Ezen a napon született Torontálvásárhelyen 1895-ben Vitkay Gyula kántortanító.
Az alább olvasható, általam kölcsönvett gondolatsorokat lapunk szép emlékű munkatársa, Barácius Zoltán színész, rendező, író és drámaíró (1931. június 17. — 2011. november 29.) fogalmazá meg róla annak idején. A cikk a 2011. február 9-ei lapszámban jutott el az olvasókhoz. A Vajdasági Kincsestár nevet viselő művelődési rovat révén, mely a délvidéki magyar szellemi élet — az utókor által sokszor elfeledett — kiválóságait mutatta be. Múltvallató jegyzetünk lényegében mindkettőjük emléke előtt tiszteleg.
„Vitkay Gyula — A vajdasági magyar nótaköltés legismertebb, legnépszerűbb és legtermékenyebb alakja […] — 1895. június 20-án született a lóversenyeiről, vásárairól híres Torontálvásárhelyen, s 1973. március 21-én távozott az élők sorából, Újvidéken. Még életében megérte azt, hogy gyönyörű dalait előadják a tükrös kávéházakban, a színházakban, a művelődési otthonok színpadjain. — Nagynevű elődjeinek muzsikája szíven találta az élettől sokat váró fiatalembert, mindig különleges várakozással indult a hangversenyekre, nagy rajongója volt Liszt Ferenc, Chopin és Schubert örökbecsű szerzeményeinek, de lelke gyakran ezer sebből vérzett, halála előtt néhány nappal szomorúan nyilatkozta az újságírónak: »Nem afféle fütyülő nótaíró vagyok, akinek fogalma sincs a kottához, de az sem vagyok, aki lehettem volna…«”
Torontálvásárhely — 2011. május 13.
Vitkay Gyula legismertebb művei közül a Megfordítom kocsim rúdját… kezdetű hallgatónóta a VIVE-rendezvények himnuszának is tekinthető.
Fényképezte: Martinek Imre
