A textilből varrt babáknak és állatoknak a felnőttek is örülnek, mert dísztárgynak is kiválóak, ajándékba is adhatóak. Az ünnepi időszakokban közkedveltek a textilmanók, karácsonyfadíszek, húsvéti nyuszik, de az évszakokhoz illő figurákat is választhatunk a kézművesek gazdag kínálatából.

A palicsi Kovács Fenyvesi Andrea már nagyon régóta varr állatfigurákat, babákat. Azt mondja, imádja ezeket az aranyos arcocskákat és a kis ruhákat készíteni.

— Számomra ez relaxáció, mindig újabb és újabb ötleteim vannak. A gyerekeim felnőttek, így már könnyebb, jobban ráérek ezzel foglalkozni. A folyamat nem egyszerű, mert először rajzot kell készíteni, szabásmintát kivágni, és csak utána jöhet a kidolgozás. Amikor megvan a szabásminta, eldöntöm, milyen anyagot szeretnék használni: pasztell-, esetleg az évszakokhoz illő színeket, árnyalatokat. Nyáron a pöttyös, virágos, vidámabb színekből válogatok, ősszel lassan térünk át az ünnepi színekre. Miután kiválasztottam az anyagot, kezdem kivágni, majd varrni, kitömni — természetesen az utóbbi műveletnek is megvan a maga technikája. A figuráknak szemecske is kell, ettől lesz karakterük. A babák esetében sokszor előbb a testet készítem el, és az adja az ötletet, hogy milyen ruha illik hozzá. A ruhákat is ki kell dolgozni, minél kisebbek, annál aprólékosabb a munka. Az állatkáknál is minél kisebb a test, annál több bíbelődéssel, türelemmel jár például a lábak kialakítása. A lányom szokott segíteni, ő nagyon szépen rajzol, és sokszor előfordul, hogy ha valamit kitalálok, hozzájárul a megvalósításához. Régebben, amikor itthon volt, többet segített, például a tömködésben vagy az internetes jelenlétben, de most Budapesten él.

Akkor könnyebb volt, mert ő megrajzolta azt, amit én elképzeltem, most viszont többnyire ezt is én csinálom. Kirakodóvásárokra is járok, és elmondhatom, nagyon közkedveltek az állatfigurák, a cicák, a kutyák, a nyuszik, a rókalány. A gyerekek szeretik az öltöztethető állatkákat, de azért is válnak kedvencekké, mert puhák, lehet velük aludni, lehet őket cibálni, hozni-vinni. Vannak színes csigáim is, ezek nagyon jók a kisbabáknak, de egyébként minden korosztály számára készítek játékokat. Ezek a felnőtteknek is nagyon tetszenek, mert szép lakásdekorációk is lehetnek. Karácsonykor népszerűek a manók, az angyalok, de sok ünnepi terítőt is csinálok, valamint asztalközépre való textíliákat. Az idén olyan figuráim is vannak, amelyeket levendulával tömtem ki, így azok illatosítanak is, be lehet őket rakni a szekrénybe vagy akár a táskába. Most szeretnék kisbabáknak való fejlesztőjátékokat készíteni, habár ezzel már régebben is foglalkoztam. Az előnyük, hogy nem kell félni, ha a gyerek a szájába veszi őket.

* A vajdasági kézművesrendezvényeken, kirakodóvásárokon milyen ezeknek a játékoknak a fogadtatása?

— Az idén kezdtem vásárokba járni, és szinte minden rendezvényen jelen voltam, a Gyöngyösbokrétán és a Durindón, a Nyárhangoló Fesztiválon, a Szent István-napi vásáron és az Interetno Fesztiválon is. Szeretnék az ünnepek közeledtével is eljutni az ilyen programokra. A COVID miatti bezártság után nagyon élveztem ezeket az eseményeket. Jó az emberek között lenni, ilyenkor jövök rá, mennyi ismerősöm van Horgostól Szabadkáig. A többi kézművessel is barátságot kötöttünk, nagyon kellemes a hangulat az ilyen vásárokon.

* Figyelnek-e arra az emberek, hogy természetes anyagból készült, biztonságos kézművesjátékokat vásároljanak a gyerekeknek?

— Erről is szoktunk beszélgetni a kézművesekkel. Nekem mindig is fontos volt, hogy a gyerekeim mit esznek-isznak, mit viselnek kicsi koruktól kezdve. Nyilván azt a réteget szeretnénk megtalálni, amelynek számít az egyediség, a biztonság, a környezettudatosság. Szerencsére egyre többen vannak azok, akik elkezdenek így élni.

* Mi motiválja ezeknek a játékszereknek a készítésére, és van-e közöttük személyes kedvenc?

— Minden figurámat nagyon szeretem, mindegyik kedves, és a szívemhez nőtt. A párom szokta mondani, látni kellene az arcomat, amikor dolgozom. Ha elvisznek egyet, mindig el szoktam búcsúzni tőle. Nevetnek is rajtam, pedig ezeknek a figuráknak lelkük van. A szívem-lelkem beleadom a készítésükbe, és szerintem látszik is rajtuk, hogy szeretet van bennük. Nem azért foglalkozom ezzel, hogy mindenáron csináljak valamit, nem az van, hogy „jaj, varrnom kell, mert megrendelés érkezett”, én ezt örömmel teszem.

Fotók: Kovács Fenyvesi Andrea gyűjteményéből és Apró József felvételei