Ezen a napon hunyt el 2013-ban Budapesten dr. Halmos Béla Magyar Örökség- (1999) és Széchenyi-díjas (2013), illetve jelentős hagyományátörökítő és értékmentő tevékenységéért a Népművészet Mestere díjjal (2012) kitüntetett magyar népzenész, népzenekutató, hegedűtanár. Gyula város díszpolgára.
(Budapest, Farkasréti temetőkert — 2022. december 4.)
A magyarországi hangszeres népzenei és táncházmozgalom egyik elindítója, a Sebő Együttes egyik alapító tagja, 1990-től a Kalamajka zenekar prímása 1946. június 4-én született Szombathelyen. A zenetudományok kandidátusaként tanított a Zeneakadémia népzenei tanszékén, a Magyar Művelődési Intézet tudományos főmunkatársa volt, megszervezte és OTKA-támogatással működtette a Hangszeres Népzene Kutató Csoportot, és ő indította el a Táncház Archívum szervezését — ennek később vezetőjeként is dolgozott. Szabadidejében táncházmozgalmi, társadalmi feladatokat is vállalt. Kiemelkedő szerepe volt abban, hogy 2011 novemberében a magyar táncházmódszer fölkerült az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára. (Külső hivatkozás: Wikipédia)
Halmos Béla tiszteletére 2015. május 9-én, a IV. Táncház Napján rendezett gálán, a Zeneakadémián adták át először a róla elnevezett díjakat: a Halmos Béla-vándordíjat*, illetve a Halmos Béla-emlékérmet.
*A vándordíj maga Halmos Béla egykori hegedűje, melyet Barbarossa János készített. A mesterhegedűt egyéves használatra, szakmai kuratórium döntése alapján olyan aktív, táncházakban muzsikáló, 40 év alatti, hagyományos népi hangszeres zenét játszó muzsikus kaphatja, aki határokon is átívelő, elkötelezett munkásságot folytat, élénk kapcsolata van a határon túli magyar közösségekkel. 2019-ben ezt a díjat az óbecsei Csonka Ferenc prímás vehette át.
Fényképezte: Martinek Imre
