Feljegyzések nem létező polgárságunk történetéből — Nem lehetett semmivel sem foglalkozni, mert állandóan esett az eső. Megállás nélkül. Ilyen furcsa tavaszra emberemlékezet óta nem volt példa. Hittanórán Noé bárkájáról kérdezgették a plébános urat, hogy fel tudjanak készülni, ha eljön az ideje. A fű hatalmasra dagadt az utak mentén. Nem megnőtt, hanem dagadt, mint a jó élesztőtől a tészta. Vastag fűszálak borultak, ragadtak egymásra. Közülük kandikált ki a kutyavirág, hatalmas sárga feje virított az esőben.
Feljegyzések nem létező polgárságunk történetéből — Nem lehetett semmivel sem foglalkozni, mert állandóan esett az eső. Megállás nélkül. Ilyen furcsa tavaszra emberemlékezet óta nem volt példa. Hittanórán Noé bárkájáról kérdezgették a plébános urat, hogy fel tudjanak készülni, ha eljön az ideje. A fű hatalmasra dagadt az utak mentén. Nem megnőtt, hanem dagadt, mint a jó élesztőtől a tészta. Vastag fűszálak borultak, ragadtak egymásra. Közülük kandikált ki a kutyavirág, hatalmas sárga feje virított az esőben.
Mert azért nem volt hideg. Igaz, hogy folyton esett, de nem volt hideg. Virított a kutyatej és a menyasszonyvirág is, bokrai óriási, fehér testet mintáztak az emeletes házak között. Az ablakokat nyitva tartották. A kiscsibék fáztak, de mindenki más jól érezte magát. A gyerekek is. Néha belehemperegtek a vastag, dagadó fűbe az út mentén. Jó szórakozás volt.
A nő és a kislány az önkiszolgáló mellett ment el. Kenyeret kellett venni, semmi mást. Az edények ott sorakoztak a kenyér mellett a polcon. A kenyeret függönnyel is el lehetett takarni. Behúzni a másnapos kenyérre a függönyt. Ez elég furcsa és érthetetlen lett volna, ha így csinálják. De ha meg nem, akkor minek a függöny? Volt abban az önkiszolgálóban sok ilyen csoda. Érdekes dolgok. Rágók sokasága és mintás, kemény fedelű füzetek. Ami másutt nem volt sehol kapható. Csak a narancsszínű, unalmas, azt lehetett máshol venni. De ebben az önkiszolgálóban aztán nem! Itt bőven volt választék különböző füzetekből. Farmeros lányok hatalmas szőke üstökkel. Meg versenyautók. Mintha tudták volna a bolt vezetői, hogy sok gyerek tér be ide, mert közel van az iskolához. Konkrétan előtte kell elmenni az iskola felé.
Tudták. De akkor ez már kapitalizmus volt?
A polcon, a függönyös kenyérpolctól nem messze, hanem éppenséggel a közvetlen közelében állt az edényes polc. A szőke nő hosszan merengett a polc előtt. Nagy szüksége lett volna valamiféle edényre. Ő maga sem tudta eldönteni, hogy milyenre. Fazékra is, lábasra is, kicsire is, közepesre is. Palacsintasütőre is, nagy lábasra is. Fedővel. Tálra is, melyben a kalács kelhetne. A krumpli héja szaporodhatna. Kisebb tálra is, melyben a cseresznyét lehetne megmosni. És szűrő is kellene.
De aznap éppen csak kenyeret kellett venni. Más minden volt otthon. A csibék meg majd nőnek. Belőlük lesz jóllakatva a család.
A kislány elengedte a szőke nő kezét. Arrébb oldalgott. A füzeteket szemlélte. Ugyanolyan sóvárgón, műgonddal, hozzáértéssel, mint a nő az edényeket. A kislány semmit nem akart a füzetekkel, ellentétben a nővel, aki főzött volna minden egyes edényben. A kislány csak azért akarta a szép, színes füzeteket, hogy legyenek.
Hadd legyen.
Egyszerre sóhajtottak. Fegyelmezettek voltak. Anya és lánya. Tudták, mit nem lehet. Kinéztek a bolt hatalmas ablakán. Az egyik fal egésze ablak volt. Az eső megállás nélkül esett. A fű dagadt. Közeledett húsvét. Az emberek már arra készültek. Tekerték a pedált a kerékpáron, és behúzott nyakkal iparkodtak hazafelé. Virágokat is vittek. Árvácskát. Elültették a kertbe, amíg főtt a sonka. Nagypénteken, munka után. Nem volt ünnep nagypéntek, mert Isten sem létezett. Meg sem született karácsonykor, hogyan is feszíthették volna keresztre.
A tanárok soha nem kérdezték meg, hogy’ telt a karácsony. Nem kérdezték meg, hogy’ telt a húsvét. Kaptatok-e, fiúk, sok piros tojást? Járt-e, lányok, sok locsoló nálatok?
A tanárok úgy tettek, mintha mi sem történt volna. Attól még, hogy senki nem beszélt róla, a megváltó fölment a mennybe, és onnan fog ítélni. Hacsak addig nem önt el bennünket az özönvíz.
A nő elmélázott az edények fölött. A kislány elmélázott a füzetek fölött. Egyszeriben egymásra néztek. Megörültek egymásnak. A nő annak, hogy amikor majd hazaérnek, karamellt készít a kislánynak. A kislány annak, hogy ha hazaérnek, az anyja bizonyára karamellt készít neki. Amit rettenetesen szeret. És utána olvasni fog. Tanulni nem kell. Nagypéntek van, holnap nincs iskola.
Mennyivel jobb ünnep a húsvét! Az mindig hétvégére esik.
A nő egyszeriben megpillantotta a piros bögrét, testén fehér pöttyök nevettek. Levette. Zománcos bögre volt. Az alján az ára.
— Szeretnéd? — kérdezte a kislányt. Annak fölragyogott a szeme.
Másból nem is itta a karamellt. Máshogy nem is várta a húsvétot. Csak azzal a bögrével. Az anyja szemébe kapaszkodva. Megváltva.