Kenderből várat

Kenderből várat

A II. világháború végéig Kelet-Közép-Európában igencsak meghatározó növény volt a kender, aztán lassan bezártak a gyárak, megjelentek a modern, új alapanyagok, elfelejtődött ez a nemes növény. Szerencsére itt van Sinkovics Ede, a szabadművészetek doktora, aki testvérével most rehabilitálja őt.

Manufaktúrájukban nemrég egy nem hivatalos nyílt napot tartottak, melyen szájat tátottunk, kóstoltunk, és azt is láthattuk, hogyan készül a kenderbeton tégla. Újraismerkedtünk a kenderrel.

A helyszín az óbecsei csirkegyár, azaz a valamikori baromfivágóhíd, Sinkovics EdE agrárműterme.

Nem árt megjegyezni a nevet és a helyszínt, hiszen nagy dolgok vannak készülőben Sinkovicsék háza táján. Három éve fogtak bele a kendertermesztésbe, azóta fejlesztgetik, kísérleteznek ezzel a csodálatos ősi növénnyel. Mivel a régi, kendert feldolgozó gépekből már csak mutatóba maradt néhány, a Sinkovics testvérek manufaktúrájában több saját fejlesztésű eszköz is megtalálható. A tilolót Nagy Istvánnal együtt fejlesztették ki. Ez a négy pár hengeres törő. A fésülő gyapjúfarkasoló átalakításával készült.


A szerző felvételei

Sinkovics Ede képzőművész. Élt Mileševón (Dreán), Budapesten, most ingázik. A Nemzetközi Előkészítő Intézetben művészettörténetet és irodalmat tanult, majd felvették a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakára, 2005-től pedig a Magyar Képzőművészeti Egyetem nappali tagozatos, ösztöndíjas doktori hallgatója. 2008-tól a Magyar Képzőművészeti Egyetem DLA-aspiránsa. Több éven keresztül vezette a TAKT művésztelep munkáját, 2006-ban három hetet töltött a Taichungi szobrászegyesület és a Tainani Cheng Kong Egyetem jóvoltából Tajvanon. Ott szobrászokkal dolgozott, s előadásokat tartott egyetemistáknak. Két évvel később három hónapra Kínába utazott, hogy a helyi kortárs és hagyományos művészetet, valamint a gyakorlatban a kőfaragás lehetőségeit tanulmányozza. Újrahasznosított hulladékból készült műveivel a fogyasztói társadalomra reflektál, és megpróbálja ráirányítani a figyelmet az újrahasznosítás fontosságára. Együttműködik a New Jersey-i központú TerraCycle céggel, a World Wildlife Foundationnel és a budapesti Hybridart Managementtel.

Két tea és három falat kenderes-meggyes-mákos sütemény elfogyasztása között beszélgetünk Edével, nincs sok ideje, mindenhol ott akar lenni, nem szeretne lemaradni semmiről, mégiscsak ő a házigazda.
 


 

* Kik vannak most itt, hiszen Rambo Amadeust és néhány becsei barátunkat még felismerem, kik a többiek? 

— Főleg a barátaim, egy nagyon nyitott társaság. Azzal foglalkozunk, hogyan tehetnénk a környezetünket minél élhetőbbé, s éljük valahogy túl a klímakatasztrófát, mely már a küszöbünkön kaparászik. Az itt összegyűlt társasággal megosztjuk azt a tudást, amelyet a hároméves intenzív kendertanulás során szereztünk, megpróbálunk újabb kapcsolatokat kialakítani. Ma voltak velünk építészmérnökök, vállalkozók, környezetvédők, egészséges táplálkozással foglalkozó szakemberek, akik mind tesznek azért, hogy minél tisztább környezetben állítsuk elő mindennapi dolgainkat, legyen szó élelemről, építési anyagról vagy másról. Hát ezért jöttünk össze. Beszélgetni, felmérni a lehetőségeket, hiszen megvannak a potenciális termelők, a befektetők és a szakértők is, akik látnak ebben fantáziát. Meghatároztuk az irányvonalakat, következhet a cég legalizálása. Azon nevettünk, hogy néhány nap alatt sikerült összerántani nagyon befolyásos személyeket, és mindezt mindenféle pályázattól függetlenül, ingyen és bérmentve, mert az embereket érdekli ez a téma, sokan vannak, akik tenni szeretnének. S ehhez nem kell pénz, csak akarat.

* Hogyan született meg az ötlet három évvel ezelőtt, hogy éppen a kenderrel kezdj el foglalkozni?  

— Problémáim voltak a karommal, mintha nem szerette volna, hogy fessek. Műtöttek is, s akkor tettem fel magamnak a kérdést, hogy ha már így van, akkor mi az, ami a művészet mellett engem érdekel. Nem túl sok ilyen dolog van, viszont a kender közel áll hozzám filozófiájában és környezetvédelmi hatásában is, így belevágtam. Megpróbálom óvni az életemet a környezeti behatásoktól. Ez egy teljesen önző dolog, nincs benne világmegmentő szándék, viszont ha lehet belőle világmegmentő dolgot is csinálni, nem ellenkezem.

* Agrárműterem. Tetszik a szóösszetétel.

— Haha. Igen. Én neveztem így el, mert miközben ismerkedtem az anyaggal, a kenderszárral, rájöttem, hogy sok esetben valamiféle művészeti alkotásként fogja végezni. Én csak így tudom feldolgozni ezt a problematikát, így tudom megismerni. S ha belegondolsz abba, hogy ha képesek vagyunk egy szobrot megalkotni a kenderkócból, akkor ennél egyszerűbb és bonyolultabb dolgok is létrehozhatóak belőle. Például a kenderbeton tégla. A komplikált dolgok felé haladunk, aztán egyszerűsítünk.

* Mi mindent lehet a kenderből készíteni? Hiszen itt most kiöntöttetek néhány téglát, kóstoltunk süteményt és olajat is, illetve láttuk a szobraidat a műterem polcain.

— Valójában az a kérdés, hogy mit nem lehet belőle készíteni. Repülőt, autót is lehet, fenntartható üzemanyagforrásként is működik, emellett táplálék, építő- és szigetelőanyag, valamint a gyógyszerészetben is fontos hatóanyagokat állítanak elő ebből a nagyszerű növényből. Egyébként a NASA-ban külön team foglalkozik a kenderrel, figyelik, hogyan viselkedik az űrben. A gazdagok szeretnének elmenekülni ebből a haldokló humán élettérből, és ha egy másik bolygóra akarnak költözni, ott nem árt valamit enni is, kell valami, ami tisztítja a levegőt, stb. A nemzetközi űrállomásról két hónapja két növényt küldtek ki az űrbe, hogy megnézzék, hogyan fejlődik gravitáció nélkül: a kávécserjét és a kendert. Most akkor vagy az a helyzet, hogy valakit hülyének néznek, vagy pedig az olaj- és a gyógyszerlobbinak van köze mindehhez. A kender a jövő növénye. Lehet, hogy egy kicsit többet kell majd kapálni, de azért csak nem okoz olyan nagy gondot egy kis testmozgás.

* Te magad pedig a kenderből készült művészeti alkotásoknál maradsz?

— Igen. Szeretnék elmozdulni a komposztálható műalkotások felé, mert a múzeumok is tele vannak szutyokkal. Felesleges. Nem kell több. Szóval valamilyen szinten maradnék a szakterületemnél, de minden érdekel, ami kenderből készül. Sokat tanulhatunk ettől a növénytől. Egy picit többet tud, mint az emberiség.

Predrag Milosavljević irányította a kendertégla kiöntését. Mariborban, Szlovéniában már több, kenderbetonból készült ház építését levezette, s néhány éve Szerbiában is elkészült egy ehhez hasonló objektum. Elmagyarázta, miből mennyit keverjünk össze, hogyan kell préselni a kendertéglát, mire kell odafigyelni, s miért is jó ez az építőanyag. Predragnak már a nagyapja is kendertéglából építette a házát. Sárral és agyaggal keverte, nem cementtel.

— Ezt mindenki megcsinálhatja. Nincs több kifogás. Egyhektárnyi kenderből már felépíthető egy kisebb ház. A költségek pedig a minimum minimumára csökkennek. Ez egyébként nem újkeletű dolog, gondoljunk csak bele: Dalmáciában kőből építenek házat, mert nekik abból van rengeteg. Nekünk pedig itt van a sár meg a kender. Nem kell köveket hozatni ide Dalmáciából, és növelni a költségeinket, hanem lokális építőanyagot kell használni. A kender mindent garantál. Összegyűjtöd, feldolgozod. Ehhez kell egy kis idő s persze munka. Ennyi. Egyik anyagnak sincs ekkora energiahatékonysága, mint a kendernek. Ez bizonyított tény. S ilyen arányú keverékben nem is gyúlékony, tehát teljes mértékben biztonságos. De ha már a gyúlékonyságról, a melegről és a tűzről beszélünk, fűtésre is alkalmas, emellett padlót, plafont szigetelhetünk vele. Nem kell hozzá más, csak néhány barát. Láthattad. Régen Szerbiában több kenderfeldolgozó gyár is működött, Európa-szerte híresek voltak, aztán mindegyiket bezárták. Az emberek manapság nem megfelelő környezetben élik az életüket, miközben ez a növény ott van egy karnyújtásnyira tőlük. Ezt kellene észrevenni. Mi néhányan már megtettük.

Még ropog a pirított kendermag a fogaim között, miközben hazafelé baktatva azon gondolkozom, hogy azért kell egyfajta pozitív őrületnek lennie az emberben, hogy belevágjon egy számára új dologba, legyen szó kendermanufaktúráról vagy másról, ám a befektetett munka végül mindig meghozza gyümölcsét. Csak megindulni nehéz. De nem lehetetlen. Kenderre fel!

Képgaléria

Cikkünk további képei

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Riport rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Kenderből várat
Riport
Kenderből várat
Riport
Facebook

Támogatóink