A szentmise keretében átadták Német László megyés püspöknek a zsinati bizottságok által megvitatott és lejegyzett dokumentumot, mely a jövőbeli tevékenységek útmutatója is lesz. A bizottsági tagok a hívek véleményét kikérve tíz témára összpontosítottak, melyekből elkészültek a munkadokumentumok a gyermek és ifjúság, a család, a papok és szerzetesek, a világi krisztushívők, a sajátságos csoportok, az ökumenizmus, az anyanyelvi pasztoráció, az egyházi sajtó, média, az egyházi javak és struktúrák témakörökben.

Jó nekünk itt! mottóval 2017. december elejétől indult a zsinati folyamat, és nagyon sokan részt vettek a munkában. Német László püspökatya homíliájában a következőket mondta:

— Sokan akartak részt venni, és minden hang számított. Hallani akartuk egymást, a másik véleményét, álmait, félelmeit. Együtt akartunk imádkozni egyházmegyénk jelenéért és jövőjéért. Ferenc pápa szerint egy egyházmegyei zsinat, a zsinati út az Isten népének a szent ideje, amikor mindenki részt vehet az élő egyház életében.

A püspökatya kifejtette, imádkoztak jelenünkért és a jövőnkért, a múltat, múltunkat pedig Isten kezébe helyezték.

— Mindig sírunk, hogy kevesen vagyunk, állandóan vissza-visszanézünk, hogy volt előtte, mennyi minden megy tönkre folyamatosan a szemünk előtt, mennyivel jobb volt régebben. Ha nem lépünk ki ebből az állandó múltidézésből, elveszünk az önsajnálkozásban, sírásban és depresszióban, ahogy ezt kimutatta a pasztorálszociológiai tanulmány is, ami tükröt állított nekünk. A kereszténység csak divatnak marad meg ott, ahol makacsul a múlthoz kötjük magunkat, ahol az épületek megőrzése a legfontosabb, s közben már elfelejtjük, mit is jelent katolikusnak lenni, keresztényként élni. Ezért volt fontos a zsinat. És ennek a zsinatnak a végén most itt áll a jézusi küldetés: menjetek! Jézus egy kis közösséggel, az apostolokkal kezdte el a missziós munkát. Több példabeszédet is mondott a kis közösségekről, a kis nyájról, a sóról, a mustármagról, a kovászról. Tudatában volt és ma is tudatában van annak, hogy nem sok, hanem odaadó emberekre van szükség. Olyanokra, akik áthatják az egészet, az egész egyházmegyénket, egész Bánátot. Olyan emberekre, akik Krisztus fényét tükrözik vissza, és úgy élnek, hogy az eloszlatja a sötétséget. Küldetést kaptunk most, a zsinat végén, hogy menjünk, és hirdessük a feltámadt Krisztust, mutassuk meg a világnak azt, amit Jézustól tanulunk! A munka folytatódik — hangzott el a főpásztor homíliájában.

A zsinatot záró szentmisén magas rangú egyházi méltóságok és világi személyek is jelen voltak, közöttük Erdő Péter bíboros, esztergom—budapesti érsek is, akinek jóvoltából a zsinati napokra elhozták Budapestről a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus missziós keresztjét.

— Azt hiszem, hogy a közös imádságnak és a készületnek nagyon fontos része volt, hogy körbehordoztuk a missziós keresztet. Nagy öröm az számomra, hogy ez a kereszt ma itt lehet Nagybecskereken, a székesegyházban. Ebben a keresztben ott vannak a magyar szentek és boldogok ereklyéi — nyilatkozta a bíboros.

A szentmisén az áldozás alatti ének, mely a zsinat himnuszának is mondható, előrevetíti a zsinat utóéletét:

„Jó nekünk itt lenni Veled! / Jó nekünk itt élni Érted! / Élő Istenem, Atya, Fiú, Szentlélek. / Bánát drága népe, ébredj! Isten szeret téged, engedd!”