A temetőben - Szabó Attila fotója

A hétvégén ismét Padén találkoztak Keszég Károly (1954-1997) barátai, rokonai és tisztelői, hogy a neves újságíró, a Napló hetilap utolsó főszerkesztője halálának tizenegyedik évfordulójára emlékezzenek. Miután az egybegyűltek a sírnál elhelyezték a kegyelet virágait, msgr. Bogdán József törökkanizsai plébános istentiszteletet tartott. Az egykori naplósok közül Tóth Lívia alkalmi írásban idézte fel a barát és kolléga emlékét, Léphaft Pál pedig Szent Pál apostol üzenetét tolmácsolta, amely arról szól, hogy eljő az az idő, amikor az igaz hívők nem a kőtemplomokban imádják Istent, hanem igaz lélekben. Micsik Béla furulyán, Karácsonyi István klarinéton játszott, Krnács Erika pedig Cs. Simon István Nyomaszt-e még? című versét mondta el, amely így kezdődik: ,,Karcsi, nyomaszt-e még / ez a Kadocsáék kerítette / Ajtony-fél, Csanád őrizte / érdes bánáti föld?”
Az emléknap programja a helybeli Takáts Rafael Magyar Kultúrkör székházában a Cs. Simon István-emlékkiállítás megnyitójával folytatódott, majd a padéi óvodások mutatkoztak be, akiket Márki Ibolya és Martonosi Tamara készített fel.
Az esti műsorban fellépett a padéi fúvószenekar, az egyesület népdalkórusa, Kormos Irén és Tóth Anita bácsfeketehegyi versmondók, Krnács Erika előadóművész. Micsik Béla tekerőn alföldi zenét szólaltatott meg, Potyka és bandája népzenét játszott, a csókai Móra Ferenc Művelődési Egyesület Sóvirág tánccsoportja palatkai táncot adott elő. Az összeállítás a hagyományoknak megfelelően az újvidéki Telepi Rádió hármasának (Heinermann Péter, Klemm József, Léphaft Pál) fellépésével zárult.
Tizedik évéhez érkezett a Közegellenállás elnevezésű riportpályázat, melyet Keszég Károly halálának második évfordulójára írt ki először a Takáts Rafael Magyar Kultúrkör. Klemm József, az Újvidéki Rádió igazgatóhelyettese, a Pro Media újságíró-iskola vezetője, a zsűri elnöke rövid értékelést adott, majd kihirdette az eredményeket.
- Amikor a bírálóbizottság arról döntött, hogy a tizenöt beérkezett munka közül melyeket jutalmazza, akkor több szempontot tartott szem előtt. Az egyik a téma időszerűsége volt, de azt sem hagytuk figyelmen kívül, hogy a szerző mennyire merte vállalni a saját véleményét. Ezt rendkívül fontosnak tartottunk, ugyanis a 21. századi újságírásban mindinkább eluralkodik az a felfogás, hogy a tényfeltáró vagy oknyomozó írásmű az újságírás alfája és ómegája. Azt követelik, hogy az újságíró sok tényt ismerjen, az okokat kutassa, de azt is elvárják tőle, hogy a saját véleménye háttérben maradjon vagy egyáltalán ne jelenjen meg. Mi, akik valamikor a Naplóban dolgoztunk, egy másfajta újságírást műveltünk. Manapság viszont a nyomtatott és az elektronikus médiában egyre kevesebb azoknak a műfajoknak a száma, amelyek nem csupán tényeket, hanem álláspontokat is közölnek. Mi ezt szeretnénk megváltoztatni, és nagyon örülünk, hogy a vajdasági magyar újságírásban erre van érdeklődés.
Első díjas lett Diósi Árpád (Bezdán), második Madár Anikó (Újvidék), harmadik Csík Mónika (Kispiac), különdíjban részesült Erdély Annamária (Újvidék), Gyurkovics Virág (Szabadka) és Pató Angéla (Gunaras). A díjakat Ripcó Krisztián, a kultúrkör elnöke, a könyvjutalmakat pedig a budapesti Új Mandátum Kiadó jóvoltából a zentai önkormányzat nevében Juhász Attila polgármester adta át.