Van egy normálisnak tekinthető szint, mely egy bizonyos sávon belül ingadozhat. Egy határértéket meghaladva már lázról beszélünk, a magas láz pedig súlyos következményekkel járhat. De a fordítottja sem kívánatos. A kihűlés sem vezet jóra. Sőt! Bizonyos szint alatt már visszafordíthatatlan következményekkel, pusztulással járhat. Az utóbbi időben azzal riogatnak, hogy az üzemanyagárak az egekbe szökhetnek, mivel a szállítási útvonalak a háborús konfliktusok miatt megszakadhatnak, ellehetetlenülhetnek. Több elemzésben olyan jóslatokat fogalmaznak meg, hogy a hordónkénti olajár 150 dollárra vagy annál is magasabb szintre ugorhat fel hirtelen. Valójában egy ilyen forgatókönyv sem zárható ki, de egy tartós lejtmenet sem.

Közgazdasági törvényszerűség, hogy ha valamiből kevesebb fogy, csökken a kereslet iránta, akkor annak a terméknek az ára is esni fog. Valójában ez tükröződött az olajárakon november elején, miközben sokat beszéltek a várható drágulásról. Igen összetett és bonyolult folyamatok ezek. Kínában például annak ellenére, hogy a jelek szerint már nincs meg a gazdaságban a korábbi lendület, az olajfogyasztás elképesztő mértékben nőtt. Ebben az évben, a január és augusztus közötti időszakban mintegy 40 százalékkal több gázolajat adtak el, mint 2019 azonos időszakában. A keresletet valójában a kínai állami beruházások gerjesztik. Gigantikus méretű petrokémiai üzemeket építenek. Lehetséges, hogy így rakják le a jövő gazdasági növekedésének fundamentumait. A jövőben lehet, hogy még inkább mindent (is) Kínában gyártanak majd?

Az olajpiac lényegében a gazdasági helyzet egyfajta monitoraként is felfogható. Az utóbbi évtizedekben ugyanis a benzin- és a gázolajéhség hitelesen tükröződött a gazdasági folyamatokban. Ha erre így tekintünk, és megnézzük a statisztikákat, Európában a helyzet nem mondható jónak. Figyelembe kell azonban venni, hogy a zöldenergia részaránya növekvőben van. A gázolaj pedig a lakossági felhasználáson túl sok esetben teherautók, vonatok, hajók, munkagépek üzemanyaga, így az építőiparban is egyelőre még nélkülözhetetlen. A mezőgazdaság is jelentős dízelfogyasztó. Az európai fogyasztás jelentős esése a világ minden piacán érezteti majd a hatását. Ha figyelembe vesszük, hogy a kereslet csökkenésében az olyan hosszabb távú, strukturális trendek is fontosak, mint a zöldátállás vagy a hatékonyság növelése, még akkor is jelentős a csökkenés. Németország recesszióban van, az utolsó negyedévre sem fényesek a kilátásai. Az igazi dilemma most mindezek tükrében az, hogy hosszabb távon sikerül-e az Európai Uniónak erősítenie a versenyképességét, és innovációban felzárkóznia legfőbb versenytársaihoz, az Egyesült Államokhoz, valamint Kínához, vagy a lemaradás tartós trenddé alakul, ami minden téren gyors hanyatlást hozhat.

A magas kamatok és a gazdasági bizonytalanság visszafogja a beruházásokat. A munkaerőnek a migrációval való pótlása is csődöt mondott a jelek szerint, vagy legalábbis nem a várt eredményeket hozta. Nagyon gyorsan beköszönthet kontinensünkön egy gazdasági értelemben vett jégkorszak — még úgy is, hogy igazi telek már nincsenek is.