Szülőnek lenni óriási felelősség. A szabályok lefektetése és a határvonalak kijelölése ugyanúgy a nevelés részei, mint a boldog gyermekkor megteremtése. Oktatási szakértőink ezúttal a tudatos szülőről alkotott képüket mutatják be az olvasóknak.

Rózsa Zsombor, Kulcsár Sarolta, Námesztovszki Zsolt

Námesztovszki Zsolt: — A tudatos szülő meghatározása a XXI. század végén, amikor nem csak az iskola és a tanárok szerepe értékelődött át, nem egyszerű feladat. Azt láthatjuk, hogy a korszerű technológia nemcsak az oktatás és a szocializálódás folyamatára hat ki, de a család szerepe és a benne eltöltött idő is változásokon megy át. Úgy gondolom, hogy a szülők gyakran azért adnak/vesznek a gyerekeknek korszerű eszközöket, hogy lekössék őket, illetve hogy felszabadítsák magukat az alól, hogy a gyerekkel töltsenek el hasznos és tartalmas perceket. Másrészről a szülő és gyerek közötti bizalmi viszony kialakulásának egyik kulcsfeltétele az együtt eltöltött idő és a közös programok. Még tizenöt évvel ezelőtt ajánlhattuk azt, hogy a számítógép legyen jól látható helyen (nappaliban), hogy tudjuk követni a gyerekeink tevékenységét. Ez most az okos- és mobileszközök idejében radikálisan megváltozott. Így ha esetleg például online zaklatás áldozata lesz a gyermekünk, akkor csak az a bizalmi viszony marad, amelyre építve a gyerek segítséget fog kérni, elmondja a történteket. Tehát a mindenféle technikai, hardveres és szoftveres eszközök elé tenném azt, hogy a tudatos szülő bizalmi kapcsolatot épít ki a gyermekével, mivel a kisgyermekek esetében hatványozottan érvényes Jürgen Mittelstrass filozófus kijelentése: „…az információs szupersztráda feltételezi az ítélőképességet és az önálló, kritikus gondolkodást, azonban ezeket nem alakítja ki.” A második helyen említeném azt, hogy a tudatos szülő szabályozza az online/digitális tevékenységet, és szabályokat alkot. Szerintem azt már sokan belátták, hogy a(z el)tiltással nem sokra megyünk, így szabályok közé kell szorítani az okoseszközök használatát. Szabályt kell hozni arról, hogy mennyit használhatja ezeket a gyerek, és milyen tartalmakat/játékokat „fogyaszthat”. Itt viszont már szövetségeseink lehetnek a különféle alkalmazások — az egyik legajánlottabb a Google Family Link —, melyek segítségével figyelemmel tudjuk kísérni ezeket a folyamatokat. A harmadik helyre tenném azokat a feladatokat, amelyek ahhoz kötődnek, hogy a szülő megpróbálja a gyerekek digitális tevékenységét minőségibbé és produktívabbá tenni. Tévhit, hogy a digitális technológia magányossá tesz. Nagyon sok hagyományos közösség van, és tartalmas program, amely segítségével a gyerekek (jó) társaságban vannak, korszerű eszközökkel kerülnek kapcsolatba, és eközben olyan kompetenciákat fejlesztenek, amelyek segíthetik őket sikeres felnőttként érvényesülni.

Rózsa Zsombor: — A szülőség mesterségét nem tanítják, az elmúlt évszázadokban a gyermeknevelés folyamatát minden ember többnyire a saját gyermekkorából hozott minta mentén alakította és alkalmazta. Ma már módfelett fontos a tudatos gyermeknevelés, a világ ugyanis rendkívül felgyorsultan fejlődik és permanensen változik, ezek a folyamatok befolyásolják a társadalom minden szegletét. Természetesen minden szülő arról álmodik, hogy gyermeke boldog és sikeres legyen. E célok elérésében a szülő tölti be a legfontosabb és a legfelelősségteljesebb szerepet. Itt nincs mellébeszélés, a szülő minden döntése kihat a gyermek érzelmi, testi, szociális vagy intellektuális fejlődésére. Ha a szülő mulaszt vagy téves értékrendek mentén neveli gyermekét, akkor ezzel hátrányos helyzetet teremt számára, ami a felnőtté válás és a szakmai karrier során fog igazán megmutatkozni. Hol kezdődik a szülői tudatosság a gyermek karrierépítésében? Akár már az óvodában! Fontos, hogy a szülő korán felismerje, hogy melyek azok a tevékenységek, amelyek a gyermekét boldoggá teszik, vagy érdeklődést mutat irántuk. Minden gyermeket abban kell megerősíteni, amiben megmutatkozik a tehetsége. Külön hangsúlyoznám, hogy a szülő ne akarja megélni a gyermekében a saját gyermekkora elszalasztott álmait. A gyerek azon a területen tud a leghatékonyabban fejlődni és folyamatosan motivált lenni, ahol jól érzi magát (amit szeret). Az ilyen tevékenységeket iskolán kívüli programként is be kell építeni a gyerek mindennapjaiba, erre áldozni kell. Ha érdekli a festészet, akkor a fejlődését szem előtt tartva jobb, ha tudjuk, hogy nem elegendő számára az iskolai rajzórán való részvétel, hanem külön tehetséggondozó iskolába, szakkörre vagy magánórára kell járnia, ahol igazán hatékonyan tud fejlődni. A közoktatásban ritkán születnek zsenik, mindenre külön időt és energiát kell szánni. Mindemellett fontos, hogy a szülő megvizsgálja a piaci követelményeknek megfelelő tudást, és erre idejében hangsúlyt helyezzen, ilyen jelenleg az angol nyelv ismerete és a digitális írástudás elsajátítása. Ezek ma már alapkövetelmények, ha pedig a gyerek mindezt nem tanulja meg idejében, akkor rendkívül hátrányos helyzetbe kerül. A szülő abban is vállaljon tudatos szerepet, hogy kialakítsa gyermeke értékrendjét. Nagyobb gyerekek esetében sokszor — hogy a szülő megtartsa „jófejségét”, és könnyebben szót értsen kamaszodó gyermekével — megengedi az esti kimaradozásokat, a diszkózás megélését. Erre a tizennyolc év alattiak nem állnak készen, és jobb, ha a szülők tudják, hogy az életvitelszerűen, minden hétvégén buliba járó gyerekek teljesen eltávolodnak korábbi céljaiktól, és nagyon sokan sohasem tudják kibontakoztatni a bennük rejlő lehetőségeket, ami sajnos egyenes út az álmok feladásához és az értékrendek teljes felborulásához. A gyerekeket napjainkban rengeteg impulzus éri, ebből adódóan szükséges a szülők folyamatos példaértékű iránymutatása és tudatos jelenléte.

Kulcsár Sarolta: — A tudatos szülő mértékletességre tanít, de nem korlátozó. Ez a fogantatás pillanatától az utolsó lélegzetig igaz. A születéssel ugyanis a gyerek egy családba érkezik meg, ahol megkezdődik életének második szakasza. A magzati kor után, amikor is az anyaméh még mindentől óvta, védte őt, kikerül egy külső környezetbe. A családi fogadtatás, az őt körülvevő személyek s azok iránta tanúsított érzelmei, reakciói döntő fontosságúak a fejlődésében. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a gyerek viselkedési mintákat lát, s azokat sajátítja el, majd építi bele a saját viselkedésébe, játssza újra a családban rögzített „filmet”. Fejlődése során kulcsfontosságúak a mesék, különösen azok az életmesék, amelyek minden családban megvannak. A családi értéktár kincsei ezek, melyek által a gyerek a családtagok különféle élethelyzeteivel találkozik — s itt nemcsak a születés, a házasságkötés és a halál kérdéskörére gondolok, hanem azokra a szituációkra is, amikor egy-egy problémára kellett megoldást találni, vagy visszaemlékezni egy-egy szörnyű eseményre, melyet később visszamesélve, átkeretezve ugyan, de fontosnak lát a család megosztani az új taggal. E mesék által a gyerek elsajátítja a család értékrendjét, és megismerkedik a miheztartás szabályrendszerével. A későbbiekben, a közösségi oktatás eltérő fokain pedig találkozik a társaival, a különbözőségekkel és a hasonlóságokkal, továbbá az ezekből fakadó vagy gerjedő szituációk kezelésével. Kialakulnak a társas kapcsolatok. Ezek mind-mind olyan élethelyzetek, amelyeket csak átéléssel lehet megoldani, és a szerzett tapasztalatok mentén kialakítani egy saját mechanizmust ezek kezelésére. A tudatos szülő ezekben az élethelyzetekben is támaszként áll a gyerek mellett. Nagyon fontos, hogy nem lehet megmondója és kizárólagos meghatározója egy-egy helyzet megoldásának. Különösen fontos ez azért, mert ha ez nem így történik, akkor a gyerek a későbbiekben is döntésképtelenné válik, mert mindig valaki mástól várja majd az instrukciót egy-egy helyzet megoldására. A XXI. század munkaerőpiacának az egyik legnagyobb problémája, hogy a munkavállalók nagy része nem képes az önálló döntéshozatalra és a felelősségvállalásra. Ezért nagyon fontos, hogy már kiskorától úgy tekintsünk a gyerekünkre, mint egy önálló egyéniségre, és hagyjuk kibontakozni őt még annak árán is, hogy sok esetben a saját hibájából kell megtanulnia az élet leckéjét.