2021-ben változások történtek a vezetőségben, az idei évtől Magyar Attilától Gombos Dániel színművész vette át a stafétabotot, ő lett a Tanyaszínház új igazgatója. Kíváncsi voltam, milyen ambíciókkal indul neki ennek a nagy feladatnak, és milyen tervei vannak, min szeretne változtatni, ha szeretne.

— Feladatnak élem meg ezt a tisztséget, és felelősséggel kell, felelősséggel is fogom végezni a munkámat. De nem vagyok egyedül, így a feladatokat nem kell teljes egészében magamra vállalnom. A Tanyaszínház vezetősége aktív szerepet vállal a színház működtetésében. Gördülékenyebben megy így a munka, és átláthatóbb a rendszer is. Most a kisvárdai fesztivál után vagyunk, a munka elkezdődött, nagy erőkkel dolgozunk azon, hogy az idei előadás időre elkészüljön, és el tudjuk indítani a turnét. Szorosabb együttműködést szeretnék kiépíteni a Művészeti Akadémiával, hogy a Tanyaszínház új előadásainak számát az évi egyről legalább háromra tudjuk feltornázni. Ezek nem a klasszikus értelemben vett szabadtéri előadások lennének, hanem kőszínházi körülmények között játszható produkciók. Emellett már az idén indítani fogunk a kavillói művésztelepen különféle műhelymunkákat, melyek nem csak a színházhoz köthető foglalkozások lesznek. Ami a változtatásokat illeti az idei nyarat illetően az a közlekedés lesz. Szakítani fogunk a traktoros utazással, és buszra váltunk, de a díszlet továbbra is traktorral jut majd el egyik helyről a másikra.

* Mi számodra a Tanyaszínház? Hiszen játszottál is több előadásban, és Magyar Attila mellett a szervezési feladatokat is elláttad sok évig.

— Nem szabad elfelejteni, hogy ez egy nagyon nagy múltú intézmény, így természetesen kellő tisztelettel tekintek rá. Viszont mint minden színháznak, így a Tanyaszínháznak is a színészek adják a lelkét. Ők lépnek színpadra, nekik tapsol a közönség, számomra ők a Tanyaszínház. Nélkülük az épületek, a színpad és minden más tartalom nélküli üresség lenne csupán.

* 2021-ben Lénárd Róbert rendez Kavillón, aki Ödön von Horváth Kasimir és Karoline című művét állítja színpadra.

— Relatív kevés időm volt választani, hogy melyik darabot is vigyük színpadra az idén, ami kizárta, hogy regényt vagy prózát adaptáljunk. Lett volna ötletem arra is, de az idő szorított. Mivel a Tanyaszínházról van szó, olyan szöveget kerestem, amely hozza ezt a hangulatot, és nem kell vele túl sokat szöszölni, hogy egy szabadtéri miliőbe helyezzük. A sok szöveg után kötöttem ki a Kasimir és Karolinénél. Ez egy látszólag nagyon egyszerű szöveg, mely eredetileg a müncheni Oktoberfesten játszódik, egy vidámparki hangulatban, egyszerű emberek egyszerű, társadalmilag indikált problémáiról szól. Ha nagyon le akarom szűkíteni a mondanivalóm, arról szól, hogy ezeknek az egyszerű embereknek a társadalom és a környezet hogyan határozza meg a magánéletüket, hogyan teszi tönkre. Mindez pedig egy nagyon furcsa, elemelt, fesztiváli közegben történik. Valahol a vidámpark és a cirkusz világa között.

* Hogyan áll össze a szereposztás?

— Maga a darab hét-nyolc szereplős, ehhez jön még hozzá a statisztéria. A két főszereplő kiválasztásakor nagyon fontos volt számomra — s ez nem a most fejező másodév felkészültségéről szól —, hogy két tapasztaltabb tanyás, két tapasztaltabb színész játssza, így esett a választásom Dedovity Tomity Dinára és László Rolandra. Mindkettőjükkel dolgoztam már, nagyon munkabíróak, és tudják magukban felfelé csavarni az energiát. Szerintem jó kémia van köztük, ami egy ilyen helyzetben nem utolsó szempont.

* Kik lesznek a munkatársaid? Feltételezem, hogy lesz zene az előadásban.

— Természetesen. Erre Kucsera Gézát kértük fel. Annyit mondtam, hogy egy cirkuszos, egy kicsit Tiger Lilly-s, egy kicsit brechtes, egy kicsit vidámparkos hangulatú zenei körítést írjon nekünk. A koreográfia ehhez fog majd alakulni, ez pedig Crnkovity Gabriella munkája lesz. De nem feltétlenül a hagyományos értelemben vett táncot kell elképzelni. A test torziója áll az egyik oldalon, a másikon pedig ez egy nagyon költői realista szöveg, melyben az a csodálatos, hogy vannak ezek a nagyon egyszerű emberi szituációk, a mindannyiunk számára ismerős helyzetek. Nekem is volt már olyan élményem, hogy egyikünk munkanélkülisége miatt egyenlőtlenség következett be a párkapcsolatban, s ez valóban nagyon húzós tud lenni. A darabban például Kasimir és Karoline összevesznek a vidámparkban, mert Karoline szeretne felülni a hullámvasútra, Kasimirt pedig most rúgták ki az állásából, és rohadtul nincs kedve bulizni, s innen alakul ki ez az egész őrült éjszaka (mert az egész történet egy éjszaka alatt játszódik le), melyben emberi sorsok jönnek-mennek, morális kérdések tevődnek fel, belekerülnek egy forgatagba, mely saját törvényei szerint működik, egyre több alkohol folyik, egyre jobban elszabadulnak az indulatok. A darabot 1932-ben írta Von Horváth, de természetesen mi a mába helyezzük.

* Hogyan adaptáltad át a jelenbe, hiszen ha a dátumát nézem, az eredeti egy igencsak kemény időszakban játszódik.

— Amikor Von Horváth megírta ezt a szöveget, jócskán túl voltunk a weimari köztársaságon, s már ott virítottak a horogkeresztek a vásár falain. Tehát néhány évvel az európai világégés előtt. Válság volt, miközben az emberek megpróbáltak kapaszkodni valami örömteljes érzésbe. Mi 2021-ben egy fura helyzetben vagyunk. Van egy előreláthatóan közelgő világválság, melynek még nem is látjuk a színét és a fonákját, de ez a koronavírus nem múlhat el úgy, hogy a gazdaság ne roppanjon bele. A másik oldalon ott ez a kétségbeesett kapaszkodás, hogy na most az idén nyáron óriási bulit csapunk, mert végre megint lehet. Ez a pandémia utórezgésének a velejárója. Ezt a kettősséget tökéletesen megfogja ez a szöveg. S ennek vannak nagyon furcsa költői pillanatai, amikor is elemelkedik ettől a reális helyzettől, erre használjuk majd elsősorban a zenét és a koreográfiát.

* Rendeztél már a Tanyaszínházban, a Pajzán históriákat. Miért szereted, s mit tartasz benne rendezőként kihívásnak?

— A szeretet ott kezdődik, hogy ott vagyok kint Kavillón. Ezek olyan munkakörülmények, amelyekről szerintem a rendezők többsége csak álmodik. Kint vagy valahol a világ végén három hétig, elszigetelve a világtól, olyan munkakörülményekkel, amelyek ideálisak. Majdnem végig ott van mindenki, nagyon könnyű adaptálódni, megvan a munka rendje, mely szoros, de sok minden belefér. Sok mindent mi csinálunk. 2014-ben például én festettem a díszletet. Amitől van egy nagyon jó vibrációja a dolognak, az az, hogy nagyon együtt van az ember a színésszel. Ami a kihívás benne, az megegyezik azzal, hogy mi a jó. Ez pedig az, amikor megérzed, hogy megszólal az előadás. Megszólítja a közönségét. Együtt vibrálnak. Ezt már nem az elitnek csinálod, nem annak, aki megveszi a jegyet, és csinosan felöltözve eljön a bemutatóra. A Tanyaszínház egy sokkal rugalmasabb közönséghez szól, de attól nem kell leegyszerűsíteni a mondanivalót, vagy nem kell másik mondanivalót közvetíteni. Van egy sármja, melyet meg kell fogni. Inspiráló kihívás ez.

Hát akkor várjuk az ideit, készítjük a horgászszékeket és a szúnyogok elleni krémeket. Mert mindjárt iiittt a Tanyaszínház.

A Tanyaszínház idei turnéja

Idén Ödön von Horváth Kazimir és Karolina című darabját viszi színre a Tanyaszínház Lénárd Róbert rendezésében.

A 19 előadásból álló turné dátumai és helyszínei a következők:

Július 23. Csantavér

Július 24. Kavilló

Július 25. Szenttamás

Július 26. Bácsfeketehegy

Július 27. Kishegyesí

Július 28. Bácsgyulafalva

Július 29. Szilágyi

Augusztus 1. Kelebia

Augusztus 2. Hajdújárás

Augusztus 3. Magyarmajdány

Augusztus 4. Feketetó

Augusztus 5. Kispiac

Augusztus 6. Zenta

Augusztus 7. Tornyos

Augusztus 8. Mohol

Augusztus 9. Óbecse

Augusztus 10. Muzslya

Augusztus 11. Torontáltorda

Augusztus 12. Orom