- Barát István fotója

Újabb 1944-es emlékhelye létesült a délvidéki magyarságnak a martonosi Szűz Mária szent neve templom kertjében, ahol leleplezték és megszentelték Werner Mihály (1883-1944) helybeli apátplébános domborművét. Simor Márton szobrászművész alkotását alkalmi ünnepség keretében ajánlották az emlékező közösség figyelmébe, amelyet a Délvidék Kutatóközpont, a magyarkanizsai Rákóczi Szövetség és az önkormányzat szervezett. Az eseményt a számos vendég között megtisztelte jelenlétével Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese, Korsós Tamás főkonzul úr, Magyar Anna és dr. Zakar Péter, a Csongrád Megyei Közgyűlés elnöke, illetve alelnöke.
Elsőként Forró Lajos történész, a Délvidék Kutatóközpont elnöke mondott köszönetet mindazoknak a vajdasági és anyaországi polgároknak, akik önzetlenül támogatták az elképzelést.
- Amikor tavaly ígéretet tettem az emlékhely felállítására, nem gondoltam, hogy ilyen sokan megmozdulnak az ügy érdekében. Nemzeti összefogás ez, ismét bebizonyítottuk, nincs lehetetlen, ha mi magyarok akarunk valamit. Isten segedelmével nem állunk meg Martonosnál, a Délvidék Kutatóközpont és a Rákóczi Szövetség segítségével szeretnénk minél több plébánosnak megadni a tiszteletet. Fontosnak tartottam, hogy ez legyen az első, hiszen tartoztam ezzel az apát úrnak, aki nem engedte feloldozás nélkül meghalni a nagyapámat és a többi ártatlan áldozatot - mondta Forró Lajos, majd a következő mondatokkal fejezte be a beszédét:
- Engem nem az bánt, hogy azoknak a gyilkosoknak, akik felelősségre vonás nélkül éltek meg tisztes öregkort, fejfájuk és rendezett sírjuk van a temetőben, hiszen az elkövetett bűnökért mindenki a Teremtő előtt felel. Én azt szeretném, ha az ártatlanul meggyilkolt családtagjainknak is lenne fejfájuk, sírjuk a temetőben, és addig nem nyugszom, amíg az ártatlanul megkínzott falusi emberek nem kapják meg a nekik járó végtisztességet. Esküszöm, minden tőlem telhetőt megteszek, hogy az apát urat és vele együtt a többi ártatlanul meggyilkolt martonosi magyart eltemessük a temetőben. Isten engem úgy segéljen!
Kávai Szabolcs tartományi képviselő, a magyarkanizsai Rákóczi Szövetség főtitkára és Nyilas Mihály, Magyarkanizsa polgármestere is azt a borzalmas történelmi korszakot idézték föl, amikor gyűlölet és embertelenség uralkodott a Délvidéken, és hangsúlyozták, több évtizednyi történelemhamisítás és elhallgatás után erkölcsi kötelességünk ápolni az ártatlanul kivégzettek emlékét.
Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese reményét fejezte ki, hogy eljön majd az idő, amikor az áldozatok sírja körül állhatunk, nemcsak itt Martonoson, hanem máshol is. Addig ez az alkotás emlékeztet rájuk, Werner Mihályra és társaira, hiszen több tízre tehető azoknak a kivégzett papoknak a száma, akik a nehéz időkben nem hagyták magukra a híveiket és osztoztak a sorsukban. Kitért arra is, hogy a magyar állam egyik kötelessége szerte a Kárpát-medencében támogatni a történelmi kutatásokat, hogy méltó emlékművek kerüljenek a sírok fölé, a másik pedig a nemzet közjogi egyesítése, amely elkezdődött és a megfelelő ütemben halad.
- Legyenek meggyőződve arról, hogy a magyar állam ott áll a vajdasági magyarság mögött, és minden magyar mögött, bárhol éljen is a világban - zárta ünnepi gondolatait Semjén Zsolt, majd Simor Márton szobrászművésszel leleplezte az alkotást. Az emlékhelyet msgr. Huzsvár László nyugalmazott püspök atya áldotta és szentelte meg.
Az alkalmi műsorban közreműködött Szűcs Orsolya énekes, Tockó Tamara, Katona Vivien, Tratyik Kitti és Mózes Anita versmondó, a Szent Cecília énekkar és ifjúsági kórus. A kegyeletadó összejövetel a koszorúk elhelyezésével és agapéval ért véget.