Van egy tér, azaz egy tér minden szeglete, hiszen az előadás nem a színházteremben, hanem az előcsarnokban kezdődik, ahol egy zenekar kíséri Arkagyinát (Mezei Kinga), az idősödő színésznőt, így zenével várják a nézőket, akiket étellel, itallal kínálnak, mintha egy korabeli bárban volnánk, majd belépünk a színházterembe, ahol szintén zene szól, Mása ül a zongoránál. A térrel való játék az előadás során is folytatódik, hiszen a színpadon kívül használják a nézőtér lépcsőit, köztünk élnek a szereplők, és néha fejünket forgatva kell követnünk ez események folyását, akarva-akaratlanul is bevonódunk a történetbe.

Az orosz miliőt jól megidézi a társulat, kovászos uborka, vajas kenyér, tea, és elvágyódás szagú a nézőtér is, s ahogy Csehovnál lenni szokott, minden karakter egy picit elégedetlen saját életével, másra vágynak, vagy elutaznának, de marad a tenni akarás érzete, s a tragédia szaga is ott van a levegőben, jól érezteti ezt az előadás.

Fotó: Szabó Róbert @papírlap

Az embernek olyan érzése van, hogy ebben a színházban mindenki tud zongorázni, hiszen egymást váltják a hangszeren a színészek, hogy lekísérjenek egy-egy jelenethez/hangulathoz illő számot. Mezei Szilárd dalai brechti songokként szólnak hozzánk.

A csapat jól ráérzett a csehovi nyelvezetre, karaktereit pontosan jeleníti meg, kiemelném azonban Balázs Áront, aki valami zsigeri természetességgel hozza a doktor karakterét.

Az előadás díszlete nincs túlgondolva, néhány nem kicsit torzító tükör a háttérben, vörös függöny s egy zongora az, ami konstans uralja a teret, emellett egy kerekekre szerelt asztal is aktív szerepet vállal, mely végül halotti ágyként funkcionál. 

Az előadásban játszó színészek a következők: Trepljov — Szilágyi Áron, Nyina — Kiss Anna Gizella, Arkagyina — Mezei Kinga, Trigorin — Pálfi Ervin, Doktor — Balázs Áron, Mása — Verebes Judit, Medvegyenko — Virág György, Samrajev — László Roland. Dramaturg: Góli Kornélia, zeneszerző: Mezei Szilárd. A dalszövegeket a társulat írta. Korrepetitor: Koncz Éva, díszlettervező: Ondraschek Péter, jelmeztervező: Janovics Erika.

Végül kedvcsinálónak a rendezővel készült interjúból idézünk (készítette Góli Kornélia): „A zentai Sirály különlegessége személyességében és játékosságában rejlik. Az előadást dalok kísérik, amelyeknek szövegét a színészek írták, ők is játsszák Mezei Szilárd szerzeményeit. A közvetlen, természetes játékstílus célja leválasztani Csehov remekművéről a melankóliát, a századforduló miliőjének szomorkás hangulatát, és a mai korban is jelen levő konfliktusok, élethelyzetek sorozatává tenni a darabot. Egy érzékeny történet a szerelemről, a tehetségről, az anya-fiú viszonyról, a vágyról és az elmúlásról.”

Reméljük, sikerült kedvet csinálnunk egy jó Sirályhoz, melyet legközelebb a Zentai Magyar Kamaraszínház kamarafesztiválján láthatnak majd.