Jóbarátok, Bazsarózsa, Gyöngyvirág, Szélforgó

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Jóbarátok, Bazsarózsa, Gyöngyvirág, Szélforgó

Gyöngyvirág néptánccsoportAz idei zentai Hagyományaink Ünnepe rendezvényen első alkalommal mutatkozott be a közönségnek a kevi Móra István Művelődési Egyesület Gyöngyvirág magyar néptánccsoportja. Kissé elcsodálkoztam, mikor megláttam, mivel csak hölgyek forogtak-peregtek a színpadon. Meg is...

Gyöngyvirág néptánccsoport

Az idei zentai Hagyományaink Ünnepe rendezvényen első alkalommal mutatkozott be a közönségnek a kevi Móra István Művelődési Egyesület Gyöngyvirág magyar néptánccsoportja. Kissé elcsodálkoztam, mikor megláttam, mivel csak hölgyek forogtak-peregtek a színpadon. Meg is jegyeztem magamban: Keviben a férfiak bizonyára nem szeretnek táncolni. Ez is szóba került a legutóbbi látogatásomkor, de Perpauer Attila, az egyesület elnöke azzal kezdte, hogy éppen húsz évvel ezelőtt tartották meg az alakuló ülésüket.
- Az alapító tagokkal együtt 15-20-an kezdtük meg a munkát, ám jelenleg a nyilvántartásunkban már 185 név szerepel. Erre különösen büszke vagyok, hiszen kis falunknak is alig több mint 700 lakosa van. A tevékenységünk folyamatosan bővült, az utóbbi években közművelődési feladatokat is ellátunk, kiállításokat, színházi és bábszínházi előadásokat szervezünk, a kézimunkaklub teadélutánokat tart, de a főhangsúly természetesen még mindig a hagyományápoláson van - mesélte a tanító bácsi. Beszélgetésünket madárfütty és a szomszédos óvodából, illetve iskolából áthallatszó gyermekzsivaj színesítette. Mint megtudtam, az óvodában összesen 18 kicsinnyel foglalkoznak, az iskola összevont első és harmadik osztályában 15, a második és negyedik osztályban pedig 20 diák koptatja a padot. Szerencsére az elkövetkező néhány évben is lesz 5-6, esetleg 7 elsős nebuló, s ez azt jelenti, hogy nem szűnik meg a tanulók zsongása a százéves iskolaépületben. Ezt a jeles évfordulót egyébként októberben szeretnék megünnepelni, a falu oktatási intézményében ugyanis 1912-ben kezdődött meg a tanítás. E kis kitérő után kanyarodjunk vissza eredeti témánkhoz, a Móra István Művelődési Egyesülethez!
- Asszonykórusunk, a Bazsarózsa a civilszervezettel egyidős, a kézimunkaklub pedig, amely 2006-ban csatlakozott hozzánk, már 25 éve létezik, de itt van még a Jóbarátok tamburazenekar és a Szélforgó csoport is. Az utóbbiban 5-8 osztályos gyerekek tevékenykednek, színjátszással, környezetvédelemmel, aktuális eseményekkel foglalkoznak.
A kenyérszentelésen és a karácsonyi műsoron kívül a nagyobb rendezvényeink sora az Őseink ünnepével bővült, melyet az idén májusban második alkalommal tartottunk meg. A felsorolásból nem hagyhatom ki a Napsugaras őszt, a betlehemezést, a Mikulás-várót, a gyermekhét programjait és a nemzeti ünnepeinket sem. A szomszéd falvakkal való együttműködésünk is elég szerteágazó, csak győzzünk eleget tenni a meghívásoknak. Harmadik éve veszünk részt a Székely kapuk, zöld kapuk megmozdulásban és az idén különdíjként horvátországi nyaralást nyertünk, és ez azt jelenti, hogy a 16 gyermek utazását is az egyesület révén szervezzük - sorolta Perpauer Attila, majd rátértünk az írás első mondataiban említett Gyöngyvirág tánccsoport létrehozására.
Táncos lábú asszonyok
- Tavaly a Balkán Fejlesztési Alap pályázatának jóvoltából kézműves-foglalkozásokon vehettek részt az érdeklődők, s ez az élmény igencsak összekovácsolta a közösséget. Akkor támadt az ötletük az asszonyoknak, hogy tánccsoportot alakítanak. Szeptember elsején - tanítóként ezt a dátumot nagyon megjegyeztem - este nyolc órára hirdették meg az első összejövetelüket. Bevallom, nem nagyon bíztam az egészben, azt hittem, öten-hatan lesznek csak, de 18-an jöttek el a faluból. A 25-45 éves korosztályba tartoznak, és azóta is becsületesen eljárnak a próbákra, most volt az első nagy megmérettetésünk a magyarkanizsai Gyöngyösbokrétán. Valaki meg is kérdezte, amikor a fellépésre vártak, hogy ugyan hol találták ezt a sok asszonyt abban a kis Keviben, ahol már csak három-négy ház van - kezdte nevetve Attila, de hamarosan át is adta a szót kolléganőjének, Graca Harmat Juditnak.- A mi korosztályunkhoz illő férfiakat nehéz bevonni, mert a munkájuk mellett ilyesmire nem jut idejük. Igaz, mi asszonyok sem tétlenkedünk, de úgy tűnik, jobban be tudjuk osztani a napunkat. A néptáncot komolyan vesszük, a csoportban jó a hangulat, habár néha nekünk is nehezünkre esik elindulni otthonról. Baji Endre, a koreográfusunk azt mondja, ha mi jól érzzük magukat, akkor az is jó, amit csinálunk. Természetesen szeretnénk fejlődni, éppen ezért kíváncsian várjuk a Gyöngyösbokréta szakembereinek értékelését. Az ismerősök visszajelzései kedvezőek, minél többször lépünk fel, annál bátrabbak vagyunk. Azt hiszem, mi már megmaradunk női tánccsoportnak, bármilyen furcsa is ez, de remélem, a gyerekekkel sikerül megkedveltetnünk a néptáncot. Egy tagunk jár az MNT által szervezett néptáncoktatói képzésre, ő foglalkozik majd az óvodás és az alsós korosztállyal. Egy hónapja indult ismét a citeracsoportunk, 8-9 gyerek ismerkedik ezzel a szép hangszerrel. Abban bízunk, hogy a kenyérszentelő ünnepségen már be is mutatkozhatnak.
Tervek és pályázatok
A kézimunkaklub munkájáról szóló beszámolót László Klára kezdi, de később leül közénk az elnök asszony, Pósa Ibolya is. A kérdésemre elárulják, hogy akadnak ugyan új tagjaik is, de most egy kicsit megcsappant a csoport létszáma, 20-25-en vannak. - Talán a fiatalasszonyokat kellene megnyerni - jegyzem meg, de Ibolya néni azt válaszolja: amikor fiatalok voltak, ők sem jártak kézimunkázni. Itt, a tanyavilágban mindenkinek bőben akad tennivalója a földeken, a veteményeskertben, a jószágok körül. Ha majd idősebbek lesznek, és a gyermekek is kirepülnek a szülői fészekből!
Klára és Ibolya néni elmesélte, hogy nagyon szeretik a teadélutánokat, melyekből, a kapcsolataiknak köszönhetően, szinte minden vasárnapra jut. Sajnos, az útiköltséget egyre nehezebb kifizetni, mindennel spórolni kell.
- Mi a helyzet a művelődési házzal? - kérdezem, visszaemlékezve arra a három évvel ezelőtti esetre, amikor bizonyos körök megkérdőjelezték az egyesület jogát az épületre.
- Az ajándékozás teljesen törvényesen zajlott le, az objektum a Móra István Művelődési Egyesületé, vagyis a falué, nem sikerült községi vagy állami tulajdonba vonni. Azért küzdöttünk, hogy ez az épület mindig a falué maradjon, akkor is, ha mi már nem leszünk. A támadás során kapott ,,ütések” valóban övön aluliak voltak, de szerencsére rendeződött a helyzet, az egyesületünk pedig megerősödve került ki a vitából.
Tavaly 37 olyan rendezvényünk volt, amelyet mi szerveztünk, vagy részt vettünk rajta. Kezdetben csak a község, a tartomány és az MNT felé pályáztunk, de most már kiléptünk ebből a keretből. Minden alkalmat megragadunk, hogy pénzt szerezzünk, hiszen már a programjaink költségeit sem tudjuk csak a községi forrásokból fedezni. Emellett a rezsi, a villanyszámla, a takarítás, télen a fűtés díja is minket terhel. Időnként ruhák kellenek, de ne is soroljam, hiszen a művelődési egyesület egy feneketlen kút, nyeli a pénzt. A közeljövőben a tetőszerkezetet és a színpadot is szeretnénk felújítani - összegezte Perpauer Attila, és azt is hozzátette: településük három község között helyezkedik el, Topolya és Zenta 25, Ada viszont 23 kilométerre van tőlük. Kövesút ugyan vezet hozzájuk, de elég rossz állapotban van. Tornyostól például csak a kátyúk kerülgetésével lehet elvergődni a helyi közösség első településéig, Buránysorig, majd tovább Kevibe. Pedig az útburkolat javítására már számos ígéret hangzott el.
Keviben azt mondják, kivárják, vajon melyik teljesül. És mikor.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Riport rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Facebook

Támogatóink