Politikusaink időnként unalmas időszakot ígérnek nekünk. A naivabbak elhiszik - a többiek aktív részesei az ellenkezőjének.
Az óbecseieknek igen nagy gyakorlata van már a választások terén. Kerülünk- fordulunk, és szavazunk. Polgármester ellen, polgármester mellett, vagy éppen egy vadonatúj polgármesterért.
A most ránk váró parlamenti választások számunkra már szinte felüdülésként hatnak. Igaz, néha a jóból is megárt a sok. A tévének hála, félszáz program között is válogatva, vagy egy szelíden mosolygó, mindent megígérő, esetleg férfiasan harsogó (hadd ne írjam le, mit jósoló) politikussal nézünk farkasszemet, vagy egy sorozat miatt kell kikészítenünk a mosdótálat, hogy a szereplők belesírhassák könnyeiket. Persze, a választék ezzel nem merül ki, mert együtt örülhetünk azok örömének, akik vállalták, hogy 48 órán belül házasságra lépnek, és az egész ceremóniát a tévé képernyőjén mi is végigkövethetjük, továbbá azokénak, akik, ha rövid időre is, megszabadulhatnak feleségüktől, és egy kis pénzecske reményében a szemünk láttára elszórakozgathatnak egy pótmamával. Az anyaország sem hagy magunkra bennünket. Onnan is érkeznek az építő jellegű hírek: ki mikor mondott nagyobb valótlanságot, milyen titkokra derítettek fényt a rejtett kamerák, esetleg az országon kívül eső nemzettársak ,,könnyített” vízumszerzéséről, a kettős állampolgárság kivitelezhetetlenségéről, arról, hogy leszállították a gáz árát vagy emelték, mi történt Győzike kutyájával, miért jár fekete Pákó szoláriumba, vagy milyen magasra röpítették Anetkát.
Komolyra fordítva a szót, a való világ realitása nem hagyhat hidegen bennünket. A választási kampány nagy lendületet vett. A pártok átadták a jelöltek listáját, a Köztársasági Választási Bizottságnak, lassan csak pár nap marad a szavazásig. A kampány maradt a régi, azzal, hogy egy kicsit visszafogták magukat a pártfejedelmek - már nincsenek annyira elfoglalva más pártok tévedéseivel, inkább a maguk igazát igyekeznek védeni. Figyelmesen kísérve okfejtésüket a jámbor polgár csak kapkodja a fejét. Mennyire szeretnek bennünket! Már megint a skandináv országok fejlettségi szintjét ígérik, munkát akarnak adni a munkanélkülieknek, politikai pozíciókat a nőknek, s ígérik még: a külföldi befektetőket, a nemek közötti megkülönböztetés végleges felszámolását, a harcot a leszakadni kívánó országrészért, a büszkeséget a népnek, a rózsaszínű jövőt a diákoknak. Egyes pártok az összetartást propagálják - igaz, pusztán a megmaradásuk zálogaként, tarka sztaniolba csomagolva a semmit. Nagyobb nyugdíjjal, természetesen a törvény megváltoztatásával, ingyenes betegbiztosítással is kecsegtetnek - az egyelőre beteges (értsd: üres) kasszából. Talán már az idén - ha megfelelő felállításban lesznek a parlamenti képviselők - megtörténik a vagyon-visszaszármaztatás, és felszámolják a korrupciót. És még a részvényeket, a fellendülő mezőgazdaságot és turizmust nem is említettük. Kis hazánk maga lesz a mennyország.
A lakossági fórumokon és a média segítségével sok kérdésre kaptunk helyes választ - ha figyeltünk, ezért, a sok összegezés és ígéret közül a felnőtt, felelősségteljes ember ki tudja választani azt, amit hihetőnek, és elfogadhatónak tart. Mondhatjuk, hogy egy kicsit belefáradtunk, azt is, hogy nem rajtunk múlik a jövőnk (ez esetben persze nem lesz igazunk). Mondhatjuk, de akkor, ha mások döntenek helyettünk, és ha ez a döntés esetleg nem nyeri el a tetszésünket, nem panaszkodhatunk. Végeredményben miért panaszkodnánk? A haza a kisebbségieké (is), akkor is, ha az alkotmány szerint mi vagyunk a ,,többiek”. A jövőnk a tét, se kedvünk, se időnk nincs a tétovázásra. Haladjunk! Szavazati jogunk van. Szavazzunk!