Karanténkilók
Dudás Viktor
2020.08.12.
LXXV. évf. 33. szám
Karanténkilók

Azt hiszem, hogy eleget lehet hallani manapság a karanténkilókról. Pontos számadatokat ugyan nem tudnék adni, de hiszem, hogy mindenkinek legalább az egyik ismerőse felszedett néhány felesleges zsírpárnát. Ha már párna, a kényelemből is elég lehet. A végtelen otthonlét és a kilátástalan jövőkép egyfajta pánikjában az ember otthon, a legszebb szavakkal szólva is, felzabálta a frizsidert.

Nos, mondjuk ki kerek perec, elhíztunk. Saját tapasztalatból beszélek, én is felszedtem ugyanis, khm... eleget, és úgy döntöttem, megszabadulok a nem kívánt kilóktól. Megajándékoztam magam tehát a futás lehetőségével. Gondoltam, ha nem is adok le sokat, egy oroszlán mégiscsak később kóstol belém azáltal, hogy minden másnap megpróbálom Usain Bolt rekordjait megdönteni az újvidéki Duna-parton. Zárójelesen, de mégis zárójel nélkül megjegyezném, hogy eddig sikertelenül, és hozzátenném azt is, hogy az egy hónapos, nem éppen sétagalopp gyakorlatsor és a folyamatos távnövelés ellenére az oroszlán mégis többet fintorogna, ha megkaparintaná a még most sem cingár sej... a hajamat. Szóval megérte? Még véletlenül sem sikerült leadnom azt, amit szerettem volna, de, és ez egy nagybetűs de, megtanultam egy új szabadidős tevékenységet szeretni, hiszen akármennyire is kínok közepette éltem meg az első néhány alkalmat, kijelenthetem, hogy boldoggá tett. Minden egyes, nyafogással lefutott táv után elmondhattam magamról, hogy tettem valamit az egészségemért, valamint hogy ez a tevékenység máris elfuserálatlanná tette a napom.

A futást természetesen senkinek sem szeretném legyömöszölni a torkán, és mint egy fitneszpróféta hirdetni az igét, mégis úgy gondolom, hogy egy próbát mindenki részéről megér — ha nem is a futás, de legalább egy jókora séta a természetben —, hiszen most már kiléphetünk a házunkból! Micsoda év is volt ez… A témához visszatérve, a saját tapasztalatom mindenképp pozitív.

Rájöttem, hiszen korábban már többször jártam a konditermeket, hogy egy célt kell kitűznöm magam elé, hogy ne térjek le az én esetemben a kiépített futósávról. Kedves barátommal eldöntöttük, hogy felkészülünk egy 10 kilométeres élményfutamra, majd egy félmaratonra, de szerintem az olvasó már nagyon jól tudja, hogy mi lesz a csattanó. Sajnos a legtöbb ilyen eseményt lemondták, ami természetesen érthető a jelenlegi helyzet tükrében, de mégis mély szomorúsággal tölt el. A helyzet a következő: folytatom ott, ahol elkezdtem. És hogy miért? Mert van hitem a jövőben és a jövőmben.


Illusztráció (Pixabay.com)

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Heti Jegyzet rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..