home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
KÁICH Katalin
2012.08.08.
LXVII. évf. 32. szám

Könyvszéli jegyzet Megtisztelő feladatot kaptam az idén a bajai polgármesteri hivataltól arra vonatkozóan, hogy a magyar összetartozás napján én mondjam el az üdvözlőbeszédet. Örömmel tettem eleget a felkérésnek, hiszen ehhez a Duna menti gyöngyszemhez gyermekkorom legszebb emlékeinek némelyike kötő...

Könyvszéli jegyzet

Megtisztelő feladatot kaptam az idén a bajai polgármesteri hivataltól arra vonatkozóan, hogy a magyar összetartozás napján én mondjam el az üdvözlőbeszédet. Örömmel tettem eleget a felkérésnek, hiszen ehhez a Duna menti gyöngyszemhez gyermekkorom legszebb emlékeinek némelyike kötődik.
Nyíregyházi születésű Édesanyám a második világháború befejezését követően hontalanná vált, s majd csak Sztálin elvtárs halála után jutott újra állampolgársághoz, ezúttal a jugoszláv belügyi szervek jóvoltából. Miután útleveleinket is megkaptuk meg a magyar vízumot, utazhattunk, ahogy akkor mondtuk, haza. Ezen elsősorban Nyíregyházát kell érteni, részben pedig Szegedet és Baját, ahol családunk nagy része élt akkor.
Az éveket tekintve akkor hozzám legközelebb álló unokaöcs otthona Baján volt. Neki köszönhetem, hogy a felsoroltak közül ez a város került a legközelebb hozzám, amiben, természetszerűleg, a tájegység megigéző és lenyűgöző szépségének is nagy szerepe volt. Úgy tűnik, a természet iránti feltétlen és végtelen szeretetem már tizenéves koromban is egyértelműen kifejezésre jutott.
Nem volt nehéz megszeretni Baját már csak azért sem, mert sokban emlékeztetett hőn szeretett szülővárosomra, Zomborra. Elvégre hosszú századokon át Bács-Bordog vármegye voltunk! S most nemcsak a folyóparti város tereire, épületeinek jellegére és elhelyezkedésére gondolok, hanem a benne élő emberekre meg a bennük megnyilvánuló életfelfogásra, lelkületre. Ahogyan a Mesés Baja című könyvben olvasható: ''Ebben a városban a név hangzása nem volt kérdés, ahogy az embereket sem foglalkoztatta igazán, milyen vallású is a másik.” Engem is ebben a szellemben neveltek a szüleim, akik az első számú üzenethozók voltak életemben, amikor arról van szó, hogy milyen emberré válik egy gyermek. S az idézettekhez társítható a következő városleírás is: ''A Szentháromság tér, mint Velence Szent Márk tere, apró utcái, mint a franciák szerelemes Montmertre-ja, hangulata, mint egy görög tengerparti kisvárosé, levegője olyan tiszta, mint a hegyek között megbúvó székely falvaké. A Dunántúl és az Alföld különleges találkozása mesés hangulatúvá varázsolja”.
Mint mondottam volt, örültem a bajai felkérésnek, s igyekeztem szívemből szólni a jeles nap alkalmából. A szép csokor virág mellé egy könyvet is kaptam ajándékba. Egy szép könyvnél szebb ajándékot el sem tudok képzelni. Hát még ha annak emlékébresztő jellege van.
Ez a könyv egy háromnyelvű kiadvány - magyar, angol, német -, mely a Mesés Baja címet viseli. Kelemen Zsuzsa és Merk Zsuzsa mondja el benne rendkívül ihletetten és nagyon nagy szeretettel a város történetét, s teszi ezt igen eredeti módon: egy kerettörténetbe ágyazott beszélgetés formájában. A részvevők a Sugovica, a Toronyóra meg egy ideérkezett kicsi viza.
Jóleső érzéssel olvastam az általuk összeállított ''mesé”-t, hiszen rengeteg történelemből és művelődéstörténetből ismert névvel találkozhattam újra azok közül, akik az elmúlt több mint harmincöt évben tudományos kutatásaim során előbukkantak a múltból, és a különféleképpen megnyilvánuló hazaszeretetre meg a szülőföld szeretetére is megtanítottak. Ahogyan a két könyvszerzőt is. Ennek köszönhetően olvashatunk olyan gazdag lelki és érzelemvilágról árulkodó sorokat, mint a már idézettek is voltak, amelyek hitet tesznek a mellett, hogy a mai részvétlenségbe, érzéketlenségbe fulladt világból még nem veszett ki teljesen az emberarcúság.
Visszatérve a kicsi vizához, akinek a Sugovica és a Toronyóra meséli el igen szemléletesen a várostörténetet, Mátyás király jut az eszembe. Az igazságos megpróbált Tatán egy tóba áttelepíteni vagy hatvan vizát, hiszen e tokféle halak nagy hasznot hoztak az országnak a nyugati piacokról. Ám ezek az 5-9 méteresre is megnövő, sós és édes vízben akár száz évig is elélő halak sehogyan sem akartak lemondani arról a szokásukról, hogy a Fekete-tengerből felússzanak a Duna középső szakaszába, ''hogy itt házasodjanak”, majd pedig visszaússzanak a tengerbe. Inkább elpusztultak. S hogy nem találkozhatunk többé velük - esetleg csak képzeletben -, a folyószabályozás tehet róla, meg a Vaskapunál megépített erőművek, melyek ''Pont ott állnak, ahol a Duna elhagyja a Kárpát-medencét”.
Szeretetkönyv a Mesés Baja is. Akárcsak, mint már írtam, a Silling Istváné meg a Kontra Ferencé. Érdemes kézbe venni őket, beléjük lapozni. Megtapasztalni a szülőföld iránti szeretet léleksimogató melegségét ebben a kihűlni készülő világban.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..