A helytörténész, pedagógus és újságíró könyvében (1990-ben jelent meg) megírta mindazt, ami szülőfalujában 1890 és 1990 között történt - A kötet négy évtizedes kutatás eredménye - Karl Miklós az ötvenes évek legelején hozzálátott a munkához: hazai és a külföldi levéltárakban végzett gyűjtőmunkát, mindent megörökített, feljegyzett szülőfaluja múltjáról, a világháborúkról, az októberi forradalomról, a betelepítésekről - Muzslya első történelemtanára a katedráról mindig többet akart átadni tanítványainak, mint amennyit a tanterv előírt, elbírt, s emiatt kihívta maga ellen a kollégák haragját, azokét, akik nem támogatták az ország demokratizálódásáért indított mozgalmakat - A történelemtanárt is megbélyegezték, a szabálysértési bíróság verbális delictumért ítélte el - A börtönben eltöltött hónapok után sokáig állás nélkül maradt, végül rokkantnyugdíjba helyezték...

,,Magam sem értem: sokszor álltam én, ahová már csak egy madár mert volna leszállni, gyanútlanul' - mondhatta volna a muzslyai történelemtanár, amikor a nagybecskereki szabálysértési bírság elítélte verbális delictumért, vagyis szóban elkövetett bűntettért, mert hát Karl Miklós ujjat húzott azokkal, akik ellenezték az ország demokratizálódásáért indított mozgalmat, s jónak látták kollégájukat brutálisan leparancsoltatni a katedráról. Karl Miklós a közélet karddal viaskodó katonája volt, egy ,,magyar nacionalista' (ennek bélyegezték meg), ébresztgette az évtizedek során megcsúfolt, lerombolt nemzeti önérzetet, önismeretre, közösségi érzésre-cselekvésre sürgetett, nyelvünk tisztaságáért hadakozott, annak megrontóit ostorozta, szót emelt a népművészet és minden szép hagyomány megőrzéséért, nyakába vette az értelmiség és a pórnép ezernyi gondját. Emiatt ítélték el, és emiatt tengődött sokáig munka nélkül, mígnem végül rokkantsági nyugdíjba helyezték.

A nagybecskereki hírneves Messinger gimnázium tanulója volt, Fischer tanár úr, Schwiertlich tanárnő és mások tanítványa, Mina Nesztor kedvenc diákja. Együtt érettségizett Jeszenszki Tiborral, aki a városi kórház direktoraként annyi jót tett betegeiért, Nagy Gy. Józseffel, a sportújságíróval, de ebben a gimnáziumban tanult Németh Ferenc, Mészáros Zakariás, Brenner János, a jeles művelődési dolgozók, szerkesztők és főszerkesztők. Karl Miklós a tanítóképzőt 1949-ben végezte el Szabadkán, majd a Tanárképző Főiskola történelem szakán tanult Újvidéken 1949-től egészen 1951-ig. Néhány évig a bánsági Bocsáron tanítóskodott, végül Muzslyán telepedett le, ahol igazgatóhelyettesnek és igazgatónak is megválasztják.

Mindenki tudta róla, hogy a bánsági gall telepesek előbb elnémetesedett, majd elmagyarosodott leszármazottja. Szorgalmas földműves elődjei Muzslya megalapításakor, 1890-ben, Nagybikácsról érkeztek az új telepre. Egyébként éppen a nagybikácsiak voltak a legnépesebb letelepülők (51 család) a szajániak (155) és a lőrincfalvaiak (73) után. Édesapja ismert és népszerű ember volt a piacokon: fűzős és szöges bakancsot, papucsot, csizmát árult vásárokon és búcsúk alkalmával. Négy gyermek gondját viselte.

Egy képzelt beszélgetés során Karl Miklós elmondhatná nekem, hogy néptanítóként a bánsági Bocsáron látta mindazt, ami az itteni magyarságot sújtja. De elmozdult az idő, mi a gimnáziumi évek után sohasem találkoztunk, mert ,,viselt dolgai miatt' hányattatottságának éveiben hivatalosan nem is hívták meg egykori diákjainak tízéves találkozóira. Meggyalázták, megalázták. De a diákok minden alkalommal a háza előtt találkoztak, muzsikaszóval köszöntötték...

A börtönben eltöltött hónapok után látott munkához. A meghurcoltatást nehezen viselte el, de érzett mégis magában annyi erőt, hogy megírja szülőfalujának százéves történetét, a kötetet a Fórum 1990-ben meg is jelentette. A könyv tulajdonképpen a muzslyai helyi közösség, a Fórum Könyvkiadó és a Magyar Szó közös kiadványa. Szerkesztőbizottság: Belovai Mihály, Fülöp Gyura, id. Kovács László. Palatinus Aranka - elnök, Palatinus János, Patai János, Čuk Dragan. A kötethez az előszót Horváth András írta, melyben ezt hangsúlyozza: ,,S noha Becskerek (Zrenjanin) történetével több szerző, több kötetben is foglakkozott eddig, a Muzslyára vonatkozó adatok eléggé szűkszavúak, ami viszont érhető, hiszen a település leggyakrabban a város szerves részét alkotta és alkotja ma is. Nos, A dűlőutak szorgos népe pótolja az eddigi hiányos ismereteket, kiragadja a feledés homályból az eseményeket és a szereplőket, s mindezt hiteles okmányok alapján varázsolja elénk. Hosszú, türelmes munka volt a könyv megírása. A társadalmi viszonyok demokratizálódása lehetővé tette, hogy tízévnyi kényszerű hallgatás után megszólaljon a szerző, hogy a település százéves történetét összefoglaló munkája végül is az olvasó kezébe kerüljön'.
A szerző könyve több mint hézagpótló munka, több mint dokumentumok és a Muzslyáról szóló híradások gyűjteménye. Nagyon fontos forrásmunka, egy népben-történelmében gondolkodó ember kutatásainak eredménye...