Az új felállás és a tulajdonképpeni műfaji változtatás az első részt, ezt a rémisztően emberi karakterdrámát szinte megsemmisíti, de legalábbis elsorvasztja. A második rész csalódás, sőt még szórakoztatónak sem mondható.

Az első, 2019-beli film két órán át mutatta be Arthur Fleck hányatott sorsát, a számtalan pillanatot, amikor a körülmények áldozata volt. Nem láttuk őt igazán bűnözni, azaz olyan kaliberű nemezisként, amilyennek a DC képregényeiben és az animációs, illetve játékfilmekben ismertük meg. Egyéni módon közelítette meg a karaktert Todd Phillips, alkotása Martin Scorsese klasszikusait juttatta eszünkbe, mint a Taxisofőr vagy az Aljas utcák. Őszintén bíztam benne, hogy az új rész már a mesterbűnözőre fókuszál majd, a forgatókönyv pedig továbbra is ezt a bizarr és felszínes, szenzációra éhes Gothamet teszi mögé díszletnek. Tévedtem: dalok és táncok vannak, és egy elmegyógyintézeti és tárgyalótermi dráma. A film első felében a hírhedt Arkham elmegyógyintézetben járunk, a második felében pedig a bíró és az esküdtek vizsgálják Arthur elmeállapotát.

Képek: Imdb.com

Ahogyan az első részben, itt is van egy kikacsintás a jól ismert Batman-kánonra, Harvey Dent is megjelenik ugyanis, akiből a képregényekben később Kétarc válik, a másik pszichopata gonosztevő, akivel Batman örök harcot vív. Arthur még a terápiája során ismerkedik meg Lee Quinzellel (Lady Gaga), aki Todd Phillips Harley Quinn-verziója. Arra próbálja rávenni Arthurt, hogy engedje szabadjára valódi személyiségét, azaz legyen végre újra Joker. Együtt fantáziálnak arról, hogy hollywoodi musicalekben játszanak majd, ez pedig egy ideig érdekes, lassacskán azonban végtelenül unalmas lesz. Egyértelművé válik a néző számára, hogy ezzel a filmmel egy kicsit sem az volt a cél, hogy előrevigyék a populáris kultúra két ikonikus antihősének közös történetét, inkább egy furcsa, passzív szenvedéstörténetet látunk, mely semerre sem halad.

Gondolom, hogy Phillips hangosan, jól érthetően és tudatosan igyekezett rácáfolni azokra a rajongói elvárásokra, amelyek az általa kreált Joker körül kaptak szárnyra. Hiszen lehetett őt prófétának, az utca hősének látni, én azonban úgy gondolom, mindvégig a körülmények sodorták őt az őrületbe, és a társadalmi kirekesztés billentette át az egyébként is labilis elmeállapotát. Arthur Fleck a Joker második részében sem lesz szuperbűnöző. Marad egy senki, aki mindig csalódást okoz a körülötte élőknek. Sajnáljuk, és nem értjük, miért kell ezt tennie vele Todd Phillipsnek. Gaga énekhangja és előadása viszont pazar, csak valahogy mindez valami teljesen más — egy világ, mely nyomokban DC-karaktereket tartalmaz. Nem szórakoztató és nem emlékezetes, ez pedig — bármi is volt a rendező célja ezzel a folytatással — biztosan fontos lett volna.