Még nem tört be hozzánk teljes erővel az Európai Unió, de máris rendelkezett, hány hektáros szőlőskertünk lehet, ha egyenrangú és egyenjogú tagjává válunk tizenkettőben, tizenötben vagy a századvégen. Ez a szőlőskert összességében, de régióként elosztva negyvenezer hektár lehet. Mert csak ekkora területre ad az EU uniós támogatást. Mindenekelőtt és elsősorban az őshonos fajták telepítésére és fönntartására. Szűkebb pátriánkban a karlócai ürmös (és nem bermet, ahogyan bizonyos őshonos magyar ajkak nevezik ezt a csakugyan híres nedűt!), továbbá a verseci rizling, s végül, de nem utolsósorban a Szabadka környéki homoki borok ajnározására.
Tehát aki meg akarja alapozni a jövőjét a szülőföldjén, és a szőlészet-borászat mellett teszi le a garast, nem árt, ha már most elkezdi hegyezni a fülét, és figyelemmel kíséri az internetet meg a trendeket. Mert ha egyszer csakugyan belépünk az Unióba, szülőföldünk, amely a verseci hegyektől kezdve Karlócán át egészen Királyhalmáig Kánaán évszázadokon át nem lehetett, de az EU-ban Paradicsommá lényegülhet. Esetünkben turistaparadicsommá! Elnéptelenedő falvainkat, a még itt-ott fellelhető kunhalmainkat, tanyaromjainkat, kompakt nemzetiségűvé váló városainkat elözönlik a turisták, akik akkorra már torkig lesznek Párizzsal, Firenzével, Palermóval, Béccsel és Prágával, szívesebben eljárnak majd hozzánk Ludas- és egyéb pusztáinkra csendet hallgatni, a Fruška gora kilátója tövében ürmöst szürcsölgetni és a Szent Péter bazilika helyett az elmúlt évtizedek folyamán kiüresedett verseci Szent Gellért-templomban térdet hajtani, hálát adva az Úrnak, hogy megízlelhetik egy olyan hegynek a levét, amiről medencét neveztek el, jóval az Európai Unió megálmodása előtt.
Most kell tehát üstökön ragadni a közeljövő ígéreteit. Így a szőlőtelepítésen rejlő lehetőségeket is. Valahol Brüsszelben ki van mondva, hogy az őshonos fajták támogatva lesznek. Noha máris jelentkeznek a szkeptikusok. Akik bizonyos őshonos jegesmedvék helyzetére hívják fel nemcsak az EU, hanem az egész földkerekség közvéleményének a figyelmét. Hogy ezek a gyönyörű teremtmények kipusztulnak a globális fölmelegedés következtében, ha nem kapnak EU-s meg világbanki támogatást. (A teremtés koronájának a kipusztulásáról egyelőre hallgatnak a kételkedők, mert tartanak az ellentábor cáfolatától: a föld lakossága, globálisan, nem hogy fogyna a kipufogó gázok, stb. sűrűségétől, hanem inkább robbanásszerűen nő, máris hatmilliárdon felül nyüzsögnek az emberek, csupán bizonyos régiók néptelenednek le s bizonyos őshonos népcsoportok válnak legendává.)
De visszatérve őshonos szülőföldünkre, ahová a kipusztult vagy kipusztított őshonos szőlőfajták újratelepítését várja el tőlünk az EU. Említettük, hogy ez a faluturizmus meggyökeresítésének a szempontjából prioritást élvez. Jönnek majd buszokon, vonatokon, hajókon, légibuszokon a francia, spanyol meg olasz boroktól elkábult, megcsömörlött nyugati turisták, új zamatú, új illatú nedűkre szomjazva. Akik - s máris előre figyelmeztetik a leendő szőlősgazdákat az illetékesek - nemcsak borkóstolóra térnek be egy-egy pincébe, hanem néhány napra megszállva a gazda vendégszobáiban - amelyeket máris időszerű volna a legkényesebb igényeknek megfelelően s a legkorszerűbben berendezni - szeretnének tapasztalatot szerezni a szőlőművelés mikéntjéről, hogyanjáról, magyarán kapát, metszőollót, ojtókést forgatni, puttonyt cipelni, permetezőt kezelni, szőlőt préselni, bort fejteni, tehát mindazt megismerni, gyakorolni, ami a szőlőműveléshez és a borérleléshez szükséges.
Innen tekintve a közeli jövőbe alulírott elrémül: mi történik akkor, ha egy hágai turistacsoport nem érkezik meg idejére Ékes Sándor messze földön híres hajdújárási szőlészetébe, ahol a hágai csoport kizárólag azzal a céllal vette nevezett szőlészetét célba, hogy ott tevőlegesen részt vegyen a permetezésben? Mi történik akkor, ha a csoportra várni kell, de a permetezés nem tűr halasztást?
És mi történik az adorjáni Kati nénivel, aki kilencvenéves kora ellenére szintén a falusi turizmus bevezetésére adja a fejét? Csirkekeltetéssel foglalkozik. De nem keltetőgéppel, hanem ősi módon, hús-vér kotlósokkal. A káni turistacsoport a ferihegyi repülőtér kifutópályájának meghibásodása miatt három napot késik, de a tojásaikon ülő kotlósok ezt nem méltányolják, időre kiköltik a kiscsibéket. Ezt tudván, a turistacsoport lemondja az adorjáni kitérőt, nem törődve azzal, ki kompenzálja szegény Kati néni fuccsba ment üzletét.
Mert azok semmi esetre sem, akik hasonló jövőképpel ámítgatják az EU-ról álmodó őslakos hagyományőrzőinket.