Interjúnk során egy romániai nagyvárosról, Brassóról érdeklődtünk. Két ottani fiatalt kértünk meg, hogy meséljen az életéről. A 14 éves Ambrus Mózes és a 15 éves Ugron Lóránt az Áprily Lajos Főgimnáziumból érkezett Tiszaszentmiklósra, a Bánáti Újság nyári újságíró-iskolájába.
- Fiatalként milyennek látjátok a brassói életet?
- Brassóban a magyarok elég jól tudnak érvényesülni a románok között, mert beszélik az állam nyelvét. Az ország más területein sokkal nehezebben találják fel magukat, s ez főleg Csíkszeredában látszik. Ezek a nehézségek az iskolában is szembetűnőek. Azok a magyar diákok, akik kevésbé tudnak románul, sokkal gyakrabban rontják el az érettségit, mint a nyelvet jól beszélők. A fiataloknak sok lehetőségük kínálkozik sportolásra, tanulásra egyaránt. Járhatnak futballozni, teniszezni, de görkorcsolyázhatnak is. Brassó a legszebb város Romániában.
- Milyen arrafelé a gazdasági helyzet?
- A város lakói közt hatalmas a szociális és vagyonbeli különbség. Vannak nagyon gazdagok, szinte milliomosok, akik nem szenvednek hiányt semmiben sem, aztán van középosztály is, de a társadalomnak ez a rétege nagyon vékony, a legnépesebb azonban a nagyon szegények csoportja. A létfenntartáshoz szükséges alapfeltételeket ők is meg tudják teremteni, de nem engedhetik meg maguknak a luxust. Ezek a családok átlagos, nem túl nagy házakban laknak, a gyerekeik rendszeresen járnak iskolába, de életszínvonaluk a felső rétegénél sokkal alacsonyabb szintű.
- Milyenek nálatok a szórakozási lehetőségek?
- Sok lehetőség van a szórakozásra. A kisebbek leginkább kávézókba, cukrászdákba járnak, a fiatalok pedig a klubokat részesítik előnyben.
Mózi is inkább a klubokat kedveli, és általában magyar társasággal jár el az ilyen szórakozóhelyekre. A legnépszerűbb italok közé a bort és a sört sorolták.
- Megfordult-e már a fejetekben egy román lány meghódítása?
- Érdeklődünk irántuk is, de inkább a magyar lányok érdekelnek bennünket. Nem a nemzetiségük miatt, hanem azért, mert nem vagyunk román lányokkal egy társaságban.
A két fiút arról is kérdeztük, hogy a brassói fiatalokat mennyire vonzza az újságírás. Megtudtuk, hogy sokukat foglalkoztatja az újságírás, mert a tollforgatás kipróbálkozására van lehetőség: az ifjoncok részt vehetnek a Visszhang című diákújság szerkesztésében.
- Az érdeklődők meg is ragadják a lehetőségeket - erre az én családom is jó példa. Az édesapám, Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője, a nővérem, Ambrus Melinda pedig itt kezdte az újságírói pályafutását. Ennek hatására jöttem el én is ebbe a táborba. Én nem újságíróként képzelem el a jövőmet, de foglalkoztat ez a szakma is - osztotta meg velünk gondolatait Mózes.
- Mi a véleményetek Szerbiáról, és milyennek találjátok az itteni társaságot?
- Már akkor is érdekesnek tartottuk Szerbiát, amikor még nem jártunk itt. Azt hallottuk, hogy fejletlen ország, és hogy gyakrabban vannak itt háborúk, mint minálunk. A társaság nem sokban különbözik az otthonitól. Különlegességnek számít a rizses csoki, ami nálunk nem kapható.
- Szakmai szempontból mi a véleményetek az újságíró-tanfolyamról?
- Véleményem szerint a hozzám hasonló kezdőknek nagyon fontos ez a tábor, mivel itt elsajátíthatjuk az újságírás alapismereteit - mondta Lóránt.
- Az tetszik a társaságban, hogy minden tagját ugyanaz érdekli, így sok közös témánk akad - tette hozzá Mózi. Abban mindketten egyetértettek, hogy az internet nagyon fontos, mert a böngészőben rábukkanhatnak a szükséges tudnivalókra.
- Esti programként volt karaoke is. Ti mennyire vesztek benne részt?
- Nem akarom a többieket elijeszteni a hangommal, ezért csak megfigyelőként veszek részt benne - viccelődött Lóri.
- Jó szórakozásnak tartom, ezért benne vagyok - közölte Mózi.
- Az éjszakával kapcsolatban merültek-e fel gondok?
- Nem vagyok hozzászokva, hogy állatok, békák, gyíkok, egerek szaladgáljanak az ágyam körül, de ettől függetlenül minden állati - vélte Mózi.
Mi is szeretnénk ellátogatni Brassóba, és szívesen bepillantanánk a város életébe. Vajdaság hívei maradunk örökre, de ez a képzeletbeli utazás kíváncsivá tett bennünket. Köszönjük ezt a túrát a fiúknak.