A pályaművek számával elégedettek vagyunk, már csak azért is, mert tudjuk, riportot, interjút készíteni elég nehéz, az iskolában sem foglalkoztok túl sokat az újságírói műfajokkal, az írások minősége azonban sok kívánnivalót hagy maga után. Számos hibát, hiányosságot fedeztünk fel, és ez kissé elkeserített bennünket.
Úgy érezzük, kecsegtető díjakat helyeztünk kilátásba, többen mégsem vették komolyan a feladatot, és nyúlfarknyi, hevenyészve összetákolt írásokat küldtek. Viszonylag kevés volt az olyan alapos, elmélyült munka, amelyen azt láttuk, a szerzője időt és fáradságot fektetett az elkészítésébe. Számos szövegben észleltük a felszínességet, az igénytelen fogalmazást, és ez nemcsak a mondatszerkesztésben, hanem a rengeteg helyesírási hibában is megnyilvánult. Mintha ez egy kötelező iskolai feladat lett volna, melyen szerettetek volna minél hamarabb túl lenni!
Szülőhelyük bemutatása során a legtöbben csak a világhálóra, illetve a már meglévő monográfiákra támaszkodtak, vagyis nem adtak hozzá semmi egyénit. Ezeket az adatokat, leírásokat, amelyeket bárki megtalálhat az interneten, éppen az egyéni szemléletmód, a ti gondolataitok tették volna vonzóbbá. Ebből a munkamódszerből következett az is, hogy több írásban csak a múltról olvashattunk, a jelenkori történések pedig teljesen kimaradtak. Nyilván azért, mert ezeket nem tartalmazza a felhasznált forrás. Igen, a forrást, melyből ilyen anyagok esetében merítetek, nem árt feltüntetni. És nem is szégyen.
Még mindig a hibák felsorolásánál tartok. Egyes szerzők elmulasztottak olyan alapinformációkat közölni, hogy mi a beszélgetőtársuk, interjúalanyuk neve, melyik versből idéznek (költő és vers címe egyaránt szükséges), de az is előfordult, hogy a település neve is csak valahol az írás közepén derült ki. Alig páran adtak címet a munkájuknak, pedig egy-egy cikket egy jó címmel lehet igazán „eladni”, vagyis az olvasók figyelmébe ajánlani. A Séta a bölcsőhelyem körül, mely tulajdonképpen Ady Endre egyik versének a címe, csak a pályázat elnevezése volt.
Sajnos, a pályázók közül nagyon kevesen tudják, melyek az interjú, illetve a riport ismérvei, keverik a műfajokat, például az interjút riportnak nevezik. Ezen azonban segíthetünk, ha nektek is van hozzá kedvetek! Úgy döntöttünk, a közlésre alkalmas pályaművek beküldőinek szervezünk egy kis beszélgetést, illetve tanfolyamot, melyen természetesen nem kötelező a részvétel, de aki érdeklődik az újságírás iránt, az hasznos tudnivalókkal gazdagodhat. Az esemény időpontjáról később értesítünk benneteket. Emellett figyelmetekbe ajánlom nyári újságíró-iskolánkat, melyet immár hagyományosan július elején tartunk Tiszaszentmiklóson. Az ötnapos tanfolyamot, amelyen elméletben és gyakorlatban egyaránt elsajátíthatjátok az alapvető újságírói műfajokat, éppen a középiskolás korosztálynak és az egyetemi hallgatóknak találtuk ki.
Ha ezt végigolvastátok, akkor megérdemlitek, hogy végre megtudjátok, kik a nyertesek. A Molnár Krekity Olga és Tóth Lívia szerkesztő, valamint Tomek Viktor, a Hét Nap főszerkesztője összetételű zsűri hosszas mérlegelés után úgy döntött, hogy az első díjat a Séta bölcsőhelyem körül című riportnak ítéli oda, melynek szerzője a királyhalmi Balázs Piri Dorottya. Második lett Hajdú Emília Kishegyesről, a harmadik díjat pedig a magyarmajdányi Cene Dávid kapja.
A díjazott pályaművek sem hibátlanok, de alapos, körültekintő munkák, csakúgy, mint a zentai Fehér Miklós írása, amely üdítő, fiatalos hangvételével nyerte el a tetszésünket. De mivel inkább számít jegyzetnek, mint riportnak vagy interjúnak, különdíjat érdemelt ki.   
Mindenkinek köszönjük a részvételt, a nyerteseknek gratulálunk és természetesen mindenkinek további sikeres munkát, jó tanulást kívánunk!