Két keréken a nagyvilágba

Két keréken a nagyvilágba

Egy rendkívüli magánvállalkozás előkészítő folyamatába kaptunk betekintést május első napján: Vajda Attila (1976) tornyosi testnevelő tanár és Tripolszki Dalibor (1975) zentai vasutas közös projektumába, melynek célállomásául a fiúk Marseille-t, a franciaországi Eb-re kijutó magyar labdarúgó-válogatott egyik küzdőhelyszínét jelölték meg. A május 28-án, Tornyos központjából rajtoló, egy irányban csaknem kétezer kilométeres útjukat szereplőink kerékpárral tervezik megtenni.

Kettőjük közül az ötletet Attila hozta. Lényegében egy korábban tett fogadalma nyomán született, mely szerint ha egyszer a magyar fociválogatott végre újra kijut egy rangos tornára, ő bizony vagy gyalogszerrel, vagy kerékpárral, de utánamegy, s a helyszínen szurkol.  

Attila: — Pontosan tavaly november 29-én tudatosodott bennem, itt az alkalom! Éppen akkortájt olvastam Okos Márton Negyedszázada gyalog vittük Erdélyt Európába című könyvét. Kevesen tudják errefelé, de ő volt az a sportember, aki az erdélyi falurombolás idején egy társával Párizsba zarándokolt, hogy ott adjon hangot a tiltakozásának. Gondolat gondolatot követett, majd pedig, mivel a magyar válogatott sikeresen két vállra fektette a norvégokat az Eb-re való kijutásért folytatott küzdelemben, úgy éreztem, immár nekem is lépnem kell. A Tour de Délvidék közösségi oldalán is közzétett felhívásomra reagálók közül végül Dalibor bizonyult a legkitartóbbnak és a legkomolyabbnak. Indulásunk immár nem kérdéses, hacsak valamilyen súlyosabb egészségügyi gond nem szól közbe. Őszintén? Nos, az anyagiakkal egy kicsit még hadilábon állunk, de már vannak ígéretek ezen a téren is, melyek, bíz(z)unk benne, teljesülni is fognak.

* Mennyire érzi a közösségetek, hogy ez, amire vállalkoztatok, több mint puszta különcködés?

Dalibor: — Az emberek fejébe nem lát(hat)unk bele, de az az érzésem, hogy sokan úgy tekintenek erre, mint két eszelős hóbortjára, melyet ráadásul illene anyagilag is támogatniuk. Durva számításaink szerint, ha csak az alapszükségleteket, az étkezést, a szálláshelyet stb. nézzük, napi 25 euró költségünk lesz. Előfordulhat, hogy visszafelé egy kis vasutat is „beiktatunk”.

* Körvonalazódott-e már teljesen az útvonalatok?

Attila: — Nagyjából igen. Magyarország, Horvátország egy kis szakasza — Csáktornya és környéke —, majd néhány nap Szlovénia. Franciaországot leszámítva a legtöbbet Olaszország területén fogunk tartózkodni. E két országban egyébként mind európai, mind világviszonylatban is igen nagy a kerékpárosok biztonsága. Noha a terveink között nem szerepel a migránsútvonal követése, bízunk benne, hogy mégsem fogunk eltévedni. Korábbi kerékpártúráink során már többször is megtapasztalhattuk, mekkora jelentőséggel bír a látszólag véletlennek tűnő találkozás egy másik kerékpáros csoporttal. Ismeretségek és barátságok születnek, útbaigazítanak bennünket... Nemrégen, családfakutatást végezve, a vér szerinti rokonságom egy kevésbé ismert szálát is sikerült felfedeznem a leendő útvonalunk mentén. Visszajelzéseik szerint valószínűleg ezek az „újdonsült” unokatesóim is csatlakoznak majd hozzánk egy szakaszon. Június 18-áig mindenképpen meg kellene érkeznünk Marseille-be, mert ezen a napon játszik Magyarország Izlanddal. Négy nappal később, hasonló okokból, Lyonban kellene lennünk... Vannak ugyan személyes kapcsolataim az MLSZ-ben, de a felajánlott belépőjegyeket még nem kaptam meg. Ha sikerül a mérkőzésre is bejutnunk, az mindenképpen megkoronázná az igyekezetünket. Ha viszont mégsem, akkor majd egy helyszíni kocsmában ülve szurkolunk a kivetítő előtt. Annak is meglesz a hangulata. Elvégre a lényeg maga az utazás.    

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Barangoló rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink