A 9 + 1 Nemzetközi Művésztelep alapítóiban — Ács József, Benes József, Gyurkovics Hunor, id. Novák Mihály, ifj. Novák Mihály, Petrik Pál, Petrik Tibor, Torok Sándor, Török István, Zsáki István — közös volt a településhez vagy annak környékéhez való kötődés. Az alkotók a vajdasági művésztelepi mozgalom, az első jugoszláv, 1952-ben alapított zentai, az 1953-ban létrehozott topolyai és az 1967-ben életre hívott Csurgói Ifjúsági Művésztelep meghatározó személyiségei, néhányan alapítói is voltak. A művésztelep a működése során számos elismerésben részesült, a táboraiban részt vevő művészeknek köszönhetően csaknem ezer festményből, szoborból álló gyűjtemény gazdagítja a települést, illetve a különféle intézményeket. Id. Novák Mihály majdnem négy évtizeden át szervezte és vezette a munkát, a 9 + 1 Nemzetközi Művésztelep Baráti Köre polgári egyesület jelenlegi elnöke Forró Krisztián, aki elmondta, ezt a töretlen építkezést szeretnék hagyatékként továbbvinni. 

A rendhagyó könyvbemutató résztvevői: Léphaft Pál, Bordás Győző, Fujkin István, Péter László, Szalai Attila (Szalai Attila és a szerző felvétele)

Léphaft Pál karikaturista a könyvbemutató szerzőinek felkonferálása előtt két Fodor Ákos-idézetet olvasott fel, mert véleménye szerint kifejezik azt, amiről beszélni kívánnak, illetve amivel foglalkoztak a művésztelepen, nemcsak most, hanem az elmúlt negyvenöt évben is. „3 negatív szó: nincs semmi baj.” „Nagyon figyelj, mert a világot teszed is azzá, aminek látod.” Az asztalnál ülőket képolvasóknak nevezte, megjegyezve, az embernek a látás és a képolvasás nagyon fontos tehetsége, mely megelőzi az olvasást.

Bordás Győző író, könyvkiadó, szerkesztő a Velünk történt című, 24 novellából álló válogatást hozta el, melyet a 75. születésnapjára jelentetett meg a Forum Könyvkiadó Intézet. A jelenlévőknek elmondta, ebben a társaságban valamiképp kakukktojásnak érzi magát, mert képzőművészettel sohasem foglalkozott, viszont a Forumban szerkesztett egy képzőművészeti sorozatot.

— Hangya András festőművésszel 1977-től egészen az 1988-ban bekövetkezett haláláig kapcsolatban voltunk, és az volt a szokása, hogy a leveleihez rajzokat mellékelt, illetve képeket küldött, melyekből a tulajdonomban van jó néhány darab. Ezekből került be a kötetbe 16 alkotás, és úgy gondoltam, jó lenne itt is bemutatni, hiszen Hangya András Bácskossuthfalva szülötte.   

A Kanadában élő, horgosi származású Fujkin István festőművész, legalábbis a bemutatása alapján, nem játszik egyetlen hangszeren sem, viszont minden hangszeren lát. A róla szóló Felhő(n) járó kötet, Péter László és Varga Lilla munkája, a Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában jelent meg, és 220 alkotását tartalmazza.

— A könyv nagy része valóban zenei ihletésű, de ezt nem úgy kell értelmezni, hogy zenét hallgatok, hanem a zene szólít meg engem, érinti meg a lelkem, sőt, szinte kép formájában jelenik meg előttem. De ebből még nem következik, hogy sikerül megfestenem is. Zenét és hangszert egymástól függetlenül sokan festenek, de az én alkotásaim talán azért érdekesek, mert hangszerekből épül föl egy-egy tárgy vagy egy-egy lény. Ez egy sajátos hangnem, mellyel más nem foglalkozik. A kötet több időszakot foglal össze. A kezdetit, amikor még realisztikus rajzaim voltak, majd ez átváltott egy erősen expresszív korszakra, amikor úgy éreztem, ordítva kell elmondani a véleményemet, hogy meghallják. Ezután jött egy csendes periódus, majd a zenei korszak. Utóbbinak van egy különálló része, az észak-amerikai indiánoknak a zenéjére készült anyag. Azon túl, hogy a zenéjük megérintett, én nem a hőst, a vágtató indiánt festettem meg, hanem leginkább a szakrális tárgyaikat.

A székelykevei származású Péter László festő és grafikus, emellett pedig könyvet is ír. Mivel más szemmel nézi a történéseket, mint azok, akik csak írnak, nemcsak a képzőművészetről, hanem Székelykeve helytörténetéről is értékes, izgalmas és olvasható könyveket ad ki. A bemutatott Tollrajzok — Barangolások délvidéki képzőművészekkel és Tollrajzkönyv — Barangolások a képzőművészetben a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet kiadásában jutott el az olvasókhoz. 

Szalai Attila, a Hét Nap munkatársa a karikatúra nyelvén igyekszik bemutatni azt, amit mi nem látunk a valóságunkból.

— Ez a második könyvem, és nagyon fontosnak tartom, hogy a fatornyos hazájában egy karikaturistának is megjelenhet kötete. Az első, a Balkáni kaleidoszkóp 2003-ban látott napvilágot, a másodikra, a Sport, Művészet és Rock and Roll címűre, mely most itt van, csaknem tizenhárom évet kellett várni. Ebben tisztelgek azon személyek előtt, legyenek ők sportolók, zenészek vagy művészek, akikre fölnézek. Én úgy érzem, ők az én gyerekkori vagy fiatalkori hőseim.

Léphaft Pál a Gúnyhatár című könyvét ajánlotta a jelenlévők figyelmébe, ebben ötvenkét karikatúrájához ötvenkét újságíró kolléga — a Kárpát-medencéből, de szélesebb körből is Sydney-től Bécsig — írt egy-egy szösszenetet.

— Ha összefogásról beszélünk, és nagy szólamokat mondunk, akkor én egyszerűen fölemelem ezt a könyvet mint bizonyítékot. Az ötletgazdája Galbács Pál, a romániai magyar újságírás doyenje, kiadója a Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete, melynek én is tagja vagyok, valamint két kollégánk, barátunk, Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője és Sarány István, a csíkszeredai Hargita Népe lap szerkesztője istápolta, szerkesztette.

Hozzátette, örvendenek annak, hogy lehetőséget kaptak bemutatni a könyveiket. A művésztelepi életnek ugyanis az egyik alapfeladata és hozadéka, hogy ember emberrel fehér abrosz mellett tud beszélgetni művészetről, világról, a világ megváltásáról és egyébről.