2026-ban egy olyan településre és olyan öntevékeny közösségbe érkezett – immár harmadik alkalommal – a szemle, amely kisebb-nagyobb megszakításokkal mindig is jelen volt a színjátszó találkozón. A megnyitó után természetesen a házigazdák előadása következett. A Muzslai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület és a nagybecskereki Madách Amatőr Színház társulatának közös produkciója, Bencsik Imre Kölcsönlakás című vígjátéka volt a szemle első előadása, melyet Kósa Zoltán rendezett. A színjátszó találkozón tizenkilenc településről összesen huszonegy előadást tekinthet meg a lelkes közönség. Ezeket a szakmai zsűri végigköveti, és egy mindenki számára nyitott értékelés keretében véleményezi is a látottakat. A 30. amatőr színjátszó találkozó zsűrije: Körmöci Petronella, a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának tagja, László Sándor rendező, az újvidéki Művészeti Akadémia színész szakának osztályvezető tanára és Oláh Tamás dramaturg, színháztörténész, az újvidéki Művészeti Akadémia tanára.

A találkozó megnyitóján elsőként Halász János, a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület elnöke köszöntötte az egybegyűlteket a házigazdák nevében. Elmondta, különösen nagy megtiszteltetés számukra, hogy éppen ebben az ünnepi évben lehetnek házigazdák.

– Egy olyan esemény kezdetén állunk, amely nemcsak a jelenről, hanem a jövőről is szól. Ez a jubileum nem csak egy kerek szám, egy közösségi teljesítmény, lenyomat, három évtized kitartásának, hitének és alkotóerejének bizonyítéka. Számunkra, muzslyaiak számára különösen nagy megtiszteltetés, hogy éppen ebben az ünnepi évben lehetünk házigazdák. Ez a feladat egyszerre öröm és felelősség. Öröm, mert részesei lehetünk az ünnepnek, felelősség, mert méltón szeretnénk képviselni mindazt, amit ez a találkozó jelent. A színház különleges műfaj. Olyan művészet, ami az emberből indul ki, és az emberhez tér vissza. A színpadon megjelenő történetek bennünk élnek, érzéseket mozdítanak meg, és olykor kérdéseket hagynak maguk után. A színház képes arra, hogy tükröt tartson elénk. Megmutassa mindazt, amik vagyunk, és talán azt is, amivé válhatnánk. Az amatőr színjátszás ebben különleges helyet foglal el. Nem a hivatás, hanem a szenvedély táplálja. Nem külső elvárások, hanem belső késztetés hívja életre, éppen ezért olyan hiteles. Az itt megszülető előadások mögött ott van a szabad akarat, az odaadás, az idő, az energia, melyet valaki önként, örömmel áldoz a közösségért és a művészetért. A színjátszás formál, önbizalmat ad, közösséget teremt, és megtanít arra, hogyan legyünk jelen egymás számára. Mert végső soron mindannyiunkat ugyanaz az erő mozgat. Egy közös belső indíttatás, a kifejezés vágya, a történelem elmondása, szükségessége, az egymás felé fordulás igénye – mondta beszédében a muzslyai egyesület elnöke.

A rendezvény szervezője a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet. Sutus Áron, a VMMSZ elnöke beszédében olyan elődökről emlékezett meg, akiknek sokat köszönhet az amatőr színjátszás s a színjátszó találkozó, mely Berta Ferenc, a VMMSZ akkori elnökségi tagja ötlete nyomán indult útjára.

– A torontáloroszi Berta Ferenc neve, kezdeményezése, vágyálma, ösztönös és példaadó közösségszolgálata az elmúlt harminc év minden pillanatának egyik alapja, pillére. Egy vele készült – talán épp utolsó – interjúban mondta a következőket: „Most az a legfontosabb, hogy ne tévesszünk lépést, hogy rendben legyünk önmagunkkal. Tele vagyunk tervekkel, elképzelésekkel, s mielőtt meghalok, elmondhassam: látjátok, megtaláltam a színpadomat, életem értelmét: nem ment el mellettem a világ…” Kedves Ferenc, a világ még véletlenül sem ment el Ön, sem mi mellettünk! Hisz a csoda, amit álmodott, mind a mai napig embermelegségű. Megtartó erejű. Tiszta, hittel teli. Tiszta hittel teli. Világokat összekötő és átszövő, égig érő, égnek is játszó – hangzott el a beszédben.

Sutus Áron szót ejtett Szöllősy Vágó Lászlóról és Gondi Martináról, aki a szemle eseményeiről naponta beszámoló, nyomtatott fesztiválújság, a Súgó megálmodója. Megemlítette a közelgő jubileumokat, például a muzslyai Petőfi Sándor MME jövőre ünnepli fennállásának 80 éves jubileumát, s a szintén helyi Emmausz Kollégiumot, mely az idén 25 éves. Muzslya emellett a következő évben ünnepli annak a 125 éves jubileumát, hogy felszentelték a Mária Szent Neve-templomot.

– Mennyi minden lüktet mindebben az Önök nemzetmegtartó állhatatosságának mélybe vésett szeretete által! A megannyi társulat, megannyi településünk, megannyi magyar közösségünk, öntevékeny rendezőink, csoportvezetőink, mindenkori társulati tagok hitvallása és áldozatvállalása révén, amely szülőföldet, színpadot, vendégszeretetet, kíváncsiságot, bátorságot, konokságot, oltalmat és a játék örömét rajzolja körbe – szüntelenül és szűnhetetlenül. A közeljövőben asztalra kell rakni a Találkozó jelentőségét, kifutásait, tanulságait is felrajzoló történetét, portrékkal, összegzőkkel, felvillantásokkal… Legyen ez a mi vállalásunk! De a folytatás igazán az Önök kezében van, ahogy volt mindig is: a kezdet kezdetén, két nap híján kerek 30 évvel ezelőtt, de az azt megelőző 70 esztendőben és az azt követő, nemzetet, közösségeket próbáló időszakokban is! – zárta sorait a VMMSZ elnöke.

A találkozót Ótott Róbert, a Tartományi Kormány alelnöke, tartományi oktatási titkár nyitotta meg.

– Jubileumhoz érkeztünk, ami örömmel, hálával és reménységgel tölti meg a szívünket, arra vonatkozóan, hogy van múlt, van jelen és lesz jövő is a vajdasági magyar amatőr színjátszásban, hiszen ahol ilyen alapokat építettek, ott nem kérdéses a folytatás. A Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszó Találkozó egyike azon rendezvényeknek, ami nemcsak szolgálja, hanem építi is a közösségünket, ugyanakkor hitet ad nekünk ahhoz, hogy a kimondott szó erővel bír, hogy a tettek következményekkel járnak. Harminc év alatt generációk léptek színpadra, mondták ki a szót, amely nemcsak szerep volt, hanem önkifejezés, identitás és közösségvállalás is. Gondoljunk csak bele, ezen évtizedek alatt hányszor gyúltak fénybe a színpadok, hányszor gördültek fel a függönyök, és hány történet talált utat a nézők szívéhez. Ez a találkozó évről évre bizonyítja, hogy az amatőr színjátszás sokkal több egy hobbinál. Amatőr színjátszónak lenni küldetés. A nyelv megőrzéséért, a kultúra továbbadásáért és a közösség építéséért. A bácskai és bánáti csoportok jelenléte azt üzeni, hogy bár különböző településekről érkeztek a színjátszók, ugyanaz a szándék vezérli őket. Megmutatni a vajdasági magyar színjátszás gazdagságát és sokszínűségét. Ez a sokszínűség a mi erőnk, mert minden előadás mögött egy közösség áll, ami dolgozik, hisz és alkot – hangsúlyozta beszédében Ótott Róbert.

Még nem késő autóba ülni, és Muzslyára utazni, hiszen április 17-éig még tart a szemle, ráadásul igen izgalmas előadásokat ígér. A találkozó április 19-én díjátadó gálaműsorral ér véget, ekkor osztja ki a szakmai zsűri a díjakat, egyebek között a két fődíjat, a Pataky László- és a Bambach Róbert-díjat, majd a közönség megtekintheti a Zentai Magyar Kamaraszínház és a Novem Színházi Szervezet Don Juan – A kívánás szenvedélye című előadását, melynek rendezője Vilmányi Benett.