* A kormány csaknem tízezer közalkalmazottat szeretne elbocsátani. Az önök frakciója egyetért az újabb megszorításokkal? Milyen hatással lehet mindez az itt élő kisebbségek, közöttük a magyar közösségre, valamint mennyiben befolyásolja a munkához jutás szűkös lehetőségeit?

— Sokszor elmondtuk, hogy ránk sohasem volt jellemző a populizmus. Nagyon népszerű ugyanis azt hangoztatni, hogy a racionalizáció és az elbocsátások elkerülhetőek, vannak más megoldások is. Sajnos mindenképpen figyelembe kell venni, hogy az elmúlt évtizedekben hihetetlen mértékben nőtt a közalkalmazottak száma, ezért elkerülhetetlenek a leépítések. Főként azért, mert a szerb kormány a GDP körülbelül 12%-át költi a közalkalmazottak bérére. Az ország gazdasági teljesítőképessége azonban ezt hosszabb távon nem teszi lehetővé. Főként abban az esetben, ha bizonyos munkákat kevesebb közalkalmazottal is el lehet látni. Egyszersmind a törvényjavaslat nem rendelkezik pontos adatokkal arról, hogy hány embert fognak elbocsátani, a szakminiszter 9000-ről beszél. Mivel az önkormányzatok és a tartomány különféle intézményei, szervei külön-külön lesznek elbírálva, vagyis külön-külön határozzák meg az ott dolgozók maximális számát, elképzelhető, hogy lesznek olyan munkakörök is, amelyek esetében munkaerő-felvételre is sor kerülhet. A mi frakciónk egyébként az elbocsátások kapcsán három módosító indítványt nyújtott be a parlamentben, a kormány ezek mindegyikét elfogadta.

* Az említett három módosító indítvány a közszférában dolgozók maximális számával, a közszférában dolgozók nyilvántartásával és a tankönyvtörvénnyel kapcsolatos. Mi pontosan a tartalmuk és a céljuk ezeknek az indítványoknak?

— Személy szerint úgy gondolom, hogy áttörést sikerült elérnünk a módosítványokkal, hiszen a vajdasági magyar politikumnak huszonöt éve célja, hogy az állam vezessen egy nyilvántartást a közalkalmazottak nemzeti hovatartozásáról. Az elmúlt években ugyanis számtalanszor felhozták a rendőrséggel, az oktatási intézményekkel vagy más szervekkel kapcsolatban, hogy nem lehet tudni a kisebbségi alkalmazottjaik számát. Mi most azt javasoltuk, hogy a jövőben az állam a közalkalmazottak nemzeti hovatartozásáról kötelezően vezessen nyilvántartást. Erre egyébként azért volt szükség, mert az alkotmány értelmében az eddigiekben a polgárok nem voltak kötelesek nyilatkozni a nemzeti hovatartozásukról. A második indítványunk a közszférában dolgozók maximális számára vonatkozott. Mi azt javasoltuk, hogy az elbocsátásokkor és az esetleges munkaerő-felvételkor a jövőben vegyék figyelembe a lakossági arányokat és a beszélt hivatalos nyelveket. A tankönyvtörvényről szóló módosítás kapcsán pedig azt emelném ki, hogy sikerült teljes mértékben összhangba hozni a tankönyvtörvény javaslatát a nemzeti tanácsokról szóló törvénnyel. Vagyis a jövőben a nemzeti tanácsoknak nagyobb beleszólásuk lesz a tankönyvek tartalmába. Ezeknek a módosító indítványoknak az elfogadása egyébként a VMSZ és a Szerb Haladó Párt közötti koalíciós szerződés betartásának újabb bizonyítéka. Előző partnereinkkel ezekben a kérdésekben sajnos nem lehetett dűlőre jutni.

* Az elképzelések szerint hamarosan növekedhet a bér és a nyugdíj. A kormány képviselői szerint mindez azt bizonyítja, hogy gazdasági szempontból már látni lehet az alagút végét. Valóban látszik már a fény? Mennyiben épültek be a költségvetésbe, illetve a gazdaság fellendítésébe azok a jelentős összegek, amelyeket a fizetés- és a nyugdíjcsökkentésből gyűjtöttek?

— Szerintem valamelyest csökkent az államháztartás hiánya. Azt viszont nem tudom megítélni, hogy pillanatnyilag reális-e a bért és a nyugdíjat akár minimális mértékben is növelni az év végéig. Mindez a következő hónapokban fog kiderülni. Visszautalva arra, hogy mi nem vagyunk populisták, remélem, hogy csak abban az esetben fog sor kerülni a nyugdíj és a bér emelésére, ha a gazdaság ezt elbírja. Ellenkező esetben ez egy felelőtlen lépés lenne. Viszont az elmúlt hónapok számai azt mutatják, hogy talán esély nyílhat a béremelésre.