„Nincs magyar orvostudomány magyar orvosi nyelv nélkül.”

Budapest, Ferencváros / terrakotta medalion a Szent István Kórház homlokzatán/ — 2023. április 28.

A felvidéki Bars megyéhez tartozó Nagyszecse Garam menti kisközségben született 1802. január 1-jén. Szülei ugyan papi pályára szánták, de a Teremtőnek más tervei voltak vele. Losonc és Selmecbánya „érintésével” életútja Pestre vezet, ahol kereken kétszáz évvel ezelőtt, 1824-ben kezdhette meg az orvosi tudományok hallgatását. Orvosdoktorrá 1830-ban avatták fel ugyanott. Magyar nyelvű disszertációjában „az ember bélférgeiről” értekezett, a legfontosabb férgeket rajzban is bemutatva. Mint gyakorló orvos 1831-ben a pesti kolerakórházban igazgató és kezelőorvos volt. Pólyának orvosi hírnevét ezen működése alapozta meg. Több szakkönyv magyar nyelvre fordításának köszönhetően már harmincéves korában (1832-ben) a Magyar Tudós Társaság, az Akadémia levelező tagja lett. Az ő nevéhez fűződik továbbá az „állatország”-ra vonatkozó tudományos szavak „szerkeztetése” is.

„A többi nyelvészkedő orvoshoz hasonlóan ő is alkotott »emészthetetlennek« bizonyult szavakat, kifejezéseket, nem egy »elsőségi jogon« alkalmazott műszavát viszont ma is használjuk — így például a dugvány, hulla, ivar vagy rovar szavakat.”

Pólya Józsefet egyébként nemcsak nyelvújítóként tartja számon az emlékezet, de az első magyar magán-elmegyógyintézet megalapítójaként is. Az 1842. május 1-jén a városligeti saját telkén felállított magán-elmekórintézete három évig állt fenn. Pólya József idős korában is megmaradt „mérsékelt” nyelvújítónak. Életének nyelvészeti főműve ugyan nem jelent meg sosem, szerény vigaszként azonban megérhette a következő nemzedék dicsérő szavait.

(Külső hivatkozások: Magyar Orvosi Nyelv  /Egy mérsékelt nyelvújító doktor: Pólya József (1802—1873) — Kiss László tanulmánya/ és Wikipédia)