Természetesen igazam lett. Ágnes éjszakai bagoly, ha nem muszáj, nem hajnalban kel. Írni már nagyon korán elkezdett, igaz, akkor még boszorkányokról, vámpírokról szó sem volt.

— Versekkel kezdtem. Középiskolában jött a KMV és egy Képes Ifjúság-különdíj, ami nagyon sokat lendített akkor rajtam. Regényírással is kacérkodtam, belekezdtem, de nem hittem még benne eléggé, nem tudtam publikálni, még nem ismertem azokat a csoportokat a közösségi oldalakon, amelyeket ma már igen. Nyolc évig Amerikában éltem és dolgoztam. Rá kellett jönnöm, hogy nem megy együtt a munka és az írás, hiszen a meló annyira kimerít szellemileg, hogy utána nem marad erő az írásra. Amerikában ezért inkább tapasztalatot gyűjtöttem, a naplómba le is jegyeztem, hogy ez most ennek az időszaka, ráérek tíz év múlva írni. Na, közben rájöttem, hogy ez hülyeség. Azt, hogy belevágtam, Fejős Évának köszönhetem, akinek megjelent a Nők Lapjában 2014-15-ben egy regényrészlete, melyet elolvastam, s azt mondtam, ilyent én is tudok. (Nevet.) Akkor fogtam magam, és egy hónap alatt meg is írtam az első regényemet. Azóta már tizenvalahány megszületett, de ezt mind tanulási folyamatnak nevezném. Az első regénynek én voltam a főszereplője, s az alapszituáció is egy velem megtörtént esetből indult. Sokat merítettem az amerikai közegből, életből. Szeretek olyan helyekről írni, ahol valóban jártam, amelyeket ismerek.

A szerző felvétele

* S a TikTok boszorkánynak sem egy vajdasági kisváros a helyszíne. Te pedig nem Epstein Ágnesként vagy szerző, hanem Alba Ferróként. Miért kell az írói művésznév?

— Mert az írói személyiségem más. Másrészt Epstein Ágnes verseket ír. Szerettem volna különválasztani a kettőt. A másik oka marketinges vonatkozású, hiszen még mindig jobban megveszik azokat a könyveket, amelyeknek a szerzője külföldi, vagy külföldi hangzású neve van. Az Alba név szerepelt az egyik történetemben, megtetszett. Ráadásul utánanéztem a jelentésének is, s a latin nyelvekben fényt, hajnalt, világosságot jelent, a germán nyelvekben tündért. A Ferro pedig édesanyám lánykori neve. Igaz, ő Feró, ezen módosítottam.

* Hogyan kell szórakoztató irodalmat jól megírni? Ez tanulható?

— Külföldön már vannak kurzusok az egyetemeken, tanítanak kreatív írást, Magyarországon kevésbé. Ha bölcsészkarra mész, inkább irodalmár leszel, vagy nyelvész, nem író. A szórakoztató irodalom ráadásul ezen belül is egy külön kategória, másik polcon van, mint a többiek. Amerikában ez is nagyon más, ott például Stephen King neve és könyvei forognak. Engem a fantasyirodalom érdekel leginkább, és mivel jól beszélek angolul, sok anyaghoz hozzáférek az interneten. Az irodalom mellett pedig több tanár, író előadását és óráit megtalálom, melyekből nagyon sokat tanulok. Egész kurzusok elérhetők, egy kicsit olyan, mintha online járnál egyetemre. S szépen megtanulod a karakterépítést, a történetvezetést, azt, hogyan építs fel egy világot. Annyira belemásztam, hogy ma már én is tartok kurzusokat, és szerkesztőként is dolgozom.

* A regényed főszereplője egy modern boszi, s Harry Potternek köszönhetően tudjuk, hogy a boszorkányok reneszánszukat élik az irodalomban és a filmeken is.  

— Ez a regény egy novellaötletből nőtte ki magát. Írtam, írtam, és már az ötvenezredik karakternél tartottam, amikor azt mondtam, jó, akkor kisregény lesz. Tovább íródott, és végül — egyébként rövidnek számító — regény lett belőle. De én szeretem a boszorkányokat.

* Hiszel is valamilyen mágiában?

— Én abban hiszek, hogy meg tudjuk teremteni a dolgokat az életünkben. Persze a tudatalattink egy nagy visszahúzó erő, de nem lehetetlen. A kristályok is érdekelnek, ékszereket készítek belőlük, ismerem, melyik hogyan hat. Lényegében minden energiából épül fel, biztosan tudjuk tehát befolyásolni is. Ezotériával is foglalkoztam, de inkább önismereti célzattal. A könyvemben sem a tipikus dolgok vannak, nem üstben főtt varázsfőzetet kavargat a főhős. Az irodalom lényege csavarni egyet a megszokott dolgokon, és felfrissíteni őket.

* Hogy jut el az ember egy kézirattól a megjelent könyvig?

— Ez egy sokéves folyamat volt. 2014 decemberében írtam meg, a megjelenésre tíz évet vártam. A Könyvmolyképző Kiadónak volt egy állandó írói pályázata, mely szórakoztató irodalommal foglalkozott, ez az Aranymosás. Ide háromszor küldtem be a regényem. A pályázat többkörös volt, kétszer bejutottam az utolsó körig, ahol a regényed eleje felkerül a kiadó oldalára. Ez már nagy szó, hiszen 200-300 regény közül választanak ki. De ennél tovább nem jutottam. Volt viszont egy novellapályázat, itt már sikeresebb lettem, megjelent két romantikus történet egy antológiakötetben. Más kiadóknál is próbálkoztam, sokan válaszra sem méltattak, volt, aki azt javasolta, adjam ki önköltségen. Ez igen drága szórakozás lett volna. Viszont az Aranymosásnak köszönhetően kerültem be különféle Facebook-csoportokba, s megismertem Tirát (Tira Nael), aki végül a szerkesztőm lett. Megyeri Judittal ketten alapítottak egy kis kiadót, ez a FairBooks. Judit először csak a saját könyveit akarta megjelentetni, s mivel marketinges és közgazdasági háttere is volt, könnyebben vette az akadályokat. Hát így került a könyvem nyomdába.

* Milyen visszajelzéseket kaptál?

— Az általános vélemény az, hogy jobban kibonthattam, részletezhettem volna a világát. Ezt nem tudom negatív kritikaként felfogni, mert eszerint szívesen olvasták volna tovább a könyvem. Egyébként lehetne folytatni, hiszen mindent tovább lehet írni, vannak extra rétegek, melyek csak az én fejemben maradtak.

* Akkor adja magát a kérdés: lesz folytatás?

— Most egészen mást írok, de nem tudom, megjelenik-e. Mindenképp fantasyvel foglalkoznék tovább, írtam már vámpíros történetet is, boszorkányosat is, s készül az új regény. Már túl vagyok az első 100 000 karakteren, ez egy mérföldkő számomra. Urban fantasy íródik, egy párhuzamos világban játszódik, lesz benne rejtély, krimi, démonok. Lehet, hogy egy picit sötétebb hangvételű lesz, mint az előző, meglátom még. Nagyon az elején tartok, de azt már most látom, hogy ez jó hosszú lesz, ki akarom bontani rendesen.

* S mennyi időt kap az életedből az írás?

— Ha tehetem, akkor mindennap írok. Azt már kitapasztaltam, hogy három-négy órát tudok egyhuzamban írni, akkor, ha ez háborítatlan, ha nem szakítanak meg. Na, ezért írok éjszaka. S egyébként is éjjeli bagoly típus vagyok inkább. Egy másik író fogalmazta meg ezt jól, hogy fél óra kell, hogy belekerülj a flow-ba, s ezután olyan másfél-két óráig tudsz alkotni, ha nem zavarnak meg. S ez valóban így van. Egy ilyen periódusban én olyan három oldalt tudok megírni, ennél ritkán többet. Javítani sem szoktam, csak a legvégén, mert az egy másfajta mentalitást igényel. De gyorsan írok, három hónap alatt el tudok készülni, ha csak írok, és benne vagyok a történetben. Ezt követi utána a pihentetés időszaka, a javítás, majd elküldöm az előolvasóknak, hogy véleményezzék, és csak ezután kerül a szerkesztő kezébe. 

* Már az írás elején tudod, hogy mi lesz a történet vége?

— Nem írok vázlatot, a fejemben rakom össze az egész történetet. Nagyon vizuális típus vagyok, így konkrétan látom a jeleneteket, a szereplőket, tudom, mi lesz a végkimenetel. Na jó, nem a legvége, de azt tudom, mi lesz a csúcspontja a történetnek. S eköré építek minden mást. Mellékszereplőket, egyéb történetszálakat, a konfliktust. Hosszú folyamat volt ezt mind megtanulni, hogy mire kell odafigyelni. Legfőképp arra, hogy legyen érdekes a könyv, ne üljön le a sztori a közepén, legyen erős az indítás, hogy azonnal bevonja az olvasót. Legyenek benne csavarok, kérdések, melyeket megválaszolunk, majd újakat is behozunk. Sokat számít a javítás is, azazhogy észrevegyük saját hibáinkat, mert ha odafigyelünk, ezek egy idő után eltűnnek. Emellett pedig tudatosan kell könyveket olvasni is. Meg kell tudni válaszolni magunknak, hogy mit szeretünk a kedvenc könyveinkben, mitől tartjuk őket jónak, tehát hogy hogyan csinálják a nagyok. Olyan úgysem leszel, mint ők, de egy-két trükköt el lehet lesni. S a tanulásnak soha nincs vége, mindig jön valami új. Ez a szép benne.

Websop: ITT

Istagram: ITT

Facebook: ITT

TikTok: ITT