Kenyeret és cirkuszt!

Kenyeret és cirkuszt!

A cirkuszok ma már nem ugyanolyanok, mint egykor. Ma már nem láthatunk oroszlánidomárokat, elefántokat labdán egyensúlyozni, hiszen az állatvédőknek köszönhetően már nem szerepeltetnek állatokat a cirkuszokban.

Esetleg nagy ritkán kutyákat. De a cirkusz él és virul, az újcirkusz megjelenésével pedig a színházakba tette át székhelyét. A régi, klasszikus cirkuszi sátor is egyre ritkábban bukkan fel a városok határában.

 

Panem et circenses! (Kenyeret és cirkuszt!)

A fenti szállóige Nérótól származik. Azaz elégítsd ki az igényeiket, és a tenyeredből esznek. Ez az akkori Rómában étel és szórakozás formájában javarészt meg is valósult. Az arénák lelátói tele voltak a köznép tagjaival, akik csupán szórakozásból döntöttek élet és halál felett. Cirkuszról azonban csak a XVIII. századtól kezdve beszélhetünk. A fent említett szállóige s a cirkusz gyökerei az ókori Rómába és Görögországba nyúlnak vissza. A cirkusz szó a latin circus (porond, kör), illetve a görög kirkosz (körtér, kör) szóból ered. Az első cirkuszok azonban nem kör alakúak voltak, hanem oválisak vagy esetleg négyszögűek, két végüket félkör alakú részek határolták. Úgy kell őket elképzelni, mint a mai lóversenypályákat. Ezeknek viszont nem volt közük a mai cirkuszművészethez, hiszen főleg kocsiversenyeket, lovas bemutatókat, illetve gladiátorviadalokat tartottak bennük. Néhanapján rendeztek olyan bemutatókat, ahol idomított állatok szerepeltek, de itt is az állatok egymás közti vagy emberek elleni harca volt a lényeg.

 

Megszületik a cirkusz

Az általunk is ismert cirkuszi formát Philip Astley alakította ki. Ez az angol úriember már katonaként (lovassági törzsőrmesterként) tehetséges lóidomárnak bizonyult, 1768-ban lovas iskolát nyitott Londonban. Az oktatás mellett ő maga is fellépett délutánonként. Iskolájának épülete kör alakú volt, tehát ez is hasonlított a mai cirkuszi porondokra. Ezt azonban nem Astley találta ki, korábban is létezett, lovas akrobaták fejlesztették ki. Ez az alak azért volt hasznos — azon kívül, hogy a közönség így közel lehetett a lovakhoz —, mert a körbelovaglás közben fellépő centrifugális erő segítette a lovasokat, hogy egyensúlyozzanak a ló hátán állva. A cirkuszporond nemzetközi szabványa is Astley nevéhez kötődik. Átmérője 62 láb (18,9 méter), később ezt 42 lábra (12,8 méter) csökkentették. Astley érezte, ahhoz, hogy nagyobb tömegeket vonzzon be, színesítenie kell az előadásokat, ezért különféle akrobatákat és bűvészeket bérelt fel, hogy a lovas bemutatók között szórakoztassák a közönséget. 1782-ben pedig Astley Royal Amphitheatre of Arts néven megnyitotta az első cirkuszt Párizsban, társulatának egyik tagja pedig kivált, és saját cirkuszt nyitott Londonban, a Royal Circust. Astley egy másik tanítványa az Amerikai Egyesült Államokban alapította meg az első cirkuszt. Itt azonban a Barnum Cirkusz vált később világhírűvé (1871), s ekkor élte fénykorát is a cirkuszművészet. Buffalo Bill lovaglóművészt mindenki ismeri a világon. Az előadásokat külön erre a célra épített épületekben mutatták be, később kialakultak a sátrakban fellépő vándorcirkuszok is. Franciaországban a császárság bukása után sok leszerelt lovas katona vett részt ilyen bemutatókon, majd Franconi megnyitotta az Olimpiai Cirkuszt. Párizsban a Napóleon Cirkusz, azaz mai nevén a Cirque d’Hiver, melyet 1852-ben alapított Dejean, különféle állatmutatványokkal szórakoztatta a lovas számokért lelkesedő közönséget. Az első nagy állatsereglet (menazséria) 1870-ben tűnt fel Angliában.

 

Magyar cirkusz

Budapesten az első állandó cirkuszt Baroccaldi olasz artista hozta létre, a másodikat Wulff Ede német—holland cirkuszigazgató a századfordulón. A hullámbádogból készült cirkuszépületet 1895-ig vezette Wulff. A Városi Cirkuszt 1904-től Beketow Mátyás, 1935-től pedig Fényes György irányította (ekkor a neve Fényes Cirkuszra változott). A II. világháború súlyos veszteségeket okozott a magyar cirkuszművészetnek, sok remek artista halt meg a fronton, vagy került hadifogságba. Aki életben maradt, az alkalmi munkákból tartotta el magát, gyakran élelmiszer fejében is fellépett. A cirkusz 1945-ben nyitott meg újra, de a lelkesedés már nem volt meg. A Göndör fivérek Fényes György műsorpolitikáját folytatták, mely inkább revü- és varietészerű volt. Az artista-szakszervezet vidéki turnék, fellépéssorozatok szervezésével igyekezett csökkenteni a munkanélküli artisták számát, sikerrel: 1948-ban már 10%-ra csökkent a munkanélküliség. Később — egy, a Mokép vezetőivel való megállapodás értelmében — a filmek vetítése előtt tízperces élő artistaműsorokat adtak elő, ez volt az úgynevezett mozivarieté, mely 150-200 artistának adott munkát. Az ’50-es évek második felében egyre több artista és teljes társulat utazhatott vendégszereplésre, és külföldről is egyre több teljes műsor látogatott hazánkba (pl. Circus Busch, a Moszkvai Állami Cirkusz, a párizsi Medrano, a Pekingi Állami Cirkusz).

A magyar szaksajtó az 1890-es években született meg. Az Oest.-Ung. Universum (1890), majd pedig az Internationale Artisten Revue (1891—1914) című folyóirat tíznaponta jelent meg, s ekkoriban alakult meg a Magyar Artisták Egyesülete is. A Városligetben üzemelt a Barokaldi (Baroccaldi) Cirkusz (1908-tól Barokaldi Néparéna), valamint a több mint 2000 nézőt befogadó, vasvázas Wulff Cirkusz. A cirkusz mai épülete — Fővárosi Nagycirkusz néven — 1971-től működik a Városligetben.

 

Freak show-k

1884. május 19-én megnyitotta kapuit a Ringling Bros., és műsorra tűzte a hírhedtté vált freak show-ját, melyben torzszülötteket mutattak be a nyilvánosság előtt. A show évtizedekig sikeres volt. A testi deformitásokkal született emberekkel jól bántak, megfizették őket, csak a közönség soraiból kaptak megaláztatást és bántást. Aztán az orvostudomány fejlődésével leáldozott a freak show-k csillaga, viszont fénykorukban rengeteg legendás fellépőt tudhattak a soraik között. Íme néhány közülük: Annie Jones (a szakállas hölgy), Jack Earle (a világ legmagasabb embere) vagy Fedor Jeftichew, azaz Jo-Jo (a kutyaarcú fiú).

 

Vándorcirkuszok

A XIX. század elején az Egyesült Államokban kevés olyan város létezett, amely képes lett volna fenntartani egy állandó cirkuszt, s a lakosság is vándorolt, ezért a cirkuszok követték a közönségüket. Az egyik leghíresebb társulatot Phineas Taylor Barnum alapította William Cameron Coup vállalkozóval együtt, ez volt a már említett Barnum and Bailey cirkusz, múzeum és menazséria. Ez az utazó show állati és emberi furcsaságokat mutatott be, s szerves részévé vált az amerikai cirkusznak. Európában az utazó cirkuszok és menazsériák fénykora a két világháború között jött el, különösen Németországban, ahol a Krone, a Sarrasani és a Hagenbeck társulat uralta a piacot. A nagyobb városokban azonban a cirkuszi előadásokat még mindig épületekben tartották meg.

 

Újítások

A cirkusz XX. század eleji megújításában Oroszország járt az élen. Mivel a cirkuszok államosításakor a főleg Nyugatról származó cirkuszművészek elmenekültek az országból, az oroszok kénytelenek voltak saját előadókat kinevelni. Ezért alapították meg 1927-ben a Moszkvai Cirkusziskolát. Az intézmény nemcsak megfiatalította az orosz cirkuszt, de sportgimnasztikára alapozott új edzésmódszereket is kidolgozott, és egyedülálló előadásokat hozott létre. Sőt, technikai és személyzeti újdonságokat is bevezetett, ami egészen újszerű előadások kitalálását eredményezte.

Manapság kevés a hagyományos cirkusz, az újcirkusz irányzata dívik, melynek egyik legjelesebb képviselője a Cirque du Soleil társulat. Itt már színházi elemekkel színesítik a produkciókat, egy gondosan felépített dramaturgia mentén szerveződnek, és fontos szerepet kap a zene, a színészet meg a tánc.
 

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Múzsaidéző rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink