A Fejértelepre vezető út festői tájon halad át, a hosszú, dimbes-dombos szakasz egyedi látványban részesíti a látogatót. Közben olyan érzés tölti el az embert, hogy hiába is készít fotókat, a fénykép nem tudja „visszaadni” a valóságot. Talán több időt kellett volna rászánni a fotózgatásra, a dombról lefelé vagy a völgyből felfelé haladva. 

A tábornak a fő mozgatója az udvarszállási Petőfi Sándor Művelődési Egyesület volt, illetve a Györfi házaspár, Gizella és Sándor, akik lelkesen teszik a dolgukat, még akkor is, ha „hitelalapon” kellett megoldaniuk a fiatalok ott-tartózkodását, a támogatások ugyanis majd csak ezután esedékesek.

Viszont ami miatt lelkesek, és nemcsak a fő szervezők, hanem az oktatók, besegítők, foglalkoztatók is, hogy egy év kimaradás után nagyon sok táborozóval tarthatták meg az eseményt, melyet a dél-bánáti gyerekek már nagyon vártak. Az idén mintegy 45 gyerek és fiatal ropta a táncot, tanult muzsikálni, és még legalább tízen segítettek abban, hogy mindenki jól érezze magát.

Virág Laura és Tóth Andrea a tíz legifjabb néptánckedvelővel foglalkozott, ők az alapokkal ismerkedtek. Ezekből a legelemibb dolgokból hámozódik majd ki később, akár egy-két éven belül, egy-egy jó lépés, mely valamely tájegység táncához lesz tökéletes. Tehát volt ritmusfejlesztés, zene- és táncismeret, a népi játékok közül is több, valamint a szokásokkal is ismerkedtek, ugróiskoláztak, különféle mozgásokat gyakoroltak, zenére lépkedtek. A legkisebbek igazán élvezték a mókát, és közben sok mondókát, kiszámolóst, népdalt is megtanultak. Nekem is elmondtak, elénekeltek egyet-egyet, büszkén, hogy bemutassák, mit tanultak a táborban.   

Karkötőket is láttam, mert elmesélték, járt náluk egy néni meg egy bácsi, aki nagyon sok hasznos, érdekes dologra tanította meg őket. Torjai Zita és Micsik Béla voltak a tábor egyik napján a vendégek, és ők is kivették részüket a munkából. Zita segítségével kézműveskedtek a gyerekek, Béla pedig egy valóban fergeteges és biztosan feledhetetlen hangszerbemutatót tartott, mellyel kicsik és nagyok elragadtatását egyaránt kivívta.

A legkisebb gyerekeknél időnként előfordult, hogy hiányoztak nekik a szüleik, de olyankor egy-két mese, történet elmondása vagy csak egy kis beszélgetés feledtette a pillanatnyi honvágyat. Az oktatók odafigyeltek arra, hogy ne terheljék le a kicsiket túlságosan, inkább lazább programmal, játékosan dolgoztak velük. Érdekességként említhető, hogy a szervezőknek volt némi aggályuk, hogyan tudják majd leszoktatni a gyerekeket a túlzott mobiltelefon-használatról, de végül mindenkinek sokkal érdekesebb volt a sok-sok foglalkozás meg az egymás közötti cseverészés, mintsem az, hogy a telefonjával bíbelődjön.

A nagyoknál viszont nem volt egy csöppnyi lazaság sem, mert ott Kiss Zselykó — Zsiga meg Raffai Anikó is szigorúbban álltak a munkához, megkövetelték, hogy a fiatalok „odategyék” magukat a próbákon. Mivel volt egy év kimaradás, és nem gyakorolták a néptáncot, a szervezők sugallatára egy kicsit könnyebb, fizikailag kíméletesebb anyagot, Magyarbőd táncait választották. A csoportban több volt a lány, de ez sem okozott gondot, mert ebben a kis falucskában a lányok régen is párba álltak, és együtt táncoltak. Ez arra is jó volt, hogy ők is kipróbálhassák, milyen (tánc)vezető szerepben lenni. Az oktatók térképen is bemutatták a tájegységeket, így a fiatalok megtudhatták, egyik-másik néptánc honnan ered.

A táncokhoz, gyakorláshoz ezúttal is a temerini Berbence zenekar szolgáltatta a zenét, aminek a táborozók is örültek, mert valójában a muzsikusok alkalmazkodtak hozzájuk, és jól működött a dolog. Nagy Ábel Bence volt a prímás, Nagy Gergő brácsázott, míg nagybőgőn Remlinger Roland játszott. A Berbence tagjai besegítettek három leendő népzenész — ebben az esetben hegedűs fiatal — oktatásába is. Velük Györfi Sándor is foglalkozott, de a zenészpalánták beálltak a zenekar mellé, és a néptáncpróbákon játszottak, az esti táncházak során belekóstolhattak más tájegységek muzsikáiba is.   

A nagy meleget mindenki jól tűrte, de alig várták, hogy egy kicsit vizeskedjenek. Igazi felfrissülés volt szinte mindennap a locsolkodás, a pancsolás, mindannyian nagyon élvezték. A tábor zárásaként beterveztek egy strandolást, amikor a verseci medencén kerestek felfrissülést.

Virág Laura és a szerző felvételei