Jézus születésének leírása Máténál viszonylag rövid és dísztelen, csupán annak közlésére szorítkozik, hogy Jézus világra jött, de részleteket nem közöl. Beszámolója egyszersmind nem csupán tényközlés, hanem az események teológiai értelmezése is, mely több tekintetben is a héber Szentírás szellemiségét tükrözi. Az égi hírnök például József álmában jelenik meg, az álmok pedig a Bibliában gyakran szerepelnek az isteni megnyilatkozás médiumaként. Az evangéliumok egybehangzó tanúsága szerint Jézus otthona a galileai Názáretben volt, Lukács és Máté szerint azonban a Jeruzsálemtől délre fekvő Betlehemben született. Máté még azt is hozzáfűzi, hogy József és Mária eredetileg Betlehemben lakott (Mt 2,11), és csak később költözött Názáretbe (Mt 2,23). Lukács szerint a házaspár Názáretben élt (Lk 1,26—27), és csak a népszámlálás miatt ment Betlehembe (Lk 2,4.5). Jézus ugyan Betlehemben jön a világra, de a család később visszatér Názáretbe (2,39). Mivel nem könnyű közös nevezőre hozni a két történelmi eseményt, sok tudós kétségbe vonta Jézus betlehemi születését, és felvetette annak a lehetőségét, hogy ez a változat inkább teológiai megfontolásokon, mintsem történelmi tényeken alapul. Betlehem ugyanis Dávid király szülővárosa volt, a zsidó hagyomány szerint pedig a Messiásnak Dávid családjából kell majd származnia. Máté idéz is a héber Szentírásból egy próféciát, mely szerint a Messiás betlehemi lesz (2,6).

Lukács állítása, mely szerint a házaspár a népszámlálás miatt ment Betlehembe, szintén felvet néhány kérdést. Azok a részletek azonban, amelyekről Lukács Jézus világrajövetele kapcsán beszámol — a túlzsúfolt szállás, a pólya, a jászol — nem tükröznek olyan utólagos teológiai megfontolásokat, amelyek indokolttá tennék, hogy mindenáron Betlehemhez kösse Jézus születését. Ebből pedig arra következtethetünk, hogy a beszámoló hitelt érdemlő hagyományon alapul.

A legmeggyőzőbb érv Máté és Lukács álláspontja mellett az az igen korai eredetű és következetesen egybehangzó hagyomány, amely szerint Jézus Betlehemben született. Nincs okunk kétségbe vonni Lukács ama kijelentésének az igazságát, amely szerint József családja Betlehemben élt (Lk 2,4). József pedig mesterember lévén minden bizonnyal sokat utazott, hogy munkát találjon. Az a körülmény sem elhanyagolható, hogy az elbeszélés szerint Mária rokona, Erzsébet is a közelben lakott (Lk 1,39). Jézust Máté és Lukács egyaránt Józsefen keresztül származtatja Dávid királytól, így óhatatlanul felmerül annak a lehetősége, hogy Józsefet ténylegesen Jézus vér szerinti apjának tekintették. Máriát és Józsefet mind a négy evangélium egyértelműen Jézus szüleiként emlegeti. Jézust pedig Máté az „ács fiának”, Lukács pedig „József fiának” nevezi. Máté hangsúlyozza, hogy Jézus Máriától született, de egy szíriai kéziratban ugyanez a vers Józsefet Jézus apjaként emlegeti. A korai keresztények, közöttük Pál apostol is, azt hangoztatták, hogy Jézus Dávid király leszármazottja, vagyis a régóta várt Messiás. Józsefről úgy tartották, Dávid családfájához tartozik, így jogosan feltételezhetjük, hogy Máté és Lukács Józsefet — a zsidó törvények értelmében — Jézus törvényes apjának tekintették, így igazolva Jézus Dávid királytól való egyenes ági leszármazását. Máté evangéliumának egyik jellegzetes vonása, hogy a szerzője hitelt ad Mária szeplőtelen fogantatásának, és Jézus isteni származását is megerősíti az Emmánuel név révén, melyet görög anyanyelvű olvasói számára így fordít le: velünk az Isten.

József rokonai minden kétséget kizáróan Betlehemben éltek, és tudjuk, hogy a hagyomány szerint Dávid otthona is ez a város volt. Máté „igaz” emberként emlegeti Józsefet, aki híven betartja a Törvény előírásait. Ennek a tulajdonságának is köszönhető, hogy álmában több angyali üzenetet is kap (Mt 1,20-23, 2,13, 2,19). Elképzelhető, hogy ennek a fejezetnek a megírásakor az evangélista a Teremtés könyve nagy álmodójának, József izraelita pátriárkának a történetéből merített. Józsefet az evangéliumok csak a Jézus születéséről és neveltetéséről szóló fejezetekben említik, így feltételezhető, hogy Jézus nyilvános fellépésekor már nem élt.