Jó hangfekvésben daloltak
Szerda Zsófia
2022.05.04.
LXXVII. évf. 18. szám
Jó hangfekvésben daloltak

Az idén XXVI. alkalommal szervezték meg a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozóját, melynek ez alkalommal Temerin adott otthont. Fő szervezői a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a Szirmai Károly Magyar Művelődési Egyesület voltak. A hangulat most is (mint mindig) családias volt, a színházról, színjátszásról szólt, s azokról az emberekről, akik munkájuk vagy az iskola mellett sok-sok időt áldoznak arra, hogy nekünk, nézőknek előadásokat készítsenek.

Elmúlt két év. De lehet, még több is, amióta legutóbb ott voltam a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozóján, hiszen egy évet valahogy nem számolunk. A bezártság évét, amikor találkozni is csak bizonyos emberekkel lehetett, mindenki óvatos volt, visszafogott, zárkózott. Ezért hát nagyon örültem, hogy ismét megkerestek, ismét részese lehetek egy találkozásnak, egy találkozónak, ahol a színházat szerető, azt nem szakmaként űzők összejönnek. Mert az a néhány alkalom, amikor ott lehettem, meghatározó volt.

Előtte nem sokat találkoztam az amatőr színjátszással, talán csak a KSZV-n, hiszen még a négy (öt) profi színházunk bemutatóira sem sikerül mindig eljutnom, nemhogy az amatőr társulatok előadásaira. Igyekszem persze, csak még nem sikerült megtanulnom egyszerre több helyen ott lenni. Talán egy következő életemben majd ezt is abszolválom.

Szóval itt vagyok megint, és semmi sem változott. Legalábbis ami a hangulatot illeti. Temerinben is óriási szeretettel vártak, aggódva hívtak, hogy mindenem megvan-e, van-e mit reggeliznem, milyen kávét iszom reggel, kényelmes-e az ágy, van-e meleg víz, nincs-e gond. Bizonygattam, hogy nem vagyok korán kelő, sem túl igényes, reggel nem kávézom, és reggelizni sem igen szoktam, de jólesett a törődés. Mert itt mindenkivel foglalkoznak. A szervezőknek szívügyük, hogy minden egyes ember — legyen az fellépő, szervező, zsűritag, technikai munkás, újságíró — jól érezze magát, s olyan élményekkel tömje meg a puttonyát, amelyekre szívesen emlékezik. Első este nótázós vacsora várt bennünket, melyből jóleső és hosszan tartó beszélgetések fonódtak, egy-egy előadás után mi, súgósok sem tudtuk megállni, hogy ne beszélgessünk még akár órákig a látottakról, az amatőr színjátszó mozgalomról, színházról, drámákról, és innen kalandozott tovább a téma a legkülönfélébb vizekre.

Most már magamat is a régi motorosok közé sorolom, pedig ez még csak a harmadik színjátszó találkozóm, vannak, akik már évek, évtizedek óta figyelemmel kísérik egy-egy társulat fejlődését és alakulását. Mégis, bátorkodom magam ide sorolni, és remélem, nem veszik tőlem rossz néven. Vannak kedvenceim, akiket már a programfüzetet átnézve előre kíváncsian várok, hogy lássam, sikerül-e az idén még jobbat, még nagyobbat alakítaniuk, hogyan ugorják meg a nagy feladatokat, keményebb szövegeket vagy akár olyan drámákat, amelyek profi színészektől is jelentős felkészülést kívánnak.

Lenyűgöz az alázat, ahogy a fellépők a zsűri véleményét hallgatják, s az, ahogyan ehhez a színháznak nevezett játszótérhez viszonyulnak. Van mit tanulni tőlük. Néhány napig távol voltam, elfoglaltságok, munkaügyek szólítottak, és többször eszembe jutott, milyen jó lesz majd visszamenni. Nézni, emészteni, nagy csókolomokat köszönni, elemezni, gépelni és írni akár éjszakába nyúlóan, pogácsát falni és egy jó kávét meginni előadás előtt.

Minden darab egyedi volt, különleges. Volt, amelyik elgondolkodtatott, volt, amelyiken meghatódtam, vagy amelyben lenyűgözött egy-egy színészi alakítás. De ami mindegyikükre jellemző, hogy látszik az összetartás, a játék öröme, a lelkesedés, a színház szeretete, az alázat.

Már sokat írtam és beszéltem arról, hogy ez az amatőr színjátszósdi igazából sokkal több azoknak is, akik csinálják, s azoknak is, akik nézik. Hogy mire gondolok? Nem könnyű megfogalmazni, de megpróbálom: élmény azt látni, hogy van értelme azzal foglalkozni, amiben hiszünk, azok közé tartozni, akikkel jól érezzük magunkat, alkotni, és ezt megmutatni másoknak. Mert ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni. Ezért azt mondom, gyertek színházba, nézzétek, amit mutatni, mesélni akarnak nektek. Halljátok meg a hangjukat, hiszen elég jó hangfekvésben dalolnak.

S akkor nézzük, az idén kik lettek a legjobbak, kik érdemelték ki a zsűri díjait, mely a következő szakemberekből állt: Balázs Áron színművész, tanár, Brestyánszki Boros Rozália dramaturg, drámaíró és Táborosi Margaréta rendező, koreográfus, tanár.

A zsűri Pataki László-díjjal tüntette ki a topolyai Mara Amatőr Színházat a találkozó legjobb, hagyományos keretek között megvalósított előadásáért, Molière A tudós nők című darabjáért, melyet Jankovics Andrea rendezésében állítottak színpadra.

Bambach Róbert-díjat érdemelt ki a Palics Magyar Művelődési Egyesület Palicsi Színjátszó Grundja a Kreón, avagy ellenében a szélnek című dráma színpadra állításáért. A darab rendezője Mezei Zoltán.

A temerini Szirmai Károly Magyar Művelődési Egyesület Jáccunk Truppját közösségteremtő tevékenységéért Garay Béla-díjjal ismerték el.

2022-ben a legjobb férfi főszereplőnek járó Szilágyi László-díjat Molnár Oszkár, a kupuszinai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület Sturcz József színjátszó csoportjának tagja vette át a Nyitott ablak című vígjátékban nyújtott remek alakításáért, Novotni, a rezervista szerepének megformálásáért.

A legjobb női főszereplőnek járó Ferenczi Ibolya-díjat Petro Ildikó kapta, akit a temerini Szirmai Károly Magyar Művelődési Egyesület Jáccunk Truppjának Éjjeli menedékhely című drámájában Vaszilisza szerepében láthatott a közönség. Az előadást László Sándor rendezte.

A legjobb férfi-epizódszerepért járó Nagy István-díjat szintén a temerini társulat egyik tagjának, Elek Istvánnak az Éjjeli menedékhelyben nyújtott kiváló alakításáért, Luka szerepének a megformálásáért ítélték oda.

A legjobb női epizódszerep elismerését, a Magyari Piri-díjat a zsűri Belíza szerepének megformálásáért Janković Editnek, a topolyai Mara Amatőr Színház tagjának adományozta A tudós nőkben nyújtott alakításáért.

A legszebb színpadi beszédért járó Szántó Róbert-díjat Oláh Réka vehette át. A Zentai Magyar Kamaraszínház Diákszínjátszóinak tagját Raymond Queneau Így történt… című vígjátékában láthattuk. Az előadást Verebes Judit és Dévai Zoltán állította színpadra.

A lendületes színházi alkotómunkáért a zsűri díjat nyújtott át a Zentai Magyar Kamaraszínház Diákszínjátszói lelkes csapatának.

A közönségdíjat az idén nem más, mint a kupuszinai Sturcz József színjátszó csoport nyerte el Nóti Károly és Fényes Szabolcs Nyitott ablak című vígjátékának magával ragadó színpadra állításáért.

A diákzsűri tagjai számára az idén sem volt könnyű a döntés, hiszen a találkozó utolsó napján is lenyűgöző produkciókat láthattak. Döntésük értelmében a legjobb előadás díja azt a csapatot illeti meg, amely a legtöbbet és a legjobban nevettette meg őket. Ez pedig nem más, mint a Sturcz József színjátszó csoport és fergeteges előadása, a Nyitott ablak.

A főbb díjak mellett természetesen még rengeteg különdíjat is odaítéltek, a teljes listát honlapunkon találják.

Kedves Temerin, kedves szervezők, kedves társulatok és kedves mindenki, jó volt itt lenni ismét.

Fényképezte: Szerda Zsófi

Képgaléria
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Múzsaidéző rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..