Kényszerszüneten (4.)

Kényszerszüneten (4.)

Március 16-án, a koronavírus-járvány következtében szinte az egész világon, így Szerbiában is leállt a sportélet. A labdarúgó-Európa-bajnokságot és a tokiói nyári olimpiát egy évvel elhalasztották, a Forma—1 első kilenc futamát és a wimbledoni tenisztornát ugyancsak törölték, a labdarúgó-Bajnokok Ligáját és az Európa Ligát viszont augusztusban lejátszanák.

A kényszerszünet a vajdasági sportolókat is érinti, hiszen ők sem készülhetnek zavartalanul, viszont nem lazíthatnak, hiszen a jócskán megnehezített körülmények ellenére valamilyen szinten formában kell tartaniuk magukat. Sorozatunkban sportolókat, edzőket, klubvezetőket kérdezünk arról, hogy találták fel magukat az előállt helyzetben. Jó hír, hogy május 4-étől a szabadtéri edzések engedélyezettek, így a labdarúgó-bajnokságok hamarosan folytatódnak, viszont lapzártánkig a teremben űzhető sportokról semmilyen információ nem hangzott el.


Apró István (a szerző felvétele)

Újra vízen

A magyarkanizsai Testvériség kajakozóinak a trebinjei edzőtábort kellett megszakítaniuk a rendkívüli állapot bevezetése miatt. A bosznia-hercegovinai városban kiváló időjárási körülmények között készülhettek a magyarkanizsai kajakozók, de az előállt helyzet miatt csak nyolc napot tudtak az edzőtáborban tölteni.

— A március 15-ei hazatérésünk után itthon folytattuk az edzéseket azzal, hogy mindannyian tizennégy napos házi karantént kaptunk, melyet később huszonnyolc napra hosszabbítottak. Nagyon nehéz időszak volt, a gyerekekben telefon és Messenger által próbáltuk tartani a lelket. Az első héten különféle erősítő gyakorlatokat csináltak, majd a második héten szétosztottuk közöttük a klubban levő súlyzókat, evezőgépeket, padokat, és teljes körű edzésmunkát végezhettek otthon. Május 4-étől bizonyos óvintézkedések betartásával újra vízre szállhattunk, és a felkészülést immár a Tiszán folytathatjuk. A gyerekek kisebb-nagyobb motivációhiányban szenvedtek, de már nagyon várták, hogy újra kajakozhassanak. Úgy érzem, nincs nagy kiesésünk, de már mindenkinek nagyon hiányzott a kajak. Néhány válogatóverseny és több nemzetközi regatta elmaradt, de remélem, hogy a zentai és a magyarkanizsai versenyek nem fognak. Július végére tervezték a vajdasági nyílt bajnokságot, augusztusra az országos minikajak-bajnokságot, szeptember első felére pedig az országos bajnokságot. Egy héttel az országos után Szegeden rendeznék meg az Olimpiai Reménységek Fesztiválját, ahol jó esély van arra, hogy a szerbiai válogatott színeiben néhány magyarkanizsai versenyző is vízre szálljon. Nagyon erős csapat alakult ki Magyarkanizsán, minden korosztályban vannak versenyzőink, a gyerekek segítik, motiválják egymást. Basa Enikő február végén a válogatottal vett részt a trebinjei edzőtáborban, de mellette még több olyan nagy reménység edz a Testvériségben, aki jó eséllyel pályázik a válogatottba kerülésre — mondta Apró István, a Testvériség Kajakklub vezetőedzője.

 


Pető Zsolt  (Forrás: ITTF World)

Tapasztaltabban az olimpiára

A Pécsett játszó, egyébként temerini Pető Zsolt a szerbiai asztalitenisz-válogatott tagjaként kiharcolta a tokiói nyári olimpián való részvételt.

— Nem voltam a legboldogabb, amikor értesültem az olimpia 2021-re való halasztásáról, hiszen minden sportoló álma, hogy ott lehessen az ötkarikás játékokon. Az első pillanatban szomorú voltam, de idővel pozitívan fogtam fel a helyzetet, hiszen az olimpiára még egy évet készülhetek, addigra még tapasztaltabb leszek. Próbálom edzésben tartani magam, de a csarnokok, a termek zárva vannak, asztaliteniszezni így nem nagyon lehet. Kerékpározom, a házban levő miniedzőteremben súlyzós edzéseket végzek, de ütőt csak akkor fogok a kezembe, amikor az ötéves kisfiam szeretne egy kicsit játszani. Vele napi egy órát ütögetek, de ezt nem lehet profi szintnek mondani. Az idén az olimpia mellett csapat-világbajnokság és egyéni Európa-bajnokság is lett volna, de még nem tudni, hogy e két viadalt csak elhalasztották-e vagy törölték. A magyar bajnokság felfüggesztésekor az első helyen álltunk. Még kérdés, hogy az alapszakaszból hátramaradt három fordulót megtartják-e. A hírek szerint előfordulhat, hogy júliusban egy hét alatt letudjuk őket, a rájátszást azonban már nem rendeznék meg. A bajnokság befejezésére nincs sok idő. A játékosok 80-90 százaléka már két hónapja nem vett ütőt a kezébe, az első mérkőzésig legalább egy hónapos felkészülésre lenne szükség, a szeptemberben kezdődő új idényre pedig már augusztus 1-jén el kellene kezdeni készülni. A többszörös magyar bajnok Pécsi Tudományegyetem csapatában jól érzem magam. Korábban a német és az osztrák Bundesligában is játszottam — utóbbiban tizenöt évet —, viszont már nem szerettem volna minden hétvégén Ausztriába autózni, és elfogadtam a pécsiek ajánlatát. A csapat szuper, nagyon profi, csak a legszebbeket mondhatom róla. Vezetjük a ligát, és a bajnokság legnagyobb esélyesének számítunk. Hosszú távra tervezek a klubban, mivel számomra nagyon fontos, hogy jól érezzem magam ott, ahol játszom.

 


Világos Adriana  (Forrás: RTS)

„Igyekeztem formában tartani magam”

A kishegyesi Világos Adriana március elején 68 méter 76 centiméterrel új juniorvilágcsúcsot állított fel gerelyhajításban a Mitrovicán megtartott téli kupán. A Zenta Atlétikaklub színeiben versenyző, tizenöt éves sportolónak az idén lett volna az első nagy nemzetközi megmérettetése, az olaszországi korosztályos Európa-bajnokság, ám a viadal a koronavírus-járvány miatt elmaradt.

— A hír hallatán nagyon letörtem, mert igen jó formában éreztem magam, és vártam az Európa-bajnokságot. A kishegyesi otthonomban és az udvaron folytattam az edzéseket. Gerellyel hosszú dobásokat nem tudtam végezni, viszont különféle gyakorlatokat igen, valamint létrával, kisebb és nagyobb gátakkal, fitneszlabdával és más sporteszközökkel edzettem, továbbá futottam és kerékpároztam is. Igyekeztem formában tartani magam. A kishegyesi pálya is be volt zárva, hétfőn gyakorolhattam rajta először. Az Eb-t törölték, a szerbiai versenyekről egyelőre annyit lehet tudni, hogy július 10-e körül rendezik meg az országos bajnokságot, ahol 500 grammos gerellyel állok rajthoz. A távoktatásba az elején nehéz volt belerázódni, sok házi feladatot kaptam, és kevesebbet tudtam edzeni. Most már jól beosztom az időm, és mindenre jut belőle.


(Vége)

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Riport rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Kényszerszüneten (4.)
Riport
  • Borbély Tivadar
  • 2020.05.20.
  • LXXV. évfolyam 21. szám
Kényszerszüneten (4.)
Riport
  • (Tha)
  • 2020.05.18.
  • LXXV. évfolyam 20. szám
Facebook

Támogatóink