Szavazattöbbséggel fogadta el a Magyar Nemzeti Tanács a Magyar Szó Lapkiadó Kft. Igazgatóbizottságának az átszervezésre vonatkozó javaslatát. A dokumentum szerint a lap a jövőben az eddiginél kevesebb, 75 foglalkoztatottal és három szerkesztőséggel (Újvidék, Szabadka, Zenta) látja el a tájékoztatás területén rá háruló feladatokat. A legnagyobb változás, hogy a székhely, vagyis a deszk és a belpolitikai rovat szerkesztése Szabadkára kerül át, a Képes Ifjúság pedig a Magyar Szó mellékleteként jelenik meg. Jól döntött-e a Magyar Nemzeti Tanács? - kérdeztük az ülés után.
Kern Imre, a Magyar Szó Kft. Igazgatóbizottságának elnöke:
- Egyértelműen szükséges és jó döntés volt, habár ezt majd csak másfél-két év múlva állíthatjuk bizonyosan, amikor kiderül, mi teljesült az elvárásokból. Szeretném hangsúlyozni, hogy a mai határozat nemcsak a Magyar Szó napilap sorsáról szólt, hanem a Magyar Szó Kft.-nek mint a Forum-ház jogutódjának a megmentéséről is. A vállalatvezetésben, a marketingvonalon, a terjesztésben, a hirdetések begyűjtésében, a nyomdai szolgáltatások eladásában csak teljesen új szellemiséggel lehet fenntartani ezt a számunkra nagyon fontos intézményt. Nem igazak azok az állítások, hogy az átszervezési folyamatban azon gondolkoztunk, hogyan értékesítsük a Forum-házat, hogyan adjuk bérbe. Pontosan ennek az ellenkezője történt, hiszen mindenki át szeretné menteni a szellemi és az anyagi tőkét. Ha ezt el tudjuk érni, akkor sikeresek voltunk, ha viszont ezeknek az intézkedéseknek más lesz az eredménye, akkor viseljük a következményeket. Az igazgatóbizottságnak az is nagyon fontos volt, hogy találtunk olyan embereket, akik vállalták ezt a feladatot. Az igazgatóra és a főszerkesztőre gondolok, akik a felelősség alól nem bújhatnak ki, de ez vonatkozik az igazgatóbizottságra és a Magyar Nemzeti Tanács tagjaira is. Az igazgatóbizottságnak a következő időszakban meg kell hoznia az operatív intézkedéseket. Hamarosan elkészül a szociális programra vonatkozó felmérés, hiszen lesznek olyanok, akik munkaerő-feleslegnek minősülnek, és meg kell kapniuk a végkielégítést.
Mihók Rudolf, a Magyar Szó Lapkiadó Kft. igazgatója:
- Ahogyan az lenni szokott az ilyen összetett kérdések estében, a lehető legjobb döntéshez leginkább közel állót hozott a Magyar Nemzeti Tanács. Egyikünk sem jós, és nem áll a rendelkezésünkre olyan apparátus, amellyel 99,99 százalékban lehetne előrevetíteni a jövő történéseit. A lehetőségekhez mérten ez volt a legjobb határozat, mely egy olyan folyamatot indít el, amelyben mindenkire nagyon fontos feladatok sora vár. A várható szociális programot és annak a ,,játékszabályai”-t az igazgatóbizottságnak kell meghoznia a törvények és előírások alapján, az igazgatónak viszont csak formai és procedurális szerepe lesz a történet folytatásában. Én nem vállalom azt a munkát, hogy értékeljem a teljesítményeket egyes dolgozókra kivetítve, és valamiféle listát javasoljak az igazgatóbizottságnak. Nem teszem meg tekintettel a számos konfliktusra és inzultusra, amely a személyemet érte. Úgy gondolom, a folyamat megkönnyítése érdekében célszerű, ha ezúttal a kivételezésemet kérem.
* A konfliktus már hosszabb ideje tart a vezetés és a szerkesztőség között. Hogyan lehet ezt a jövőben kezelni?
- Ezt a kérdést inkább azután lesz időszerű feltenni, ha végrehajtottuk az átszervezés néhány alapvető pontját, és szociális programot biztosítva megtörténik a munkaerő-feleslegnek nyilvánított dolgozók elbocsátása. Akkor egy új, kisebb létszámú szerkesztőség alakul ki, nekem viszont feltett szándékom, hogy annak a tagjaival tiszta lappal induljunk. Ebben a történetben a másik fél fogadókészsége legalább olyan fontos szerepet játszik, mint az enyém.
* Véleménye szerint tiltakozásként az MNT döntésére, várható-e munkabeszüntetés a Magyar Szóban?
- Nem várok semmiféle negatív fejleményt. Optimista és bizakodó ember vagyok, ugyanakkor számos alkalommal bizonyítottam, hogy amikor nehéz problémákkal kell szembenéznem, akkor gyorsan és bátran tudok reagálni.
Klemm József, az MNT Intézőbizottságának a tájékoztatással megbízott tagja:
- Én egy kicsit a saját kudarcomnak is tartom azt a döntést, amelyet a Magyar Nemzeti Tanács elfogadott. Én azt szerettem volna, hogy ne a két szemben álló fél egyike kerüljön ki győztesként. Úgy érzem, a politizálásunkban még nem nőttünk fel eléggé, nem tudunk megfogalmazni közös célokat és közös érdekeket. A felszólalásomban arra összpontosítottam, azt próbáltam meg hangsúlyozni, hogy a vajdasági magyarságon belül a lényeges kérdésekben nincs nézeteltérés. Jó lett volna, ha a Magyar Nemzeti Tanács megfogalmazza azokat a kérdéseket, amelyekben mindenki egyet tud érteni. Sőt, nemcsak a tanács tagjai, hanem a vajdasági magyarság óriási többsége. Ezeket a pontokat próbáltam felvázolni, ha egyben-kettőben vagy akár tízben egyet tudtunk volna érteni a Magyar Szó átszervezése kapcsán, akkor fontos lépést tettünk volna meg, el tudtuk volna simítani azokat a látszólag óriási nézeteltéréseket, amelyek miatt most úgy tűnik, hogy leszavazták az egyik felet, hogy valaki győztesként került ki ebből a csatából. Arra kellett volna törekednünk, hogy senki ne legyen se győztes, se vesztes, illetve az egyetlen győztes a Magyar Szó legyen. Nekem tulajdonképpen nem amiatt van kifogásom, amit elfogadtunk, hiszen magam is mondtam, hogy ez egy lehetséges út, amelyért két ember vállalja a felelősséget. De sokkal jobban szerettem volna, ha nem két ember választása mögé áll oda a Magyar Nemzeti Tanács kétharmada, hanem kompromisszumos megoldás születik, amely egyebek között felölelte volna azt, hogy elkészítünk egy alapos szakmai tanulmányt. Így megelőzhettük volna azokat a támadásokat, amelyek ezek után nemcsak az igazgatóbizottság, az igazgató és a főszerkesztő ellen irányulnak, hanem az MNT ellen is.
Mgr. Ózer Ágnes:
- Végig kell gondolni, hogy jó döntés született-e vagy sem. Az biztos, hogy a Magyar Szóban valamiféle átszervezésre, intézkedésre szükség van. Hogy éppen ezekre van-e szükség, arról szerettünk volna beszélni, azért provokáltuk a Magyar Nemzeti Tanács tagjait. Sajnos, erre nem kerülhetett sor, ugyanis több mint két hete megvolt az MNT VMSZ-frakciójához tartozó tagjainak az értekezlete. Ezt nevetséges módon mindig összehívják, ötünk-hatunk ellenében, amikor evidens, hogy le tudnak minket szavazni. Ez egy utolsó kísérlet volt, hogy gondolkodásra bírjuk az MNT tagjait, hogy a vajdasági magyarság összességének az érdekeit vegyék figyelembe, és ne csak a maguk szűk, önző érdekeit tartsák szem előtt. Tudtuk, hogy le fognak bennünket szavazni, de benyújtottunk két javaslatot. Az egyik az volt, hogy vegyék le napirendről a Magyar Szó átszervezésének kérdését, történjen meg a szakmai átvilágítás, és annak értelmében hozzon döntést az MNT, és ne nevezzék ki az igazgatót se. Amikor rólunk, függetlenekről van szó, akkor az elnök úr mindig rigorózusan betartja az előírásokat és a működést, mint a rendes parlamentben. Ebben a csoportban író emberek vannak, professzorok - én történész vagyok -, akik nem foglalkoznak professzionálisan politikával, nem parlamenti képviselők. Nekünk nagyon nehéz elgondolni, hogy nem lehet érvekkel kommunikálni, hanem az ügyrendhez kell tartania magát az embernek. Ilyenkor sértő helyzetek állnak elő az MNT-ben. A másik módosító javaslatunk többek között azt tartalmazta, hogy a Magyar Szó székhelyét ne helyezzék át Szabadkára. Ez az áttelepítés azonban megtörtént. Minden jót kívánok a Magyar Szónak, a Magyar Nemzeti Tanácsnak, és mindenkinek, aki ügyködik körülötte. Reméljük, ha másként nem, akkor reanimációval még egy kicsit élni fog a Magyar Szó.
* Hogyan lehetséges a Magyar Nemzeti Tanács további munkája, miután ez a független csoport ilyen éles összetűzésbe került a többiekkel?
- Azt hiszem, a függetlenek most már nem nagyon vesznek majd részt a Magyar Nemzeti Tanács munkájában.