A fiatal, magyarországi rajzolót, illusztrátort, Dudás Gergelyt éppen egy ilyen képrejtvény elkészítése indította el a sikerhez vezető úton. A fiatal művésznek azóta már több saját könyve is megjelent, és olyan neves kiadókkal dolgozik együtt, mint a New York-i HarperCollins.

* Általában a művészeknél már gyermekkorban felszínre tör a tehetség. Ez a te esetedben is így volt? Már akkor is kitaláltál saját karaktereket, szeretted a képrejtvényeket?

— Igen, már kiskoromban is nagyon szerettem rajzolni. Ez volt a kedvenc hobbim, és a körülöttem lévők szerint ügyes is voltam benne. Saját karaktereket akkoriban még nem alkottam, de az általam szeretetteket végtelen mennyiségben rajzoltam újra meg újra. Képrejtvények nem voltak a látómezőmben, viszont a „zsúfolt”, gazdagon illusztrált könyveket nagyon kedveltem. Ilyen volt például Richard Scarry Tesz-Vesz városa.

Dudás Gergely

* Eredetileg kertészmérnöknek tanultál, bár nem maradtál a szakmánál. Része még az életednek valamilyen formában ez a hivatás, vagy teljesen átadtad magad a rajzolásnak?

— Hivatalosan csak rajzolok. Viszont a lakásunk bővelkedik növényekben, rajtuk élem ki a kertészmérnöki énemet. Bár nincs már rendelkezésre álló hely, nehezemre esik bármilyen növényt ott hagyni a boltban, ha látok valami szépet.

* Autodidakta módon tanultál rajzolni. Mennyire volt nehéz később művészként érvényesülni?

— Külső nehézséget nem éreztem, inkább a magammal szembeni elvárásaim lettek ettől csak nagyobbak. Ez persze nem feltétlenül rossz, törekszem mindig egyre jobb lenni — folyamatosan próbálom képezni magam, és új technikákat, megközelítéseket kipróbálni.

* A hóemberes-pandás rajzoddal robbantál be a köztudatba. Mesélnél arról, miként történt ez?

— Persze! Közeledett a karácsony, és szerettem volna valami télies témájú rajzot feltölteni az akkor még csak mérsékelt érdeklődést generáló Facebook-oldalamra. Jött az ötlet a képhez, gyorsan meg is csináltam. Feltöltöttem, és itt véget is érhetett volna a történet, viszont nem így lett. Nagyon meglepett az a rengeteg like, megosztás és komment, amely érkezett rá. Sok újság szintén megosztotta, így egyre több és több emberhez ért el. Egészen szürreális volt.

Denevérek között egy macska

* A hirtelen jött hírnév mennyiben változtatta meg az életed?

— Szerencsére nem én magam lettem híres, csak a rajzom, így a magánéletemben nem okozott semmiféle változást. Az életemet viszont teljesen új pályára állította, egészen addig kertészmérnöknek készültem, így azonban lehetőségem nyílt, hogy a hobbim váljon a munkámmá, aminek nagyon örülök.

* A rajz óta több könyved is megjelent, elsőként a New York-i HarperCollins kiadónál. Milyen érzés volt, amikor először felkerestek?

— Azt hiszem, a megdöbbentő a legjobb kifejezés, melyet mondhatok. Nagyon magasra helyezte a lécet, hogy tudtam, milyen nagy kiadóról van szó, és milyen nagy formátumú művészek publikálnak nála. Igyekeztem a legjobb teljesítményt nyújtani a közös munka során. Ebből azóta sem engedek, mindig a legjobbra törekszem, és örömmel látom, hogy a könyveim mindig egyre szebbek, érezhető a fejlődés.

* Hogyan jutottatok el az első könyv megjelenéséig, a kiadó mennyire szólt bele az alkotói folyamatba?

— Beleszólás helyett inkább segítségnek mondanám. A kiadónál nagyon kedvesek voltak, partnerként kezeltek. Minden észrevételüket, tanácsukat igyekeztem megfogadni, hiszen a tudás és a tapasztalat nekik rendelkezésükre állt, én pedig újoncként csöppentem bele az ő világukba. Sokat tanultam abból a folyamatból is.

Öt pillangót kell keresni a virágok között

* Honnan jön az inspiráció egy-egy rajzhoz/karakterhez? Mennyire nehéz egy saját mesevilágot teremteni vagy egy-egy képrejtvényt megalkotni, hogy az izgalmas, tartalmas és szórakoztató legyen?

— Nagyon változó. Van, hogy egy ötlet egészen könnyen, magától felbukkan, ez persze a kedvencem. Olyan is van viszont, amikor konkrétan órákat töltök a megfelelő ötlet előcsalogatásával. Ez utóbbi a képrejtvényeknél szokott gyakrabban előfordulni, az elmúlt tíz év alatt több mint 200 ilyen jellegű képet készítettem, ekkora mennyiségnél már egyre nehezebb olyat keresni, amely még nem volt. De szerencsére egyelőre azért mindig akad valami, amit megrajzolhatok.

* A Dudolf művésznév honnan jött, mit reprezentál?

— Hrisztov Toma nevű színész barátom adta nekem ezt a nevet, még gimnazista korunkban. Akkoriban becenévként funkcionált, aztán amikor nevet kellett keresnem a Facebook-oldalamnak, kapóra jött. Kellően egyedi, külföldön sem hat túlságosan idegenként, és még szeretem is.

* Hogyan kell elképzelni az alkotás folyamatát? Milyen technikát használsz, hogyan állítasz össze egy képrejtvényt vagy képregényt, hogyan születnek a figuráid?

— A technikám sokat csiszolódott az évek alatt. Kezdetben nyomtatópapírra rajzoltam, és Microsoft Paintben színeztem ki a rajzokat, bármilyen amatőrnek és viccesnek is hangzik ez ma már! A rajzaim vonalait (tehát azt, ami fekete) a mai napig szívesen készítem papírra tollal, tintával. Sokszor azonban a gyorsaság és a kényelem érdekében kizárólag digitálisan rajzolok. A színezést egyébként is mindig a számítógépen végzem. Ehhez egy Huion rajztáblát, valamint a Krita nevű rajzolóprogramot használom.

* Jelenleg külföldön élsz, a magyar közönség mennyire ismer? Annak idején egyértelmű volt, hogy angol nyelven adod ki az alkotásaid?

— Bár nem sok interjút szoktam adni, azért ezek többsége még mindig magyarul készül. A könyveim közül (eddig) kettőt magyarul is kiadtak, aminek nagyon örültem. Amikor a pandás rajz elárasztotta az internetet, több megkeresést is kaptam, ezek között volt magyar kiadó is. Sokáig hezitáltam, hogy kit válasszak, végül az angol nyelvű kiadó mellett döntöttem: úgy gondoltam, nagyobb esély van arra, hogy onnan majd visszajuthasson a könyvem Magyarországra, mint fordított irányba, és ezáltal több emberhez érhetek el.

Hóemberek között egy panda

* Mely országokban jelentek meg eddig a könyveid?

— Könyvsorozatonként változik: a keresős könyveim megjelentek például lengyelül, koreaiul, kínaiul, japánul, magyarul, a Fox & Rabbit könyvek svédül, spanyolul, görögül, franciául.

* Beth Ferry Fox & Rabbit című könyvét is illusztráltad. Mennyire volt nehéz más elképzelései alapján alkotni, azokhoz igazodni?

— Nagyon izgalmas volt, hiszen lehetetlen pontosan tudni, hogy az ő fejében hogyan jelentek meg az általa papírra vetett szereplők, események. Az elkészült rajzokkal viszont nagyon meg volt elégedve, egy-két alkalmat leszámítva nem volt olyan, ahol félrementem volna. Könnyen tudtunk együtt dolgozni, ő is egy nagyon kedves ember.

* Az alkotásaid által meg tud nyilvánulni a személyiséged?

— Hiszem, hogy minden alkotás visszaadja valamennyire az alkotója személyiségét és az alkotáshoz való viszonyulását. Ez számomra magától értetődő, hiszen mindig olyat szeretnék rajzolni, ami engem mint műfogyasztót is megragadna. Igyekszem minél igényesebben dolgozni, az összecsapott munka unalmasságot áraszt.

Szalai Attila rajza

* És persze, ami a legfontosabb: milyen terveid vannak a jövőre nézve?

— Az idén áprilisban jelenik meg a Piggle the Pig című könyvsorozatom első kötete, melyet augusztusban követ majd a második rész. Ezekre a könyvekre nagyon büszke vagyok, hiszen nemcsak a rajzokat készítettem, hanem a szöveget is én írtam hozzájuk. Nagyon kedves és vicces lett mindkettő, mindenkinek nagyon tetszett, aki eddig látta. A kiadónál is lelkesek vele kapcsolatban, így remélem, ezt a sorozatot tudom majd folytatni. Egyéb ötleteken is dolgozom, de azok jelenleg kidolgozás alatt állnak.