Jövőnk záloga a fejlődés

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Jövőnk záloga a fejlődés

Dr. Szili Katalin házelnökkel a díjátadásonKisebbségekért Díjat vett át Budapesten a zentai születésű újvidéki fizikatanár, Muhi Béla. A foglalkozására vonatkozó megjelölés csak részben fedi a valóságot, hiszen amellett, hogy 1974 óta tanít a tartományi székvárosban, a nevéhez fűződnek az is...

Dr. Szili Katalin házelnökkel a díjátadáson

Kisebbségekért Díjat vett át Budapesten a zentai születésű újvidéki fizikatanár, Muhi Béla. A foglalkozására vonatkozó megjelölés csak részben fedi a valóságot, hiszen amellett, hogy 1974 óta tanít a tartományi székvárosban, a nevéhez fűződnek az ismeretterjesztő előadások és a tankönyvpótló füzetek, tanulmányi versenyek, tanári továbbképzések szervezője, írásai hangzanak el a rádióban, jelennek meg a lapokban, a Vajdasági Magyar Tankönyv Tanács és a GENIUS - a tehetséges diákokért mozgalom elnöke, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének alelnöke, az itthoni tehetséggondozás meghatározó egyénisége.
* Ön évtizedek óta a vajdasági magyar nyelvű oktatás és tudomány népszerűsítéséért dolgozik. Hogyan kezdődött ez a tevékenység?
- Újvidéken már a hetvenes években szerveztem összejöveteleket a fiatalok részére. Kezdetben az Ifjúsági Tribünön, majd, amikor onnan kiszorultunk, a Petőfi Művelődési Egyesületben. Az Ismeretterjesztő előadássorozatom 1994 áprilisában indult az Újvidéki Színházban, és tizenkét éven át folyamatosan zajlott, később Vajdaság más településein is. Politikai-gazdasági szempontból a legnehezebb időszak volt, ezek az alkalmak, amelyeken zsíros kenyeret ettünk, összetartottak minket a félelemben. Legalább kétszáz témát dolgoztunk fel a természettudomány, a kultúrtörténet, a sport területéről mintegy húszezer látogató előtt.
Az Ismeretterjesztő füzetek készítését Ribár Béla professzorral találtuk ki, az első szám 1993 novemberében került a felhasználókhoz. A Soros Alapítvány támogatásával jelent meg a Családi Kör hetilap mellékleteként, de az évek során különböző kiadókkal dolgoztunk. Oktatási jellegű, tankönyvpótló kiadványok ezek, amelyekre még ma is nagy szükség van. Jómagam ebben a pillanatban legalább száz, a szakiskolákból hiányzó könyvet tudnék felsorolni. Ezt a munkát a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete karolta fel, valamint az úgynevezett Vajdasági Magyar Tankönyv Tanács, jelenlegi támogatóink pedig magyarországi alapítványok.
* Ütközött-e ez az elképzelés valaha is politikai ellenállásba?
- Kezdetben igen. Amikor az első füzetet mutattuk be, emlékszem, biológia volt a hároméves szakiskolák részére, Fekete Elvira, akinek a nevére és szerepére bizonyára még sokan emlékeznek, riportot készített a szerb nyelvű híradónak. Azt állította rólunk, hogy az oktatási minisztérium megkerülésével szervezkedünk, és megjegyezte: az albánok is így kezdték Kosovóban. Nos, ennek aztán voltak következményei.
* Halljunk valamit a tehetséggondozásról és a tanári továbbképzésekről!
- A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete a GENIUS - a tehetséges diákokért mozgalom keretében különböző diákversenyeket és táborokat szervez. A központi vetélkedőnket májusban tartjuk, de hozzánk tartozik a Kovács Sztrikó Zoltán Általános Iskolai Diákverseny és a Ribár Béla Vajdasági Általános Iskolai Fizikaverseny, amely kapcsolódik a rangos magyarországi Öveges József Országos Fizikaversenyhez. Az Alkotmány és polgárjog című megmérettetést tavaly tartottuk meg először. A tehetséggondozás fontosságáról a tanári továbbképzéseken is szólunk, amelyek szintén hozzám tartoznak. Itt megemlíteném az akkreditált előadásokat, valamint az Apáczai Nyári Akadémiát. A pedagógusok ismerkednek a szaknyelvvel, az új tudományos eredményekkel, módszertani témákkal, valamint könyveket kapnak.
* Egy tanárt mi visz rá, hogy a napi iskolai órái mellett mással is törődjön?
- A kultúrember feladata, hogy abban a közösségben, amelyben él, a tudását átadja, mobilizálja, akciókra késztesse. Ezt nemcsak a tanárokra, hanem az orvosokra, a jogászokra, a mérnökökre is értem. Ezért hívom meg őket gyakran előadásokat tartani. Az egyénnek nyitott szemmel kell járnia, tudnia, hogy Vajdaságban élünk, segítenie a nemzettársain. A tudást, a tapasztalatot nem szabad magunknak megtartani. Én népnevelésnek, népművelésnek nevezem, ami sokunk feladata lenne. Ebben próbálok mintát adni, példát mutatni. Szerencsére vannak követőim is.
* De nem ez a jellemző.
- A pedagógus viselkedését figyelik a tanítványai. Ha ő nem megy el a színházba, irodalmi estre, természettudományi előadásra, akkor a gyerek úgy érzi, neki sem fontos ott lenni. Sajnos, nálunk már a tanárok képzésével probléma van. A legtöbben nem az anyanyelvükön tanulnak, nem ismerik a magyar szakkönyveket, a szaknyelvet, kevésbé kötődnek a magyar kultúrkörhöz. Nem a magyar kulturális közeg tapasztalatát, gazdagságát hordozzák magukban, ezért nem tudják azt közvetíteni sem a diákjaik felé. Nem elég az anyanyelvet piaci szinten beszélni, magunkba kell szívni és továbbadni azt az óriási örökséget, amelyet a magyar nép kétezer év alatt itt, Európa szívében összegyűjtött. A tudományban, a művészeti ágakban kincseket halmozott fel, amely nem veszhet el. Ezt vállalni kell, ez a feladat ránk vár, más nem csinálhatja meg helyettünk. Aki ezt megérzi, az biztatás, magyarázkodás nélkül is teszi a dolgát. Aki nem, az legalább értékelje azt, amit a másik tesz.
* Hitvallása, hogy a Vajdaságban egyre inkább fogyatkozó, de létéért keményen harcoló magyarság megmaradása és megerősödése a jól képzett, művelt emberekben rejlik. Sőt, egy interjúban azt mondta, nem elég megmaradni, fejlődni is kell.
- Így igaz, most már nem szabad csak a megmaradáson gondolkoznunk. A haladás, a fejlődés, a továbblépés sokkal fontosabb. Azzal, hogy multikulturális közegben élünk, valamint egy nagyon komoly és alapos anyanyelvi és nemzeti háttérrel helyzetelőnyt kovácsolhatunk. Ha a gazdasági és a politikai gondok elmúlnak, itt felvirágzás lesz, ebben hiszek. Ezt az időt nekünk megfelelő elképzelésekkel kell várnunk. Éppen ezért jövőben gondolkodó stratégia felépítésére biztatnám a vajdasági magyar értelmiséget. Össze kell fogni, a politikumnak pedig keretet kell adnia a tevékenységhez. Tágítsa a teret számunkra, adja meg a lehetőségeket, tegye szabaddá a kezünket. A legtöbb segítséget a jól képzett szakemberektől kaphatjuk, rajtuk múlik a vajdasági magyarság sorsa.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Heti Interjúnk rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink