home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Képkör
Blaskó Árpád
2019.02.01.
LXXIV. évf. 5. szám
Képkör

Elhangzott Csákány Lóránt fényképkiállításának megnyitóján a szabadkai Népkörben 2019. január 22-én, az Interetno fotópályázatának eredményhirdetése és a Himnusz elszavalása előtt

„Argentína, Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Egyesült Arab Emírségek, Egyiptom, Franciaország, Horvátország, Kína, Luxemburg, Macedónia, Magyarország, Németország, Olaszország, Omán, Románia, Szingapúr, Tádzsikisztán, Törökország, Ukrajna, Szerbia és most Szabadka.

Csákány Lóránt, Képkör. Ez olyan, mint egy verscím. És valóban. A kiállítás poétikája közöl, bemutat, körbezár, de nem hagyományos, tematikus értelemben, inkább a művészi lét, a munka szempontjából. Lóránt kiállított fotói nem egy adott tematika köré összpontosulnak, a fotók a művész „kedvencei”, már kiállított és díjazott darabok.

A mai estét megelőzte egy üzenetváltás, amiben olyan kéréssel fordultam a fotóshoz, hogy küldjön nekem három olyan fotót, amit szeret. Izgalmas volt látnom, miután a válaszlevél megérkezett, hogy milyen kapcsolat is van a művész és a fotói között. Lóránt apásan, védelmezőként válogatott a munkái közül, és három egymástól stílusban elkülönülő fotót kaptam. Ez a fajta hozzáállás (a szó legpozitívabb értelmében) jellemzi a mai kiállítást is. Így alakul ki a kör, a Képkör. A fekete-fehér, a színes, a statikus, a mozgó, dinamikus képek egy sajátos kört zárnak be. A maguk egyediségével támogatják meg egymást, és ez által válik ez a kiállítás is egy nagyszerű utazássá. Mindegyik alkotás egy sajátos történetet képvisel. Mégis, ha jobban megvizsgáljuk őket, fellelhető az összekötő kapocs. Maga a művész. A stílus. Ez a stílus egyértelműen bemutatja Lóránt művészi irányvonalát.

Fókusz, kifinomult fényképész szem, a pillanatok, melyeket egy egyszerű járókelő nem tud felismerni, de ha fel is ismer, nem tudja megörökíteni. Elénk tárja, megörökíti, amíg mi csak vágyjuk ezeknek a felismerését magunkban, próbáljuk megtalálni, de az emlékek homályba vesznek. Lóránt fotói azokat a momentumokat tárják elénk, melyekre mi szívesen emlékezünk vissza.

A mai világban, amikor mindenkinek ott van a kezében az eszköz és a lehetőség, hogy fényképezzen, abban a világban, ahol mindenki egy kicsit fényképésszé válhat, ahol lebutul a művészet a selfie irányába, öröm egy ilyen kiállítást megnyitni. Lóránt észre veszi a körülötte levő világot. Megtalálhatjuk nála a valódi művészetet. Erre bizonyíték a számtalan díj, mellyel büszkélkedhet, de ha már itt vagyunk, nézzünk szét. Lássunk. Figyeljünk. A kör, melyben ezek a képek ki vannak állítva magukért beszélnek. Nélkülözik a filteres átdolgozásokat. Ez nem álvalóság. Ez a valóság pillanatnyi megörökítése. Művészet.

Mialatt a kiállítás megnyitójára készültem folyamatosan két kifejezés motoszkált a fejemben. Fotós-orvos vagy orvos-fotós. Nyilvánvalóan a sorrend változik, pillanatról pillanatra, napról napra. Ezt a művész dönti el. Ő mikor melyik szerepet tölti be. Viszont a magam nevében azt kívánom, ha egyáltalán kívánhatok ilyet, hogy a fotós megnevezés töretlenül álljon ott a neved mellett.

Köszönöm, hogy meghallgattak. Ezzel megnyitottnak tekintem a kiállítást.”

Blaskó Árpád




Roncsák Alexander felvételei

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..