A legutóbbi analízisek szerint 2025-re 2,8 százalékos, míg 2026-ra 3,0 százalékos növekedést tartanak valószínűnek. Ez mintegy 0,5 százalékponttal alacsonyabb, mint a Nemzetközi Valutaalap (IMF) januári előrejelzése, mely 3,3 százalékos növekedéssel számolt. Ez a szint jelentősen elmarad a 2000 és 2019 közötti átlagtól, amikor is 3,7 százalékkal bővült éves szinten a világgazdaság. A kockázatokat főleg az amerikai vámok, a kereskedelmi korlátok, valamint a globális szinten tapasztalható és érezhető politikai bizonytalanság rejtik. Ha a legnagyobb gazdaságokat nézzük, a növekedési előrejelzés az USA esetében 1,8 százalékos, az eurózónában pedig csupán 0,8 százalékos növekedést várnak. Kína a jelek szerint még mindig impozáns, 4,0 százalékos növekedést tud megvalósítani 2025-ben. Japán esetében 0,6—0,7 százalékos növekedés várható. A fejlődő piacok is az idén jó eséllyel 3,7 százalékos növekedést valósíthatnak meg.

Olyan jóslatok is vannak azonban, hogy egy új globális gazdasági világválság van kibontakozóban. „Jósolni nagyon nehéz, különösen, ha a jövőről van szó” — mondta állítólag a Nobel-díjas Niels Bohr, de esetenként ezt a mondást másoknak is tulajdonítják, és nem is zárható ki, hogy valóban mások is tettek hasonló vicces kijelentést. A korábbi válságokat is kevesen „jósolták meg”, ezért válhatott közhelyes szállóigévé, hogy a részkockázatokat sokan látták, magát a válságot nagyon kevesen a legutóbbi, 2008-beli esetében is. Pedig — akárcsak a korábbi krízisek esetében — ez sem volt előzmények nélküli. Az 1873—74-beli vagy az 1929—33-beli válságot is hasonló „felfúvódás” előzte meg. A ciklikusság jegyében zajló fellendülést kordában kellett volna tartani, de az optimista hangulatban ez nem történt meg. Az IMF előrejelzése sokat számít. A közgazdászok hálózata a világ legnagyobb részét lefedi, az elemzésben 193 ország adatait veszik figyelembe. A gazdasági kilátásokról szóló előrejelzések befolyásolják a kormányok és a magánszervezetek világszerte hozott döntéseit. A felmérések azt mutatják, hogy a központi bankok és a pénzügyminisztériumok többségében a felső vezetők és tisztviselők az IMF előrejelzéseit viszonyítási alapként használják, vagy saját előrejelzési pontosságuk ellenőrzésére. A szervezet egyébként közismerten sürgősségi hitelező a válságban lévő nemzetek számára. Amikor az IMF téved, akkor azzal a kihelyezett hitelei is kockázatosakká válnak. A valutaalap előrejelzései a világ szinte legnézettebbjei. A politikai döntéshozók, a közgazdászok és az üzletemberek, menedzserek körében rendszeresen hivatkoznak rájuk. De vajon mekkora bizalmat kell helyeznünk ezekbe az előrejelzésekbe?

Az 1999 óta minden tavasszal közzétett előrejelzés nagy eltéréseket mutatott a hibák irányában és nagyságában. Az esetek 6,1 százalékában az IMF-előrejelzés 0,1 százalékpontos hibahatáron belül volt. Az esetek 56 százalékában alábecsülték a GDP-növekedést, 44 százalékában túlértékelték. Valójában a legtöbb esetben nem tévedtek túl sokat, de lényegében a válságokat ők sem tudták megjósolni. Azt meg lehet állapítani, hogy a jegybankok lassan lazítanak, de számos gazdaság még mindig magas kamatokkal működik. Az infláció ugyan csökkenőben, de középtávon még a cél felett maradhat, különösen a fejlett országokban. A geopolitikai és klimatikus kockázatok is sokban befolyásolhatják az év hátralévő részében a kereskedelmet, szakadozottá tehetik az ellátási láncokat.