A folyamat az előrejelzések szerint néhány éven belül jelentős változásokat hoz a világgazdaságban. Egyes feltörekvő országok gazdasági szerepe felértékelődik, ezzel egyidejűleg a nagyhatalmak gyengülése már valóságos folyamat. Bizonyos hagyományosan erős európai országok hanyatlásnak indulhatnak a globális gazdasági rangsorban. A jelek szerint a globális gazdasági erőforrások eloszlása jelentősen át fog alakulni, és a korábbi évtizedekhez képest eltérő hatalmi viszonyok alakulhatnak ki. Trump hivatalba lépése óta látványos folyamatok indultak el. Európa és az Európai Unió ebben a megváltozott helyzetben továbbra is keresi a helyét és mozgásterét. Több-kevesebb sikerrel. Egyszerre van napirenden egy erős EU és egy, a nemzetállami szintre épülő laza szövetség, mely inkább csak a gazdasági kapcsolatokon nyugszik.

Szalai Attila rajza

Ha leegyszerűsítjük a képet — ami, meg kell jegyezni, nem szerencsés megközelítés —, akkor gazdaságilag és katonailag is két út előtt áll Európa. Gazdaságilag veszít ugyan a versenyképességéből és ezzel együtt a fajsúlyából is, de a lélekszáma és meglévő gazdasági ereje alapján — ha együtt lép fel a globális piacon — még mindig meghatározó tényező. Ha egyesével, bilaterális módon akarja keresni pozícióját, akkor az az egyes országok érdekérvényesítését ugyan erősítheti rövid távon, de hosszabb távon középszerű, kevéssé meghatározó tényezővé degradálhatja a közösséget. Arról nem is beszélve, hogy az ellenőrizetlen bevándorlás, a lakosságcsere, a kedvezőtlen demográfiai trendek hatásai beláthatatlan következményekkel járhatnak.

Ami a bővítési folyamatot illeti, az utóbbi időben a jelek szerint az is minden eddiginél több dilemmát vet fel. Mind a hat nyugat-balkáni ország — Albánia, Montenegró, Szerbia, Észak-Macedónia, Bosznia-Hercegovina és Koszovó is — elkötelezett az EU-tagság mellett. A reformok üteme azonban erősen eltérő. Az uniós jelentések szerint a legelőrébb Albánia és Montenegró tart, míg Szerbia az elmúlt években inkább csak stagnál. Ukrajna tagfelvétele is folyamatosan téma. Meglepő, hogy bizonyos elemzések alapján az a benyomásunk lehet, hogy hamarabb lehet tag, vagy legalábbis előrébb jár a folyamatban, mint Szerbia. A vélemények, elemzések azonban szinte sohasem mentesek valamilyen politikai hátterű indíttatástól. A szakértők többsége abban is egyetért, hogy kevésbé valószínűsíthető, hogy csoportos bővítés történik majd, mint például 2004-ben. Egyenként, teljesítmény alapján csatlakozhatnak majd az országok, de a teljesítmény megítélése nem lesz objektív, azaz politikamentes. A bővítéspolitika viszont teljesen a hitelességét veszítheti, ha belátható időn belül nem bővül újabb teljes jogú taggal a közösség.

A 2022-ben kitört orosz—ukrán konfliktus egyébként új lendületet adott a bővítés geopolitikai megközelítésének. Rövid távon ez a Nyugat-Balkán egyes országainak a javára is válhat. A jogállamiság továbbra is térségünk egyik gyenge pontja. Az igazságszolgáltatás függetlensége, a korrupció, a médiaszabadság hiánya és a politikai befolyás alatt álló intézmények mind visszatérő problémákként bukkannak fel. Az EU jogállamisági elvárásai ugyan világosak, de a hitelességük már megkérdőjelezhető, hiszen a tagállamok között is vannak, melyek megsértik ezeket az alapelveket. A közvélemény alakulása is kihathat a folyamatok gyorsaságára. A friss felmérések szerint Albániában és Koszovóban a lakosság 85—90 százaléka támogatja az EU-tagságot. Mindeközben Szerbiában ez az arány csaknem egyharmadra esett vissza. Az egész Nyugat-Balkán térsége ismételten a nagyhatalmi befolyási verseny terepévé válhat. Ennek függvényében továbbra is nehéz jóslatokba bocsátkozni. Klasszikust idézve: főleg a jövőre vonatkozóan nehéz.