Kegyhely a zentai Tisza-parton

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Kegyhely a zentai Tisza-parton

Barát István fotója,,Oly korban éltem én e földön,/ mikor az ember úgy elaljasult,/ hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra.” - Radnóti Miklós Töredék című versének idézetével kezdődött a kegyhelyavató ünnepség, amelyen az 1944 őszén Zentán elkövetett magyarellenes atrocitások ártat...

Barát István fotója

,,Oly korban éltem én e földön,/ mikor az ember úgy elaljasult,/ hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra.” - Radnóti Miklós Töredék című versének idézetével kezdődött a kegyhelyavató ünnepség, amelyen az 1944 őszén Zentán elkövetett magyarellenes atrocitások ártatlan áldozataira emlékeztek, és hatvanhárom év után végre kopjafát avattak jeltelen sírhelyüknél, a Tisza-parton. Az esemény rangos vendége volt Szilágyi Balázs, a Magyar Köztársaság belgrádi nagykövetségének másodtitkára, dr. Szabó Brigitta konzulkisasszony a szabadkai főkonzulátus képviseletében, valamint Varga László, a VMSZ parlamenti képviselője.
Juhász Attila polgármester alkalmi beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a közösség most egy adósságát rója le a nemzet mártírjai előtt. Mert bárki áldozattá válhat, ha az idők szele, az ideológia úgy kívánja és diktálja. Hozzátette, emlékműről beszélnek ugyan, de valójában sírhelyet avatnak és szentelnek fel, hiszen a mintegy száz kivégzett csontjai ma is ott nyugszanak. A tragikus eseményeket Szloboda János nyugalmazott magyartanár, helytörténet-kutató idézte fel, majd összefoglalóját a következő gondolatokkal fejezte be:
- Megbecsüljük halottainkat, de tiszteljük mások halottait is. Mi emlékhelyeket emelünk, és nem rombolunk temetőket. Mi virággal díszítjük a halottak nyugvóhelyét, és nem gyalázzuk meg a sírokat. Azért, mert emberek vagyunk, és jól megjegyeztük, amit Tamási Áron írónk mondott, hogy aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan! Éppen ezért ezen a szent emlékhelyen megfogadjuk halottaink árnyainak jelenlétében, hogy embernek is, magyarnak is alkalmasak akarunk lenni és maradni, ezért emlékezünk múltunkra, történelmünkre, amely nem más, mint elődeinknek, a mai valóságot létrehozóknak a letűnt élete. Dicsőség emléküknek és béke poraikra!
A kopjafacsokrot annak alkotójával, Recskó Bélával leplezte le a községi elnök, majd a csókai Rákóczi férfikórus katonadalokat adott elő. A kegyhelyet Szeles Oszkár plébános úr szentelte fel, majd az egybegyűltek elhelyezték koszorúikat és virágaikat.
Délután misét tartottak a Szent István-kápolnában, majd az emlékezők a zuhogó esőben a kopjafához vonultak. A hagyományoknak megfelelően valamennyien egy-egy mécsest vittek a kezükben. A megjelenteket Juhász Attila polgármester köszöntötte, majd Domány Zoltán előadóművész felolvasta az 1944. november 9-én elveszejtett ártatlan áldozatoknak a nevét. Valamennyiük tiszteletére egy-egy lángocska lobogott a talapzatnál.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Körkép rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink