home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Kersch Ferenc egyházkarnagy nagybecskereki éveiről
Dr. Németh Ferenc
2022.08.13.
LXXVII. évf. 32. szám
Kersch Ferenc egyházkarnagy nagybecskereki éveiről

A múlt, mely rég elmúlt…

Liszt tanítványa volt, az egyházi zene elkötelezettje, kiváló karnagy és zeneszerző, gimnáziumi tanár és dalárdavezető, aki egy teljes évtizedet (1876—1886) töltött Nagybecskereken, élénkítve és gyarapítva a város zenei életét.

Pályafutása 1853-ban Bácsalmásról indult, ahol apja kántortanító volt, így az első zenei oktatást is tőle kapta. Kalocsai gimnáziumi évei alatt a kiváló jezsuita zeneszerző, Hennig Alajos vette pártfogásba, s ott mutatkozott meg elsőként zenei tehetsége, kiváló orgonajátéka. Ott lett az egyházi zene igazi rajongója, elkötelezettje. 1874-ben ismerkedett meg Liszt Ferenccel, aki felismerte benne a nagy tehetséget, és ingyen tanítgatta.


Kersch Ferenc

Számára mégis a tanári pálya volt elsődleges, és 1876/77-ben a nagybecskereki piarista gimnázium világi tanáraként mennyiségtant, természettant és műéneket tanított, majd tüdővérzése 1880-ban arra kényszerítette, hogy odahagyja a tanári pályát, s orvosi tanácsra munkát változtasson. Utána már csak a zenének élt.

Nagybecskereken mély nyomot hagyott a város zenei és egyházzenei életében: elvállalta a százhúsz tagú nagybecskereki dalárda karmesteri tisztségét, és igen sikeres, színvonalas zenei rendezvényeket szervezett, jómaga klasszikus zeneszerzők darabjait adta elő zongorán vagy orgonán, s a hozzáértők szerint Chopin műveit kiválóan játszotta. 1880 decemberében a becskereki római katolikus templomban adta elő saját miséjét a zenekedvelő közönség nagy tetszése közepette. Hangversenyei mindig a szenzáció erejével hatottak. 1882-ben a megyeszékhelyen megyei hivatalt is vállalt: megyei alpénztárnokként dolgozott. 1886-ban pályája az egyházzene irányába vitte. A nagyváradi székesegyház orgonistája, majd karmestere lett, 1897-től haláláig az esztergomi főszékesegyház karnagya, majd az Országos Magyar Cecília Egyesület alelnöke is. Korának legkiválóbb egyházi zeneszerzői közé tartozott, számos zeneműve pedig az egyházi zeneirodalom legjobb szerzeményei közé sorolható. Termékeny szerzőként a többi közt írt 17 misét, 3 rekviemet, 2–2 tedeumot és Ecce Sacerdost, 4 vesperát és 12 Tantum ergót.


Fellépéseinek egyik színhelye: a nagybecskereki kaszinó

Nagybecskereki gimnáziumi tanárként az 1877/78. tanév szünetében katonai szolgálatra szólították be. Zomborban helyőrségi szolgálatra osztották be, ahonnan már betegen tért vissza, és utána egy ideig még betegállományban volt. Tüdőbajban, tüdővérzésben szenvedett, az sorvasztotta. Az 1878/79. tanévben egészségi állapotának súlyosbodása miatt nem tanított. 1879/80-ban valamelyest felépült, újra tanított, de szervezete nem tudta elviselni a nagyobb megterhelést. Végül betegségére, gyenge fizikumára való tekintettel 1880. augusztus 26-án a szerzet felmentette tanári állásából.

A Nagybecskereki Magyar Dalárda (az első nagybecskereki magyar dalegylet) 1879. október 26-án alakult meg százhúsz működő és pártoló taggal. Kersch Ferencet, aki akkor már jeles egyházi karnagy és zeneszerző hírében állott, közfelkiáltással választották meg a dalárda karmesterének. A dalegylet első, igen sikeres bemutatkozása 1880. március 20-án este történt meg a kaszinó nagytermében, mely zsúfolásig megtelt közönséggel. Sokan be sem fértek, hanem a melléktermekből hallgatták végig a műsort. A rendezők műsorlapot is nyomtattak az előadott énekek szövegével.


Dr. Kováts Sándor Emlékbeszédének címlapja (1910)

Az est legünnepélyesebb és legsikerültebb része Kersch Ferenc zongorán előadott Chopin: e-moll hangversenye volt, melyet egy általa alakított kisebb zenekar kísért. A szerzemény művészi hatása nagyszerű volt, elragadtatta a közönséget a kiváló zongorajáték, melyet a jelenlevők „élénk, percekig tartó tapsviharai és éljenkiáltásai” követtek.

A második bemutatkozás 1880. június 5-én volt a kaszinóban. Annyian érkeztek a dalestre, hogy egy részüknek helyhiány miatt távoznia kellett, a többiek pedig zsúfolásig megtöltötték a kaszinó mind a négy termét. A műsor egyik meglepetése volt, hogy fellépett három kettős férfikar, melyet a dalárda tagjaiból alakítottak, s akiket a közönség hosszan tartó éljenzéssel üdvözölt. A műsor befejeztével a dalárda tagjai Kersch Ferenc karmestert a levegőbe emelték.

A továbbiakban is sorjáztak a sikeres fellépések, és hol a dalárda éneklése nyerte el a közönség tetszését, hol pedig Kersch Ferenc szólói.

Karnagyunk csaknem minden korabeli nagybecskereki zenei vállalkozásból is kivette a részét. Így 1880. november 29-én a Mária Terézia tiszteletére megtartott gyászmisén, a nagybecskereki római katolikus templomban előadták a „Kersch Ferenc zeneművész által szerzett gyönyörű misét”.


A dr. Babura Lászlóval írt kötetének, a Sursum Corda!-nak a címlapja (1908)

1880. december elején, elismerésképpen, névnapja alkalmából a nagybecskereki dalárda tagjai lakása előtt több dalt elénekeltek, s a dalárda „kitűnő és fáradhatatlan vezetése elismeréséül” egy díszes és értékes, ezüstből készült karmesteri pálcát nyújtott át neki ajándékul.

Amikor 1883-ban felesége elhunyt, a gyász miatt Kersch egy időre kivonta magát a közéletből, később azonban folytatta egyházzenei tevékenységét.

A dalárda sikeresen szerepelt a nagykikindai dalversenyen is, melyet 1884. június 28-án és 29-én tartottak meg a Nagykikindai Dalárda zászlószentelési ünnepségének műsorsorozata keretében. A becskerekiek pályadíjjal tértek haza, s ennek örömére július 5-én este a Klein-féle sörcsarnok kerthelyiségében rendkívüli dalestélyt rendeztek, az elnyert pályadíj bemutatásával egyetemben.

A Nagybecskereki Dalárda 1886 húsvétvasárnapján a főtéri római katolikus templomban színvonalas egyházi zenével mutatkozott be: Mozart Nagymiséjét adta elő a zsúfolásig megtelt templomban.


Kersch Regina Coeli című szerzeménye

Kersch fellépése volt a fénypontja annak a zenés-táncos mulatságnak is, amelyet 1885. február 16-án rendeztek meg a színházban. A műsor során dalok, operarészletek hangzottak el, Kersch pedig Liszt II. Magyar rapszódiáját adta elő. Amikor 1885 májusának elején a gimnázium-templomban úgynevezett orgonapróbát tartottak, magától értetődő volt, hogy a főszerep Kersch Ferencet illeti meg. Az év augusztusában két jótékony célú hangversenyt is szervezett: az egyiket egy elszegényedett becskereki család megsegítésére, a másikat pedig az Iskola-gyermekbarát Egylet javára.

1885. december 23-án a gimnázium-templomban megtartott szentmisén felcsendült Kersch Ave Mariája, „Kerschnek talán e nembeli legsikerültebb szerzeménye”, Kelő Mór előadásában. Egyébként Arányi Béla, a piarista főgimnázium igazgatója 1886 tavaszán nyilvánosan is köszönetet mondott karnagyunknak, aki fáradhatatlan kitartással végezte a terhes kántori teendőket a nagybecskereki gimnázium-templomban.


Itt orgonált egy ideig nagybecskereki évei alatt: a piarista gimnázium temploma

1886. november 15-én a Bega menti városban afféle búcsúhangversenyt rendezett, melyen közösen lépett fel néhány kivételes tehetségű becskereki tanítványával (Kokits Mesznik Matild, Weisz J., Schnitzler Sarolta, Kadelsburger Ida, Mikolásch Hermina), megcsillogtatva tehetségüket a közönség előtt.

Nagybecskerekről való távozása előtt, 1886 őszén, pontosabban november 22-én még egy nagyszabású, emlékezetes Liszt-matinét rendezett a piarista gimnáziumban, egykori tanítómesterének tiszteletére. A Torontál szerint „az ünnepély megtartására impulzust azon körülmény adott, hogy Kersch Ferenc úr zongoraművészünk egykori tanítójának a kegyelet és hála adójával kíván adózni”.

1886 végén Nagybecskerekről Nagyváradra távozott, és teljes egészében az egyházi zene szolgálatába állt: az ottani székesegyház orgonistája, majd karmestere lett, emellett zene- és énektanári állást is vállalt.

Méltatói művei közül külön kiemelik a Sursum Corda! című kántorkönyvet, melyet többéves munka után állított össze 60 ének feldolgozásával. Másik kiváló alkotása (dr. Kováts Sándor szerint a legértékesebb) az Összhangzattan (1905), mely a műbírálók szerint „az egyházi népénekléshez és az egyházi orgonáláshoz való viszonya miatt is szinte alig nélkülözhető kézikönyv az egyházi muzsikát tanulók részére”.

Életének utolsó szakasza Esztergomhoz fűződik. Tízéves nagyváradi működése után az akkor már hírneves karnagyot 1897-ben (30 pályázó közül) választották meg az esztergomi főszékesegyház karnagyának. Erre az időre esik egyházzenei tevékenységének fénykora. 1910. október 6-án hunyt el Esztergomban, s a főszékesegyház sírboltjában helyezték örök nyugalomra.

Az illusztrációk forrása: a szerző gyűjteménye


Források: Dr. Kováts Sándor: Emlékbeszéd Kersch Ferenc felett. Budapest, 1910; Köncse Kriszta: Kersch Ferenc egyházzenészi tevékenysége. Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem. Budapest, 2007 (doktori értekezés); Herr Ödön: A gymnasium története (1846—1895). In: A nagybecskereki gimnázium Értesítője az 1894/95. évre. Pleitz, Nagybecskerek, 1895; Torontál (1910. okt. 10.); Tükör (1935. jan. 1.); Magyar Szó (1993. dec. 19.); Torontál (1879. okt. 30., nov. 27., dec. 4., 1880. febr. 26., márc. 25., jún. 3., jún. 10., 1881. márc. 3., ápr. 28., dec. 8., 1882. jan. 19., 1884. febr. 14., ápr. 5., jún. 26., júl. 3., szept. 25., 1885. febr. 19., 1886. okt. 14., okt. 21., nov. 11., dec. 9.); Katolikus Kántor (1935, 130—141.)

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..