenepedagógus, a „banduros klánétások” egyik alapító tagja beszélt lapunknak.

* Ez a zenekar minden tekintetben újdonságnak számít. Honnan az ötlet? Mikor és hogyan alakultatok meg?

— Klarinéttanárként öt éve dolgozom a pancsovai zeneiskolában. Szakmailag és barátilag itt kerültünk újból közelebb egymáshoz Alföldi Albert kollégámmal, akit úgyszólván kisdiákkorom óta ismerek, és akivel most együtt dolgozom egykori klarinéttanáraink, Sasi István és Nikola Grujevski helyén. Nos, Alberttal körülbelül egy évvel ezelőtt vetettük fel egy olyan klarinétegyüttes létrehozásának ötletét, amelynek keretében tehetséges növendékeinkkel zenélhetnénk közösen. A tantermi klarinétórákon kívül is bemutatkozva a széles nagyközönségnek. Tempós tervezgetésünket Illés Ferenc székelykevei származású, de Magyarországon élő (basszus)klarinétos barátom telefonhívása gyorsította fel ez év júliusában. Ferenc a keveváriak kérését tolmácsolta, azaz hogy muzsikánkkal tegyük ünnepélyesebbé az idei templombúcsújukat. Az együttest valójában ez a lehetőség hívta életre, s így lett a duóból előbb trió, majd pedig Vladimir Stanišić és Vukašin Gogoš negyedikeseink bevonásával kvintett. Az első közös próbáinkat augusztusban tartottuk meg. Ekkor találtuk ki a nevünket is: Clarone di Bandur klarinétegyüttes. A „keresztapaságot” a már említett Illés Ferenc vállalta, aki az alsós és a szakközépiskolai tanulmányait úgyszintén a pancsovai Jovan Bandur-zeneiskolában végezte el. Hajdanán. Huszonöt évvel ezelőtt.

* A jelenlegi csapat tehát tanárokból és növendékekből áll. Ez utóbbiak „kiröppenése” milyen változásokat hoz(hat) a klarinétegyüttes további létében?

— Noha diákjaink az idén végzősök, és jövőre „kiröppennek” iskolánkból, szeretnénk — és ez egyúttal a legfőbb célunk is —, ha éppen ez a Clarone di Bandur lenne az a fonal, amely a jövőben is összekötne bennünket! Ebből eredően együttesünk tagsága sincs pontos létszámhoz kötve. Tudomásom szerint számos volt „banduros” klarinétos tartózkodik még idehaza és külföldön is — nemcsak Magyarországon, hanem Japánban is. A (közel)jövőben őket is szeretnénk megszólítani, velük is megosztani, újra átélni az együtt zenélés örömét.

* Októberben két bemutatkozásotok is volt. Hogyan tovább?

— Kevevári bemutatkozásunk másnapján Pancsován hangversenyeztünk a zeneiskolánk koncerttermében. Jóleső érzéssel töltött el, hogy a hazai közönség is szívébe zárt bennünket, vastapssal és örömkönnyel méltatva igyekezetünket. Ami a háttértámogatást illeti, egyelőre önerőre támaszkodva működünk. Abban viszont megállapodtunk, hogy mindez, amit alkottunk, nem csupán egy ad hoc projektum volt! Lesz folytatás is!

A klarinétegyüttes kevevári templomi hangversenyének hangfelvétele a YouTube videómegosztón is meghallgatható.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Kevevári találkozások
Bánáti Újság
  • Borbély Tivadar
  • 2019.10.11.
  • LXXIV. évfolyam 41. szám
Facebook

Támogatóink