A kis nyugdíjból élőknek és az éhbérérért dolgozóknak — hogy a munkanélkülieket ne is említsük — bizony nagyon nehéz kispórolni például a fűtésrevalót: legyen az szilárd tüzelő, villanyáram vagy földgáz. Mind nagyon sokba kerül, és ezt az összeget elő kell teremteni valahonnan. A legtöbben egész évben arra gyűjtenek, hogy fedezni tudják a télirevalót. És ez még csak a jéghegy csúcsa. Hol marad az élelem bekészítése, a meleg ruha, lábbeli, a szükséges gyógyszerek?

Ezúttal arra voltunk kíváncsiak, hogy olvasóink felkészültek-e a télre.

KIRÁLY Béla hajdújárási termelő:

— Amennyire az anyagiak engedik, annyira készülünk a télre. A korábbi években már idejében megvettük egész télre a szenet és a fát, most azonban csak néhány köbmétert vásároltunk, a többit majd a tél folyamán. Bízunk benne, hogy a zimankó elkerül bennünket, és viszonylag enyhe telünk lesz. Noha mi, termelők annak sem örülnénk igazán, mert akkor a kártevőket nem vinné el a fagy, és a gyümölcsösben nagyobb károkat okoznának. Ebben az esetben többet kell permeteznünk, nagyobbak a költségeink, és az egyre inkább veszteséges almatermelés még veszteségesebbé válik. Viszont kemény tél esetén több tüzelőre van szükség, és az is sok pénzbe kerül. Akárhogyan osztunk-szorzunk, így sem jó, úgy sem jó. Ismerőseim közül eléggé sokan évek óta villanyárammal fűtenek. Már azon is gondolkodtam, hogy én is vásárolok még egy villanykályhát, és árammal fűtöm fel a szobákat. Pontosabban a szobát, hiszen télen csak egy helyiséget használunk, a konyhában ugyanis, ahol a párom főz, úgyis meleg van. Jóval egyszerűbb lehet árammal fűteni, akkor legalább nem kell tüzelő után rohangálni. De nem panaszkodom, hiszen ha szűkösen is, de nekünk valahogy még telik tüzelőre. Sokaknak azonban gyakran enniük sincs mit, és rettegve néznek a tél elé, mivel még nem tudják, mivel fognak fűteni, és egyáltalán túlélik-e ezt a néhány hónapot. Még jó, hogy léteznek jótékonysági szervezetek, melyek felkarolják a rászorulókat, és ahogy tudnak, segítenek rajtuk.

Sebestyén Gáspár királyhalmi földműves:

— Nem igazán. A tél hamarosan megérkezik, akár várjuk, akár nem. A tüzelőt már megvásároltuk, és remélem, ki is tart majd a leghidegebb évszak végéig. Faluhelyen könnyebb megoldani a fűtést, mint a városban, hiszen itt úton-útfélen lehet különféle tüzelőt találni, emellett a gazdasági udvarokban is bőven találhatunk olyasmit, amit a tűzre rakhatunk. Sokan nem szeretik a telet. Én nem viseltetek semmilyen ellenszenvvel iránta, ez is egy évszak a négy közül, és megvannak a maga szépségei. Mi hajdanán még egész nap kint játszottunk a hóban, a mai gyerekeket azonban egyre kevésbé látom hógolyózni, szánkózni, hóembert építeni. Ők már alig ismerik a tél szépségeit.
 

Szalai Irénke nyugdíjas:

— A fiamnak sajnos nincs állandó munkája, ráadásul beteg is, gyógyszereket kell szednie. Ezek többségét megkapja orvosi receptre, de a két legdrágábbat nekünk kell kifizetnünk. Én szerencsére egészséges vagyok, néha eljárok sírokat rendbe tenni, udvarokat feltakarítani, így nyáridőben van egy kevés pluszbevételünk. A legnagyobb kiadás a tüzelő megvásárlása. Fával fűtünk két helyiséget: a konyhát, ahol én alszom, valamint a fiam szobáját. Még októberben vettünk négy köbméter fát, egyelőre tehát van tüzelőnk. Félő azonban, hogy nem tart ki a tél végéig, még akkor sem, ha délelőtt egyáltalán nem fűtünk.

A fatelep tulajdonosa nagyon rendes ember. Jól tudja, hogy mi, kisnyugdíjasok nem tudjuk egyszerre kifizetni a fa árát, ezért öt-hat havi részletre adja, a fát pedig azonnal megkapjuk, a kiszállítással tehát nem várja meg az utolsó részlet befizetését. Szerintem már nem sok ilyen rendes ember van, aki a bizalomra épít, és ily módon segíti a szegénysorban élőket.