Kaleidoszkóp

Kaleidoszkóp

Példány- és oldalszáma alapján viszonylag szerény, tartalma és helytörténeti jelentősége szempontból viszont igen jelentős füzetecske hagyta el 2012 decemberében a torontálvásárhelyi (debelyacsai) Szunyog Tibor nyomdáját. Egy sajátos kottagyűjteményről van szó...

Mottó:
„Nem tudom, hogy mit hoz a sors, mit rejt még az élet, elfeledni nem foglak én, soha, soha téged!” (Becskes Ónódi Rozália—Kolinger Béla: Nem tudom, hogy...)
Példány- és oldalszáma alapján viszonylag szerény, tartalma és helytörténeti jelentősége szempontból viszont igen jelentős füzetecske hagyta el 2012 decemberében a torontálvásárhelyi (debelyacsai) Szunyog Tibor nyomdáját. Egy sajátos kottagyűjteményről van szó, amely időrendben mutatja be egy vérbeli torontálvásárhelyi alkotóművésznek, zenepedagógusnak, valamint szövegíró társa(i)nak a VIVE magyar nóták és csárdások fesztiválján 2001 és 2011 között díjat nyert tizenhat szerzeményét.
A nóták zeneszerzőjét, Kolinger Bélát tizenegy évesen, idestova hatvan esztendővel ezelőtt ihlette meg Euterpé, a lírai költemények múzsája. Önéletrajzi vallomásaira hivatkozva emeljük ki, hogy szerteágazó, egymással párhuzamosan futó zenepedagógusi és zenészi tevékenységével Béla bácsi mindenekelőtt szülőfalujának az életébe visz színt. Diákjai előtt a saját példájával bizonyítja, hogy a muzsika több mint egyszerű tantárgy, s bár a hangszertanulás némi lemondással jár, ez az áldozat hosszú távon többszörösen is megtérül. A helyi általános iskolában töltött pedagógusévek után 1972-ben a belgrádi városi rendőrség fúvószenekarába „igazol át”. Kezdetben klarinéton, majd szaxofonon játszik az együttesben, végül pedig a karmestere lesz. Hangszerpedagógusként és karnagyként is szerepel a neve a pancsovai zeneiskola almanachjaiban, sőt a Temes-parti kisváros Raspevano proleće gyermekdal-fesztiváljának zeneszerzőjeként is. Alapító tagja volt a szépemlékű 5+2 együttesnek, továbbá hosszú éveken át pillére a helybéli magyar művelődési és egyházi élet zenei rendezvényeinek.
És sorolhatnánk... Vallatva tovább a fényképpel gazdagon dokumentált múltat, melynek álmait bizony jó volna merészen továbbálmodni. Mert a régi mestereknek, közöttük Béla bácsinak is voltak tanítványai, akik közül sokakat ugyan más (zeneidegen) vizekre terelt a nagybetűs élet, még mindig őriznek magukban továbbadható tudást és tapasztalatot. A kezük alól nemcsak új hangszerszólisták kerülhetnének ki, hanem akár új énekkar(ok) és zenekar(ok) is megalakulhatnak. Kulturális és öntudaterősítő kapaszkodóként.
A torontálvásárhelyi magyarság zenei életében beállt pangást sürgősen meg kell szüntetni! Voltaképpen ez volt a témája a Kolingerék hajlékában január közepén megtartott, tanítványt és pályatársat egybegyűjtő összejövetelnek. Vendégeinek a mester egy-egy CD-mellékletet nyújtott át, mely az Újvidéki Rádió hangstúdiójában készült, Linka László közreműködésével. A tanítómester munkásságát népszerűsítendő a zenei anyag a világhálóra is felkerült: http://youtu.be/rSbM9Nfos7A

A kiadvány természetesen a szövegíróról, a magyarcsernyei születésű Becskes Ónódi Rozáliáról sem feledkezett meg. Miként az a falumonográfiában is olvasható, Rozika néni, aki zenei tehetségét édesapjától örökölte, egypár önállóan írt verssel és dalszöveggel 2001 tavaszán szerepelt a helyi József Attila Művelődési Otthon irodalmi szakkörének műsorában. A siker további lendületet adott neki, és több olyan szerzemény megírására bátorította (Holdvilágos éjszakákon; Egy szép őszi délutánon; Amikor a naplemente...), amelyet nemcsak a VIVE bírálóbizottsága és közönsége díjazott, hanem idővel a rádióban is felcsendülhetett.
 

 

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Kaleidoszkóp
Bánáti Újság
  • KÓNYA-KOVÁCS Otília
  • 2017.07.26.
  • LXXII. évfolyam 29. szám
Kaleidoszkóp
Körkép
  • SZABÓ Attila
  • 2013.07.10.
  • LXVIII. évfolyam 29. szám
Facebook

Támogatóink