Július 9-én a délutáni órákban a nagykikindai Szent József-templomban gyülekezni kezdtek a kórustábor résztvevői, segítői. Még aznap meghallgatást tartott Gyombolai Bálint, a tábor karnagya, és szólamok szerint tagolta a társaságot. Másnap kezdetét vette a hajrá, hisz a táborozók két fellépésre készültek.
A tábor résztvevői délelőtt és délután is próbáltak, de szórakoztató programok, városnézés, ismerkedés is várta őket. A programokon szívesen vettek részt, és jól mulattak együtt. Détári Margita zenetanárnő szervezésében karaoke-estet, zeneismereti és Ki mit tud? vetélkedőt is tartottak.
Tápai Róbertet, a tábor megálmodóját a szervezési nehézségekről kérdeztem.
- Sajnos az idei pályázataink közül egyik sem nyert, ezért kicsit kétségesnek véltem a tábor megtartását, de úgy gondoltam, akár önerőből is összehozzuk. Az esemény nem a kedvemért jött létre, hanem a vajdasági, énekelni szerető fiatalokért, azokért, akik az idén először vettek rajta részt, és természetesen a visszatérőkért is.
Gyombolai Bálint, a tábor állandó magyarországi vendége, karvezetője az elmúlt hat esztendőt rövid, tömör válaszban foglalta össze: Jézus arca a szívemben él!
A rendezvény végén a kórus nagy sikerrel mutatkozott be a nagykikindai Egység Művelődési Egyesületben és az Assisi Szent Ferenc-templomban. Elmondhatjuk, hogy a nagykikindai hallgatóság szívesen jár ezekre a koncertekre, mert részesei lehetnek egy olyan különleges, szívet melengető érzésnek, mely szavakkal nehezen leírható. A csaknem egyórás repertoárban egyházi dalok, azaz taize, gospel, kánon, többszólamú énekek szerepeltek, valamint Gyombolai Bálint és testvére, Pál által komponált szerzeményt is előadtak.
Az Ürményházáról érkezett Barna Endrét arról faggattam, hogy miért látogat el évről évre Nagykikindára.
- Itt az ember részese lesz egy különleges dolognak. Persze, nagyon szeretem a zenét, és elsősorban azért vagyok itt. Ugyanakkor sok ismeretséget kötöttem, és örülök, hogy legalább évente egy héten át barátkozhatom ezekkel az emberekkel, és csak a zenével foglalkoznunk. Bálint valami csodálatos dolgot ad át nekünk minden évben, tisztelem a szakértelmét, tudását, türelmét, és nagyra értékelem mindazt, amit tanultam tőle.
A nagykikindai Vadlövő Gabriella először vett részt a táborban. Tőle az iránt érdeklődöm, hogy egy hét után milyen érzéssel tér haza.
- Különféle érzések, érzelmek kavarognak bennem, de ha egy szóval kellene jellemeznem a tábort, annyit mondanék: béke. Remélem, hasznosítani tudom majd Gyombolai Bálint tanácsait, mert ezt a rendezvényt ugródeszkának tekintem. Számomra a zene az élet. Nagyon szeretek énekelni, és volt olyan időszak, amikor nem volt hozzá merszem. Az az idő régen elmúlt, de mégis úgy érzem, fontos volt eljönnöm, hogy ezután még bátrabban építsem a bennem élő álmokat. Bálint karizmája nagy hatással volt rám, és becsülöm, tisztelem azért, hogy ilyen kevés idő alatt is a lehető legtöbbet hozta ki mindenkiből.
A táborozók az idén Ürményházáról, Törökbecséről, Óbecséről, Versecről, Bácsföldvárról, Kishegyesről, Kisoroszról, Nagykikindáról érkeztek. Bálintnak körülbelül 50 kórustaggal kellett foglalkoznia, Tápai Róbert mögött pedig mintegy 25 kisegítő szorgoskodott a háttérben, hogy a tábor munkája zökkenőmentesen folyjék. A rendezvény a nagykikindai plébánia segítségével és önkéntes adományokból valósult meg.