Herédi Krisztián felvételei

A darabot Carlo Goldoni műve nyomán Mészáros Tibor színművész rendezte. Goldoni az 1700-as években alkotott, vagy 120 színművet írt, melyek közül A fogadósnő (Mirandolina) az egyik leghíresebb. A komédia megújítójaként is emlegetik, európai szintre emelte a zenés komédiát, megalkotta a polgári vígjáték műfaját.

„Ebben a fogadóban minden férfi annak a nőnek a szoknyájára vadászik, aki a nadrágot hordja. Hiszen az elérhetetlen, megfoghatatlan, megszerezhetetlen mindig a legizgalmasabb. Mirandolina, a fogadósnő pont ilyen… Háború ez — az idők kezdetével megegyező — férfi és nő között azért a bizonyos nadrágért, konok bizonygatása annak, érhet-e többet egyik, avagy a másik nem. De hiába a sziszifuszi csatározás, végül úgyis a szív diktál.” (Mészáros Tibor)

Nagyon találó választás volt Goldoni darabja a zentai társulatra nézve, hiszen kivétel nélkül mindenki számára kínált egy jó szerepformálási lehetőséget, s ezzel a színészek természetesen éltek is, kivétel nélkül mindenki alakítását élvezet volt nézni.

Főszereplőnk egy vonzó fogadósnő, akibe minden férfi — gazdag, szegény, pincér és gróf — szerelmes. S ezt az asszonyság élvezi is. Hitegeti, az ujja körül csavargatja őket, miközben esze ágában sincs elköteleződni egyikük mellett sem. Aztán megjelenik az a bizonyos lovag. Az ember, akinek szíve (elvileg) a női fondorlatra néma marad, s aki szerint minden nő veszélyes kígyó. Ő Rippafratta lovag, aki tehát a női nemet nem becsüli túl sokra, a szerelmet pedig talán még annyira sem. Ez pedig Mirandolina számára egyet jelent a kihívással s azzal, hogy megleckéztesse a gőgös lovagot, elcsavarja a fejét, és magába bolondítsa. Csakhogy ez nem ennyire egyszerű, hiszen hamarosan megjelennek azok a bizonyos érzelmek, így bonyolódnak a dolgok. Ami eleinte egy ártatlan, kis játéknak indul, az egyre inkább kezd komolyodni. A darab fő kérdése: meddig lehet játszadozni valakivel, meddig lehet vezetni valakit az orránál/szívénél fogva? Azt is fontos megemlíteni, hogy a darab születésének idején a női emancipáció sem állt túl fényesen, így az önálló döntéseket hozó, független fogadósnő, Mirandolina a női egyenjogúságért vívott harc egyik előhírnökének is tekinthető. S ahogyan az várható, végül minden férfi egy picit pórul jár. És Mirandolina? Talán egy picit ő maga is.

Az előadás első felvonása pörgős, pontos és feszes, a másodikon azonban lehetett volna egy picit rövidíteni. De a színészi játéknak köszönhetően ez sem túlzottan zavaró. Jó szórakozást ígér, tessék rá jegyet foglalni!

A címszereplőt, Mirandolinát, a fogadósnőt Lőrinc Tímea alakítja, a nők felé látszólag érdektelen Rippafratta lovag Dévai Zoltán, szolgája Papp Arnold, a két hősszerelmes gróf egyike, Forlipopoli őrgróf szerepébe Nešić Máté, Albafiorita gróf bőrébe pedig Virág György bújt. Fabriziót, a fogadó pincérét Szilágyi Áron játssza, Ortensiát, a színésznőt pedig Verebes Judit. Az énekmentor Koncz Éva, a jelmeztervező Janovics Erika, a díszlettervező és rendező pedig Mészáros Tibor.