Képregénymennyország Szabadkán
Szerda Zsófi
2021.03.20.
LXXVI. évf. 11. szám
Képregénymennyország Szabadkán

Örülhet a képregények szabadkai olvasótábora, hiszen városunkban néhány hete képregénybolt nyílt 300 čuda néven. A Petar Drapšin utcába frissen átköltözött Samo Pivo! pub egyik szobácskájának polcain ott csücsülnek a legfrissebb Dylan Dogok, Asterix-sorozatok, Batman és Superman, de megtalálhatóak itt különlegességek, gyerekeknek való vagy felnőtt olvasókhoz szóló képregények is. Uroš Jagodić, a bolt vezetője maga is nagy rajongója a műfajnak, így annak is tud segíteni, aki élete első képregényét tér be megvásárolni.

* Nagyon jó ötlet, hogy éppen egy sörözőben nyitottatok képregényboltot, így aki megvásárolja kedvencét, azonnal el is kezdheti olvasni egy kávé vagy egy sörkülönlegesség mellett.

— Haha, hát igen. A hely tulajdonosa, Ognjen Vučković nagy rajongója a képregényeknek, és mivel többször megfordultam itt, megismerkedtünk, beszélgettünk, és kiderült, hogy ez a rajongás közös bennünk, hiszen én magam is már gyerekkorom óta olvasom és gyűjtöm őket, úgyhogy minden megvolt ahhoz, hogy beindítsuk a boltot. Ognjen Belgrádban már működtetett egy képregényboltot, és kiderült számára, hogy sok szabadkai rendel onnan olvasnivalót, tehát itt is lenne közönségük a képregényeknek.

* Most már több mint másfél hónapja működtök. Sokan megfordulnak a boltban?

— Nagyon örülök, mert már ez alatt a rövid idő alatt is kialakult egy törzsvásárlói közönségünk. Sokan térnek be rendszeresen, nézelődnek, vásárolnak, vagy megrendelik, amit nem találnak a polcokon. Aminek különösen örülök, hogy egészen fiatalok is járnak ide, sőt, gyerekek is a szüleikkel. Mivel elég frissek vagyunk, szerintem sokan még nem hallottak a boltról, de jár a híre szájról szájra, úgyhogy remélem, egyre jobban beindulunk. 

* Azt mondod, hogy főleg a fiatalok vásárolnak. Az idősebb generációval mi a helyzet?

— A legtöbb vásárlónk a huszonöt—harmincöt éves generációhoz tartozik. Ők azok, akik már befejezték az egyetemet, dolgoznak, pénzt keresnek, ezért megtehetik. Sokan mesélik, hogy eddig csak online olvastak, de jobb érzés kézbe is venni a kedvenceket. Járnak hozzánk idősebbek is, gyűjtők, ők általában a régi klasszikusokat vásárolják, Mister No, Zagor, Dylan Dog. A fiataloknál pedig nagyobb sikere van a Narutónak, a Death Note-nak, a One Piece-nek. Sokat beszélgetek a vásárlókkal, s azt látom, most, hogy kénytelenek vagyunk többet ülni otthon, az emberek, akik régen olvastak képregényt, most visszatértek hozzá. Olyan is van, aki havi 10 000 dinárt itt hagy, és volt már itt egy tízéves forma kisfiú is az apukájával, aki minden egyes kiadványt ismert, mely a polcunkon van. Nem lehetett neki újat mutatni. Természetesen az apukája szerettette meg vele a képregényeket.

* S a lányok?

— A lányok valamiért nem olyan nagy képregényrajongók. Akik vásárolnak, azok vagy apukának, vagy a pasijuknak veszik ajándékba, és csak egy-kettő az, aki maga is olvassa. Ők általában azt szeretik, amiben van egy kis pszichológia is, de például a Dylan Dog náluk is klasszikus.

* Veled is édesapád szerettette meg a képregényeket?

— Bizony. Én ebbe nőttem bele. Édesapám a mai napig vásárolja és olvassa kedvenceit. Amit először olvastam, az a Zagor volt. Sőt, igazából akkor még csak nézegettem, hiszen olvasni nem is tudtam, olyan kicsi voltam. Láttam, hogy apa olvassa, s lenyűgözött a fedőlapon álló Zagor fejszével a kezében. A rajzfilmeket, mint minden gyerek, én is kedveltem, így a képregényekbe is beleszerettem. Már aznap, amikor megjelentek az új kiadványok, siettünk apával megvásárolni őket. Gyerekként máshogy ez nem is kivitelezhető. Ezért a szülőkhöz is szólok, hogy jöjjenek el a gyerekekkel, és vásároljanak nekik képregényt. Imádni fogják. És legalább addig sem a telefont fogják nyomkodni.

* Hová helyezed a képregény műfaját? Művészet vagy valami más?

— Nem kérdés, hogy a művészet kategóriájába tartozik. Manapság az embereknek valahogy nincs idejük semmire. Mindenki siet valahova. Ezért nézünk sokszor inkább sorozatokat filmek helyett, s ezért olvasnak sokan képregényeket. Sok képregény foglalkozik nagyon komoly témákkal, egyik-másik egészen könyvszerű. Mert nem csak a Batman és a Superman a képregény. Találhatsz olyat is, amely felnőtt-témákat dolgoz fel, pszichológiai töltetű, foglalkozik a férfi-nő, valamint a gyermek-szülő viszonnyal, aztán ott vannak a történelmi képregények is, tehát nagyon színes a paletta.

* Saját kiadótokban pedig saját kiadványok is napvilágot láttak.

— Ez is Ognjennek köszönhető. Először megjelent H. G. Wells egyik sci-fi-regénye, s ha már a Samo Pivo!-ban nyitottunk, megjelent az Istorija Piva (A sör története), valamint megkaptuk a jogokat a Hellboy megjelentetésére is, ez is zseniális lett, ezek mellett pedig van néhány előkészületben. Nem azért, mert sajátok, de ezek valóban minőségi kiadványok.

* Ha már a sajátról beszélünk… Sok jó képregényrajzoló és -író van Szerbiában?

— Rengeteg. A szerbiai képregényszcéna virágzásnak indult az utóbbi években. Nem kell messzire menni, itt Szabadkán él Leonid Pilipović, aki igen nagy név ebben a műfajban, tele van külföldi munkákkal, és mindenképp említést érdemel a leskovaci Marko Stojanović is, aki szintén nagyon aktív, és a francia képregényvilágban is befutott. A franciák ebben a műfajban a világ élvonalában vannak, Japán és Amerika mellett, rengeteg szerbiai képregényrajzoló dolgozik nekik. Franciaországban évi 4000 új képregény jelenik meg, körülbelül napi 10. Sok ezek közül képregénykönyv, nem csak ez a vékony, trafikban is kapható, újságszerű nyomtatvány. Ráadásul minden kisvárosnak megvan a saját boltja. Egyébként ez egy általános trend a világban, hogy a képregények a trafikokból könyvesboltokba vagy saját helyükre költöznek. Nálunk is ez a helyzet, de ez egy lassú folyamat. 

* Milyen nyelvű képregények kaphatóak most nálatok a boltban?

— Egyelőre csak szerb nyelvűek, de mindenképp szeretnénk bővíteni a nyelvi felhozatalt is. Tervben van angol és magyar nyelvű képregények beszerzése, s már dolgozunk is rajta, hiszen angol nyelvű képregény csak a Delfi könyvesboltban kapható, magyar nyelvű pedig szerintem sehol. Mi Szabadkán nyitottuk meg a boltunkat, egy olyan városban, ahol több nemzetiség él együtt, ezért fontosnak tartom, hogy akik magyar nyelven szeretnek olvasni, szintén találjanak kedvükre való képregényeket.

* Ahogy az egy igazi fanatikushoz illik: szereted, olvasod és gyűjtöd is a képregényeket. Jelenleg mit olvasol?

— Az olasz Gipi munkáit. Lenyűgöző író és talán még jobb rajzoló. Zseniálisak a képregényei. Az életből merít. Amit most olvasok, az egy íróról szól, aki egy idegösszeomlás miatt az őrültekházában végzi, s két párhuzamos életet él, az egyiket a családjával, a másikat az I. világháborúban, ahonnan leveleket ír haza. Teljes őrület. Egy másik könyve egy posztapokaliptikus korban játszódik, ahol minden újszülöttet megölnek, hiszen a világ a végét járja, ám egy apa megmenti saját gyermekeit. Nem tanítja meg őket olvasni, mert már azt is elfelejtettek az emberek, megír egy könyvet, s amikor a gyerekek felnőnek, az apa pedig meghal, ebben a szétesett világban elkezdenek keresni valakit, aki még tud olvasni, hogy elolvashassák apjuk könyvét, melyet róluk írt. Nagyon izgalmas. És persze a Dylan Dogot is mindig megveszem. Az viszont tény, hogy jobban szeretem az európai képregényeket, mint az amerikaiakat. A Marvel vagy a DC nem köt le. Az európaiak sokkal szabadabbak. 

* A képregényekből készült filmeket szereted?

— Inkább azt mondom, hogy megnézem őket. Van egy hazai képregény, az Edit és én (Edit i ja), melyből film is készült, az nagyon jó. A szuperhősös mozikat nem igazán szeretem, s a képregényeket sem. Csalódtam bennük, amikor olvastam. 

* És mi a helyzet Asterixszel?

— Imááádom! Egyik kedvencem. Ebből is látszik a különbség az európai és az amerikai képregény között. Az Asterixet hét, tizenhét, ötvenhét és hetvenhét évesen is lehet olvasni, mindig tud újat adni. A Batman és a Superman nem ilyen. De egy jó Asterixet, Gastont, Tintint, Jeremyt, Aster Blistokot százszor újra lehet olvasni, soha nem lesz unalmas.

 

Aki tehát kedvet kapott, nézzen be a boltba, és csapjon le a legújabb Dylan Dogra, vagy kérje meg Urošt, ajánljon valami neki való képregényt. 

Fényképezte: Szerda Zsófi

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Múzsaidéző rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..