Elérkeztünk az oktatási sorozatunk utolsó részéhez, melyben a három szakember a tanulás fontosságával és a megszerzett tudás hasznosításával kapcsolatos nézeteit osztja meg az olvasókkal. A gyerekek az iskolapadban ülve még olyan korban vannak, amikor nem érzik a tanulás fontosságának a súlyát, és nehezen tudják elképzelni az előnyét hosszú távon, ezért a szülő és a tanár együttes erővel kell, hogy kialakítsa bennük azt a felismerést, hogy a tudással csak nyerni lehet.

Rózsa Zsombor, Kulcsár Sarolta, Námesztovszki Zsolt

Námesztovszki Zsolt: — Úgy gondolom, mindenki számtalanszor hallotta (jó esetben) a szüleitől, hogy tanuljon, mert a tudást nem veheti el tőlünk senki, bármi is történjen az emberrel vagy a környezetével. Biztos vagyok benne, hogy e megállapítás mögött jelentős (élet)tapasztalat van, gondolok itt a térségünkben lezajlott változásokra az elmúlt bő egy században, valamint arra, hogy habár az emberek elveszíthetik a megszerzett/felhalmozott javaikat, ha megfelelő tudással bírnak, akkor eredményesen újrakezdhetik. Ha a mai trendeket követve szeretnénk átfogalmazni ezt az állítást, akkor talán azt mondhatnánk, hogy a tanulás és a saját magunkba való fektetés a lehető legjobb befektetés, mely biztosan megtérül. Fontos, hogy a kiválasztott területen szakértők legyünk, mivel ezekre az emberekre mindig szükség lesz. A formális oktatás mellett (közoktatás és felsőoktatás) legalább annyira fontos a nem formális oktatás (szakkörök, táborok és műhelyek). Az itt megszerzett tudás, a kiépített kapcsolati tőke szintén kulcsfontosságú. Egy-egy téma és terület elsajátítása mellett fontos a kompetenciafejlesztés, valamint az idegen nyelv ismerete is. Mint már az előző cikkekben leírtuk, az angol nyelv ismerete nélkül és informatikai kompetenciák hiányában nagyon nehezen tudunk kiemelkedőt alkotni, világraszóló eredményt elérni. Másrészről az is fontos, hogy olyan területen tanuljunk, amely közel áll hozzánk, és szívesen csinálnánk az életünk hátralévő részében. Ez legalább annyira fontos, mint az egy-egy területen rendelkezésre álló munkahelyek száma és a fizetés nagysága. A formális képzés befejeztével pedig az életen át tartó tanulás, a folyamatos (ön)képzés lesz az egyik leglényegesebb feladat. Fontos, hogy legyünk nyitottak az új dolgokra, és legalább adjunk egy esélyt, próbáljuk meg alkalmazni, beépíteni a munkánkba, majd a folyamat végén objektíven értékeljük saját tevékenységünket, és tartsuk meg vagy vessük el a kipróbált új módszereket.

Kulcsár Sarolta: — A tudás hatalom, mondta Francis Bacon. Nagyszüleim, akik életük során igen sok viszontagságot, háborút, mélyszegénységet átéltek, a következőképp fogalmazták meg ugyanezt: a tudásod az, amit nem vehetnek el tőled. Nagy igazság rejlik ezek mögött a kijelentések mögött, hiszen valóban az igazi érték, az igazi útravaló, melyet egy család adhat a gyereknek, az a tanulás lehetősége, az igény megteremtése, hogy a gyerek tanulni szeressen, tanulni akarjon. Hiszen régen is, és ma is az iskolában sokszor csúfolás vagy kirekesztés áldozata lett az a tanuló, aki törekedett, aki igyekezett, és akire a „stréber” jelzőt rá lehetett akasztani. De számos példán megfigyelhető az is, hogy ahhoz, hogy valaki sikeres legyen, ahhoz, hogy családja számára megteremtse a biztonságot, ahhoz, hogy nehéz helyzetekben „jól döntsön”, elengedhetetlenül fontos a tájékozottság, a megszerzett tudás és a bölcsesség. Az oktatási rendszer, a módszertan és a tananyag sokat fejlődött, változott, és alakult a körülményekhez, ma már arról beszélünk, hogy az eszméletlen információdömpingben a gyerekekkel nem megtanítani kell a tananyagot, hanem keresni kell megtanítani őket, hogy boldoguljanak ebben a kavalkádban. Mindeközben azonban a felgyorsult világunk felpörgeti az embereket is, és nem jut idő nagyon sok mindenre, amire korábban jutott, aminek nyomai nagyon is érezhetőek. Gondolok itt a gyerekek szabad játékára, a természetben és az egymással töltött időre, a beszélgetésre, mely események nagymértékben segítették a gyerekek testi és lelki fejlődését egyaránt. A miért? kérdések sokasága által kapja meg egy gyerek a válaszokat az élet dolgaival kapcsolatban. Ezekre a kérdésekre a televízió, a mobiltelefon, a számítógép és az okostáblák csak sablonos válaszokat tudnak adni, mivel azonban minden gyerek külön egyéniség, számukra a nekik szóló válaszok az igazi útravalók. Így, sorozatunk végén, tisztelettel kérem az olvasót, a szülőket, hogy szánjanak időt a gyerekekre, mert a személyes jelenlétet, a beszélgetéseket és a közös élményeket semmi sem tudja pótolni, s ezek azok az alapok, amelyekre építkezve egy igényes, érdeklődő kisdiák válik a gyerekből, hiszen a tanulás fontos, a megtanulás pedig még fontosabb, mert valóban nagymértékben kihat az életre…

Rózsa Zsombor: — A tudás és a műveltség érték, melyre az egyén mindig támaszkodni tud, ehhez azonban készen kell állnia a töretlen fejlődésre. A körülöttünk dinamikusan változó világban a sikeres életvitelhez, a társadalmi folyamatokba való beilleszkedéshez, a biztos egzisztencia megteremtéséhez állandóan megújuló tudásra van szükségünk. Hétköznapi tapasztalatok sora bizonyítja tudásunk egy részének gyors elavulását, illetve az új információk megszerzésének szükségességét. Az egész életet átfogó tanulás és művelődés már nem egy távoli utópia, hanem mindennapjaink realitása. Ennek tükrében a mai gyerekeket az élethosszig tartó tanulásra kell felkészítenünk. Már az iskolás évek alatt, a közoktatással párhuzamosan fontos, hogy képezzék magukat a jövő kihívásaira, ami az iskolai tevékenységek befejeztével sem érhet véget. A világ fejlődése egyre inkább előtérbe helyezi a szellemi tevékenységek fontosságát. A mesterséges intelligencia térnyerésével elsősorban a fizikai munkák válnak leválthatóvá. Például öt-tíz éven belül már világszerte elterjedhet, hogy robotok irányítják a járműveket, s ebből következik, hogy sem villamos-, sem kamion-, sem busz-, sem vonatvezetőre nem lesz szükség, de tanult mérnökökre igen, akik tervezik vagy programozzák a robotokat. A munkaerőpiaci kritériumok egyre többet követelnek a fiataloktól, és ez a trend csak élesedni fog. A gazdasági tényezőkön túl a tudás jobb életminőséget is ad, hiszen egészségesebb életmódot, illetve egészségtudatos magatartást eredményez, ami növeli az élethosszt. Továbbá a magasabban kvalifikáltak közösségépítő hajlama is nagyobb, aktívabbak a civil életben, s a mindennapok során is önállóbbak. A tudás és a magas intelligencia meghatározza az egyén műveltségét is, amiből egyenesen következik a jó ízlés, a gazdag lelki- és érzelemvilág, azaz a helyes értékrend kialakulása. A gyerekek rendkívül veszélyeztetettek ezen a területen, főleg annak fényében, hogy sok esetben már a szülő és a pedagógus sem tud jó példát mutatni. Számomra döbbenetes, amikor tizenkét—tizennyolc éves lányok, szinte felkínálva magukat, képeket posztolnak a közösségi oldalukra, amit a szülő tetszik gombbal nyugtáz. Éppen azokat az értékrendborító hatásokat kellene helyesen értelmeznie a gyereknek, amelyek egy ilyen fotó elkészítéséhez és nyilvánossá tételéhez vezetnek. Hiszen a legkülönbözőbb tartalmak és hatások válogatás nélkül jönnek szembe az emberrel. Kellő műveltség birtokában a gyerekeknek kell mérlegelniük, mi helyes, és mi az, ami már túllépi a mezsgyehatárt. Ezért nagyon fontos, hogy megtanítsuk őket a dolgok helyes értelemzésére és a helyzetek megfelelő kezelésére. Hiszen a kés lehet evőeszköz, de végzetes fegyver is. A műveltség hiánya, illetve az ebből adódó szegényes lelki- és érzelemvilág sajnos a társadalom széles spektrumában fellelhető. Napjainkban nagyon szűk réteg fogyasztja a kultúra klasszikusnak vélt, léleképítő tartalmait. Félig üres színházi termek, hangversenyek, irodalmi estek és műveltségi vetélkedők, illetve teljes érdektelenségbe fulladt képkiállítások vagy könyvbemutatók sorát szervezik Vajdaságban, miközben bömbölő mulatós zenére dübörög a tömeg a töpörtyűfesztiválon. Megítélésem szerint az értékrendek jelenlegi mélyrepülése és a teljesítménynélküliség nem fenntartható állapot, világunk jelentős változás előtt áll ezen a téren is, és ehhez mérten a gyerekeknek is céltudatosan kell fejlődniük.