Lili festőművész, az újvidéki Bogdan Šuput Iparművészeti Iskola tanára, de szobrokat és ékszereket is készít mozaiktechnikával. Szereti a sorozatokat, ha valamibe belefog, arra a témára több alkotás is születik. Egy reggel tükörbe nézett, és úgy érezte, szeretne önarcképet festeni akvarelltechnikával. Ezt a képet sok portré követte, melyekből tárlat nyílt a tartományi székvárosban, Jó reggelt, szépségem! címmel.

Lili azt vallja, a képzőművészetet folyamatosan népszerűsíteni kell, hogy minél többen megismerjék a világhírű, valamint a kortárs hazai és külföldi művészeket is. A Hét Nap Plusz podcast adásában elmondta, a képzőművészetnek szerinte nemcsak a múzeumokban és a képtárakban van helye, hanem a mindennapi viseletben is, akár ékszerek formájában.

— Egy reggel megláttam magam a tükörben álmosan, morcosan, nem túl vidáman. Akkor elhatároztam, ez lesz az a festmény, amely elindítja a sorozatot. Kiskorom óta foglalkoztat, hogy mi a szépség. A művészek, így én magam is kritizáljuk a társadalmat, tudunk jót, rosszat mondani a festményeinkkel, az alkotásainkkal.

* Hogyan látod a szépséget nőként, illetve festőművészként?

— Ez egy nagyon jó kérdés, mert ezzel sokat foglalkoztam. Rájöttem, hogy ez már gyermekként sem hagyott nyugton. Ha visszatekintünk a régi korokra, láthatjuk, mindig léteztek ideálok, amelyek az idők során változtak, és eljutottunk a mai szépségideálokhoz, amelyeket nem is biztos, hogy így kell nevezni. Engem az érdekel, hogy a szépség, amit mi elfogadunk, az kulturális vagy genetikai dolog, amit örökölünk, vagy megtanulunk.

* A mai szépségideál mennyire valós? A közösségi oldalak is nagyban befolyásolják a fiatalokat, főleg a kamasz lányokat.

— Nálunk okosabb emberek azt mondták, amit szépnek látunk, arról azt feltételezzük, hogy kedves, jóindulatú. Ha rávetítjük ezt a mai nőkre, akiket a médián keresztül látunk, akkor megkérdőjelezhetjük, hogy ez szépség-e, mivel nem biztos, hogy kedves és elfogadható. Van egy esztétikai kerete, de nem felel meg a régi előírásoknak.

* 35 kép látható a tárlaton. Ki mindenki ihletett meg a sorozat elkészítésében?

— A sorozat úgy készült, hogy ismerősöket, különböző nőket kértem meg, hogy lefesthessem őket. Voltak, akik azonnal igent mondtak, de olyanok is, akik nem szerettek volna részt venni ebben. Nem mindenki szeretne magáról festményt. Vagy az történik, hogy az emberek nem tudják magukat elfogadni, nem elégedettek a külsejükkel, vagy egyszerűen más tényezők játszanak közre. Akik jóváhagyták a felkérést, fotót küldtek, vagy ha újvidékiek, akkor lefotóztam őket. Csak felnőtt nőket festettem meg, az egyetlen kislány a sorozatban az én kislányom, Sztella, aki nagyon szerette volna, hogy megörökítsem. Felső korhatárt nem szabtam, a legidősebb hölgy a sorozatban hetven év felett van. Volt, akivel egy óra alatt elkészültem, de megesett, hogy valakit négyszer is megfestettem. Egy személlyel nem tudtam megbirkózni. Nagyon szép a lány, de festőként nézve festhetetlen.

* Ilyenkor igyekszel az arc mögé látni?

— Amikor festek valakit, teljesen be tudok lépni a világába. Érzem a személyt, de ezt nem tudom pontosan elmagyarázni, mert ezek festői dolgok, de az is lehet, hogy valamilyen energiák. Számomra fontos, hogy érezhető legyen az ember lelke a portréban.

* Mostanában csak akvarellel dolgozol?

— Régen olajjal is festettem, az akvarell nagyon praktikus, viszont ez a legnehezebb festészeti technika. Itt nem létezik törlés, átfestés. Minden egyes réteg, amit ráviszünk a papír fehérségére, áttör a következő rétegen. Ha hibázom, félreteszem a papírt és veszem elő a következőt. Nehéz, viszont otthon tudok dolgozni a gyermekeim mellett. A szállítás is egyszerűbb, ha például tárlatra viszem.

* Az újvidéki tárlattal milyen további terveid vannak? Hol szeretnéd ezt a válogatást legközelebb kiállítani?

— Szeretném Szabadkára is elhozni a kiállítást, és remélem, ez még idén sikerül. Tervben van Zenta, ami után talán Szegedre is sikerül elvinni az alkotásaimat. Vannak terveim, de nem egyszerű a gyerekek és a munka mellett tervezni.

* A gyermekeid mennyire érdeklődnek a művészetek iránt?

— Mi művészcsalád vagyunk, a férjem zenész, a gyerekeken pedig már látszik, hogy művészgyerekek, kicsi koruk óta rajzolnak, festenek, Sztella éppen itt Szabadkán második helyezést ért el egy pályázaton egy képeslappal. Úgy látom, ők is hasonló hivatást választanak majd. Én egyébként nagyon örülök, hogy érdekli őket a művészet, és foglalkoznak vele.

* Nemcsak a festészet érdekel, hanem szobrokat is készítesz mozaiktechnikával.

— Az iskolában a falfestészeti tantárgy keretében mozaikot is tanítok, és elmondhatom, hogy ezzel az egyik nagy vágyam teljesült. A mozaikkal készült alkotások általában kétdimenziósak, de én ezt egészen máshogy láttam, szobrokként, és a sorozat így született meg. Ezek az alkotások az ember lelkiállapotát ábrázolják. Az érdeklődőknek el is szoktam magyarázni, hogy egy gömb, ami kőből van, hogyan ábrázolhat lelkiállapotot. Van egy Biztonság elnevezésű szobrom, amelyben egy nagyon csiszolt hematit található, és a fényes gömböt szúrós kövek veszik körül. Nem voltam biztos abban, milyen nevet adjak neki. Végül az ismerőseimet kértem fel a közösségi oldalon, hogy segítsenek, és így lett Biztonság. Nagyon érdekes, hogy az emberek nagy része pozitív belső érzést látott benne, én viszont negatívabb kontextusban gondolkodtam. Minden alkotást mindenki másként lát, más energiákat vált ki. Én magamból indulok ki, amikor alkotok. Szeretem kritizálni a körülöttünk lévő világot, de mindig a belső a kezdőpont. Természetes kövekkel, féldrágakövekkel szeretek dolgozni.

* A kőről jut eszedbe a lelkiállapot, vagy már előre megvan a terv?

— Nagyjából megvan a terv, levázolom, majd a megfelelő köveket készítem hozzá. Az is előfordul, hogy elkezdek egy alkotást, majd végül más születik belőle.

* Az ékszereket is mozaiktechnikával készíted.

— Igen, az ékszerkészítés is ebbe a technikába tartozik. Ezt mikromozaiknak nevezik, amikor ilyen apró kövekkel dolgozom. A medálok is kézzel készültek, faragtuk a fát, a köveket pincettával rakosgattam a helyükre. A medálokhoz természetes köveket, ásványokat és féldrágaköveket használok. A köveket általában töröm, de van, amit már apró formában vásároltam. A medáloknál a kő diktál. Találtam egy szép követ, majd megalkottam a kompozíciót a faalapban. Nagyon szeretem, amikor valaki viseli ezeket az ékszereket, mert a köveknek energiájuk van. Ez művészet, amelyet viselünk.